Stradivari-hegedű nagyon ritkán jut el árverésre. Ilyesfajta hangszerek ugyanis nem túlzottan gyakran bukkannak fel, és nyilvános 
eladásuk sem bevett szokás. A leghíresebb olasz hegedűkészítő munkáiból mindössze félezer maradt fenn, így a Christie’s november 13-ai aukciójának ez a tétele igazi kuriózum.
A tárgy leírása alapján igen jó állapotban van, és még soha nem volt professzionális zenész birtokában – legalábbis a BBC így ír a ritkaságról, amelyről megjegyzi: sok koncertzenész azt tartja, hogy a XVII. századi itáliai mesterek, köztük elsősorban Stradivari hangszerei jobban szólnak a mai, a modern technológiákkal készülő hegedűknél. A Christie’s hangszerszakértője, Jennifer Laredo úgy véli, hogy a most árverésre bocsátandó tárgy még a Stradivari-munkák között is kimagasló alkotás.
Csak találgatják a titkátAntonio Stradivari 1644-ben született. Milánó közelében, Cremonában tartott fenn hangszerkészítő műhelyt. A tudósok régóta tanakodnak azon, hogy mitől hangzanak jobban a XVII-XVIII. századi hangszerek. Sokan a fa különleges (vegy)kezelését tartják a titok nyitjának. Stradivari 1737-ben halt meg, de hatása a hangszergyártásra olyan alapvető volt, hogy a következő generációk is az ő hegedűkészítési metódusait alkalmazták. A mester már saját korában is világhírű volt, hangszereinek vevői közé tartozott többek között II. Jakab angol király. Természetesen Itáliában is népszerűségnek örvendett, a Medici család is nála vásárolt.
Az árverésre váró Stradivari-hegedű 1726-ban készült, ugyanabban a műhelyben, mint az eddigi világrekorder, a Kreutzer Stradivarius. Utóbbit 1998-ban 947 500 fontért vásárolta meg egy Olaszországban élő japán művészetpártoló, Yoko Ceschina, Maxim Vengerov orosz hegedűművész számára. A Kreutzer-hegedű természetesen csak az árát tekintve tekinthető csúcstartónak (a hangzás-világranglista összeállítása más lapra tartozik), bár korábban az ismertté vált mesterhegedűk császárának választották.
A novemberben kalapács alá kerülő, “Antonius Stradivarius Cremonensis, Faciebat Anno 1726” feliratot viselő Stradivarinak nincs olyan kacifántos története, mint a jelenlegi rekordernek: nem volt hivatásos zenészek tulajdonában, és nem is igen szerepelt koncerten. Ezzel szemben neves gyűjtők kollekcióját gyarapította, így például a XIX. században a francia Jean-Baptiste Vuillaumét. A jelenlegi tulajdonos kilétét sűrű homály fedi. Mindössze annyit tudni, hogy a becses darab a déli féltekéről érkezett Londonba, de a találgatásokban Dél-Amerika, Dél-Afrika és Ausztrália egyaránt megfordul.
Ennél érdekesebb kérdés a leütési ár, különös tekintettel a négy évvel ezelőtt felállított rekordra, bár az, úgy tűnik, egyelőre nem forog veszélyben. A szakemberek úgy vélik, a hegedű akár 850 ezer fontot is megérhet leendő gazdájának, de ez az összeg 100 ezer fonttal még alacsonyabb lenne a világcsúcsnál.
