Parajdi sóbánya
Parajdon a közel száz éve működő sóbánya megnyitott 7 szintjére juthat be a látogató. A hegy mélyében gomba alakban gyűrődött össze a tenger egykori sóüledéke, a bánya környékén fehér foltok hirdetik, hogy itt a kő sóból van. A bánya falain hullámzó vonalakban játszik egymásba a kő és a só. A megnyitott terület gyógyközpontként és turistacsalogatóként működik.
A bányában sajnos csalódnunk kell, ha szépen formált sókristályokat keresünk. Egyedül a termekben található bányamúzeumot érdemes jobban megnézni, és az öt fal közé zárt bányatemplomot, ahol az oltárkép a fal megvilágított mintázatából alakul ki.
|
Szováta, Medve-tó
Szováta Tusnádfürdőhöz hasonló fürdőváros, mégis kevésbé elhanyagolt, az épületeken a folyamatos felújítás nyoma látszik. A Medve-tóhoz indulva figyeljük meg a sétányon található fából készült, régi templomot.
A tó neve alakját tükrözi, kicsi kiszögelléseivel olyan, mint egy kiterített medvebőr. Geológiai érdekességét a tó alatt húzódó sómező adja. A víz alja, három méter mélytől lefelé, a tengernél jóval sósabb vizet tartalmaz, ami jobban összegyűjti a meleget, mint a felső rétegben elfolyó hideg édesvíz. A sós víz melegíti az édesvízréteget, ezért a mélyből felfele haladva egyre kisebb a hőfoka.
A Medve-tavon két strand várja a lebegni vágyókat. A nagyobbik délután 1-3-ig zárva tart. A kisebb strand a medve talpában található, mélyedésébe a nagy tó kevert vize folyik. Nyáron mindkettő kellemes hőmérsékletű. A Medve-tavat körbe sétálva késéles fogakkal tarkított sósziklákat találunk.
|
Korond
Korond neve egybecseng a székely fazekasművészettel. A faluban régebben számtalan műhely ontotta magából a kézzel készített, népi mintás tányérokat és köcsögöket. A falu utcáját végigjárva ismét csalódnunk kell, ma egyedül a település végében áll egy valamirevaló fazekasműhely, ahol a munkákat készítés közben is láthatjuk. Korond a szuvenir vásárlás szemponjából jó terep, úton-útfélen kínálják a megfizethető faárukat, ruhaneműket, szőnyeget és a csipketerítőket.
Székelyudvarhely
Székelyudvarhely és környéke a terület legrégebben lakott települése, már az őskorban is éltek itt. A 2. században, a romjaiban ma is álló Székely Támadt vár helyén római castrum, azaz katonai tábor telpedett meg. A székelyek csak később, a 13. Század derekán kerültek a városba.
A Főtér (Szabadság tér) sarkától a Vár utcán haladva mintegy 200 méterre a székelyudvarhelyi vár előterébe érkezünk. A “Székely Támadt” vár bástyái közül még néhány romokban látható, neveiket a várban parancsnokoló kapitányokról kapták. Ha szemben állunk a vár bejáratával, attól jobbra a Fóris-bástya (nyolc szögű) mögötte, hátul a nyolc szögű Hajdú bástya, míg bal kéz felől, elől a Bánffy-bástya, mögötte, az udvar északi végében pedig a Telegdy-bástya helyreállított maradványai láthatók. A reneszánsz vár több szakaszban (1490-92, 1561-65) épült az egykori domonkos illetve ferences rendház helyén.
A református templom Székelyudvarhely főterén épült fel 1780-81 között, két részre osztva az egykori Piacteret: az Alsó-Piactér és a Felső-Piactér. Építtettője Baczkamadarasi Kis Gergely (1737-1787), a református kollégium rektora, akinek KG monogramja a templom cserépfedelén olvasható az 1781-es évszám kíséretében. A temlom mellett az 1600-as évek óta működik a református kollégium, ami térségben az elsők között volt a középfokú oktatásban.
A város Főtere szorosan összefügg a Kossuth Lajos utcával. Az utca két oldalán késő-barokk és klasszicista homlokzatú épületek, polgárházak és XVIII. századi faragványos kapuívek fordulnak elő. Több helyen az emeleti ablakok kerete gazdagon díszített. Az utca alsó felében a szecessziós építkezés szerényebb helyi változata ezt a képet itt-ott megbontotta. Mivel a sok középület és egykori ház homlokzatát átépítették így tiszta építészeti stílust nem lehet felfedezni.