A magyarországi kockázatitőke-befektetések általánosnak mondható jellemzője a magas egyedi érték. Az MTA Közgazdaság-tudományi Kutatóközpontjának felmérése szerint nemzetközi összehasonlításban is nagy az egy ügyletre eső tőkeérték (durván kétszerese a nyugat-európai átlagnak), és a finanszírozott cégek között is túlsúlyt képviselnek a nagyméretű vállalkozások.
Mi a kockázati tőke?A kockázati tőke hosszú távú, üzletrész vagy részvényvásárlás útján megvalósuló befektetési lehetőséget nyújt a tőzsdei forgalomban nem jegyzett vállalatok számára. A külső forrásbevonás célja rendkívül eltérő lehet az egyes esetekben. Ennek megfelelően megkülönböztetünk kis- és középvállalat-finanszírozást (korai fázis), növekedési és fejlesztési tőkét (terjeszkedési fázis), átfordítható finanszírozást, menedzsment ki- és bevásárlásokat. A kockázati tőkebefektetések elsődleges célpontjai az olyan nagy növekedési potenciállal rendelkező vállalatok, amelyek értékében a növekedési komponens még nem realizálódott.
Rizikós térségek
A kelet-közép-európai befektetéseknél a kockázati tőkések eleve extra regionális kockázattal számolnak: a jogi háttér kiforratlan, de a piac mechanizmusai sem működnek mindenütt megfelelően. A szakértők szerint ezért fektetnek a biztonságosabb, nagyobb vállalkozásokba hazánkban is.
A finanszírozott cégek életciklusát vizsgálva kiderül, hogy Magyarországon a kockázati tőke csak a legritkább esetekben választ induló vállalkozásokat. Helyettük zömmel olyan cégeket finanszíroz, amelyek már korábban kezdték meg tevékenységüket, és csak az expanzióhoz igényeltek többlet tőkét.
Ez kimondottan rosszul jön a tőkepiaci klíma kedvezőtlenné válása esetén, különösen annak fényében, hogy a magyar kockázatitőke-ágazat erősen függ a nemzetközi tőkepiaci folyamatok alakulásától. A már említett tanulmány legalábbis arról tanúskodik, hogy a nemzetközi tőkeáramlások hullámzásai erőteljesen lecsapódtak az éves befektetések és kiszállások ingadozásában.
Befektetési szempontok Az egyes befektetési lehetőségek elbírálásánál kiemelkedő jelentőséget kap a piacközpontú, kellően megalapozott üzleti terv, valamint a menedzsment kellő rátermettsége és személyes elkötelezettsége a vállalat fejlődése iránt. Az alapok működésének törvényi szabályozásából adódóan azon vállalatokba való befektetések állnak a kockázati tőkések érdeklődésének a középpontjában, amelyek a várható növekedésüknek köszönhetően 3-5 éven belül megtöbbszörözhetik piaci értéküket, és jelentős hozam mellett értékesíthetik tulajdoni részüket. Ekkor jön el a befektetők számára az “exit” ideje, amikor is a befektetés eredeti dokumentációjában rögzített, a társtulajdonosokkal és a menedzsmenttel egyeztetett módon a kockázati tőkések elidegenítik a vállalatban meglevő tulajdoni érdekeltségüket. Az értékesítés jellemző formái a cég bevezetése a tőzsdére, a cégrész értékesítése a menedzsment vagy más befektető számára.
Tendenciák – tegnap és ma
A rendszerváltás után a kockázati tőke figyelme főként a hagyományos szektorra irányult, az elsődleges terep a szolgáltatási szektor kiépítése, valamint a váltást igénylő gépipar talpra állítása volt. A befektetők eleinte kacérkodtak a mezőgazdasági szektorral is, ám a keleti piacok összeomlásával letettek ezirányú terveikről.
Ezt követően, 1996-97 tájékán az információs és a technológiai szegmensekbe áramlott ez a fajta finanszírozás. A csúcspont 1999 és 2000 fordulóján volt, azóta a negatív nemzetközi tapasztalatokkal párhuzamosan Magyarországon is leáldozóban van ez a terület. A virágzás idejére jellemző, hogy a finanszírozást igénylő cégek nem az alapoktól kérték először a segítséget, hanem a magánbefektetéseikkel az induló vállalkozásokat támogató üzleti angyaloktól.
Amíg a technológiai-boom a kisebb befektetések időszaka a volt, a jelenleg érezhető váltás a regionális alapok előretörését mutatja – véli Karsai Judit, az MTA Közgazdaság-tudományi Kutatóközpontjának szakértője. Ez semmiképpen sem hátrány, hiszen a regionális alapok nem szorítják ki a magyarországiakat: utóbbiak a kisebb, előbbiek a nagyobb cégekre koncentrálnak.
A magyar piacon továbbra is hiány van ugyanakkor üzleti angyalokból, akik olyan szintre juttathatnák a “mag vállakozásokat”, ahol már intézményi befektetők karolhatnák fel őket. A kisvállalkozások gyakran elkövetik azt a hibát, hogy a kockázatitőke-befektetést a hitelezéssel azonosítják, miközben az alapok kizárólag a nagy növekedési potenciált ígérő vállalkozásokkal állnak szóba.
Intézményi befektetőknek is!Az Euroventures privát- és kockázati tőke csoport alig egy hónapja indította el Euroventures Hungary III. néven új priváttőke alapját. Az alaphoz 15-15 millió euróval eddig két nyugat-európai befektető, az ABN AMRO Bank és az Európai Befektetési Alap (EIF) csatlakozott, de – mintegy 10 millió euró erejéig – magyar intézményi befektetőket is várnak. A fejlett gazdaságokban már elterjedt gyakorlat, hogy az intézményi befektetők portfoliójában kockázati és magántőke befektetések is szerepelnek a tőzsdei részvények, kötvények és állampapírok mellett – igaz, ezek aránya Nyugat-Európában átlagosan 4, az Egyesült Államokban 7 százalék. Az Euroventures Hungary III. priváttőke alap a tervek szerint összesen 75 millió eurót kezel majd. Az alap egyenként 2-8 millió eurót kíván befektetni olyan, többségében magyarországi székhelyű, tőzsdén nem jegyzett vállalatokba, amelyek világos üzleti stratégiával és a közép-európai régióra kiterjedő növekedési potenciállal rendelkeznek.
Vissza a klasszikus módszerekhez
A kockázati tőke a dotcom cégek bukása és az IT szektor hanyatlása után kezd visszatérni a klasszikus módszerekhez – véli Fodor Péter, a FastVentures ügyvezető igazgatója. Míg korábban a befektetők a jövőbeni lehetőségeket nézték, és nem figyeltek a cég befektetéskori állapotára, ma ismét az árbevétel és a várható hozam “eredője” alapján ítélik meg a befektetést. Ezért a cégek elindításában kevés szerepet játszanak a kockázati tőkealapok, hiszen a vállalat-kezdeménynek még nincsen árbevétele.
A technológiai szektor ezzel együtt komoly befektetési lehetőségeket tartogat Fodor Péter szerint. A FastVentures-nek például optikai chipeket vagy biztonságtechnikai videóeszközöket gyártó cégben is van részesedése, de nem tévesztik szem elől, hogy a befektetésnek gyorsan és nagy hozammal megtérülőnek kell lennie.
A nemzetközi tapasztalatokat szerzett cégvezető Magyarországot előnyösnek ítéli a befektetők számára, mivel a technológiai tudásnak komoly hagyománya van. Gondot jelent ugyanakkor, hogy a kockázati tőke által kínált finanszírozási forma kevesek által ismert, ezért sok jó ötlet marad a tervezőasztalon. A finanszírozást igénylő vállalkozók gyakran nincsenek tisztában azzal, hogy miben és milyen eszközökkel lehetnek nemzetközi szinten is versenyképesek.
Állami rizikóA Corvinus Rt. közvetett állami befolyással alakított pénzügyi vállalkozás, amely kockázatitőke-befektetéshez hasonló tevékenységet folytat. Nem önálló befektetőként vesz részt vállalkozásokban, hanem magyarországi vállalatokkal karöltve finanszíroz határon túli befektetéseket – meséli Várady Zoltán, a Corvinus Rt. ügyvezető igazgatója. A befektetésnek legfeljebb a felét állja a Corvinus Rt., a maradék a magyar vállalkozót terheli. A partnerekkel a terheken és a kockázatokon a befektetés arányában osztoznak. Finanszírozási célterületük meglehetősen széles, és jellemzően a hazai cégek befektetési igényeinek függvénye. Utóbbiak piacbővítési céllal keresik meg a céget, esetleg a termelési tényezők költségeit akarják más országban csökkenteni. A nyugat-európai exportkényszer miatt a magyar vállalatok gyakran helyezik át tényezőigényes termelésüket például Romániába, hiszen a magyarországi bérek és költségek mellett nem lennének képesek további expanzióra. Így a Corvinus elsősorban a kiskereskedelemben, a szolgáltatási szektorban, illetve a munkaigényes textiliparban, feldolgozóiparban találja meg befektetéseit. A környező országokban a részvénytársaság maga is lát felfuttatásra váró, jó áron megszerezhető vállalatokat. Romániában például máris érezhető egy másodlagos, nagy hozamú befektetésekkel kecsegtető privatizációs hullám, míg Jugoszláviában 7000 cég vár a magánosításra 3-4 éven belül. Mivel a Corvinus Rt. állami cég (fő tulajdonosa a 85 százalékos pakettel bíró Eximbank, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, valamint az Oktatási Minisztérium egyaránt 7,5 százalékkal rendelkezik, és elenyésző tulajdoni része van a Mehibnek is), a stratégiai célok követése azt jelenti, hogy portfoliójába olyan vállalkozás is bekerülhet, amely nem hoz magas hozamot. Eddig tíz megvalósult üzletük volt (ebből hetet Romániában ütöttek nyélbe, a többit Szlovákiában és Szlovéniában), és nemrég döntöttek egy ukrajnai befektetésről.
A biotechnológián a sor
A kockázati tőke befektetési területe mindig az iparág növekedési rátájától függ – állítja Baranyai Gábor, a DBG Eastern Europe Kft. vezetője. Érezhető az eltolódás az információs technológiáktól a biotechnológia és az egészségügyi szolgáltatások felé, de más új tevékenységként megjelenő szolgáltatásokat (például call centereket) is finanszíroznak kockázati tőkével.
A mostani változás a vezető szerint nem is annyira az ágazatokban, mint inkább a cégstruktúrákban keresendő. A kisebb cégektől a befektetők átpártoltak a nagyobb vállalatokhoz, és az outsourcing tevékenységet segítik tőkével. Az alapok most főleg a meglevő vállalkozások expanziójához járulnak hozzá, és érezhető, hogy a társaságok oldaláról is nő az igény a komplikáltabb finanszírozási formák választására.
Országkockázat
Jóllehet az IT szektorból felszabaduló tőke hirtelen áramlott át a biotechnológiai fejlesztésekbe, és ezért megeshet, hogy ezt az ágazatot is valós értékéhez képest túlbecsülik, a javára szól, hogy az információs technológiával szemben ennek piaca stabil és kiszámítható – véli Berszán Ferenc, a Hungarian Innovative Technologies Fund ügyvezető igazgatóhelyettese.
A finanszírozott cégek mérete az elmúlt években folyamatosan változott. Eleinte több millió dolláros üzleteket is kötöttek, később tértek rá az ennél kisebb befektetésekre. Berszán szerint az országhoz kapcsolódó extra kockázatok gátolják a befektetőket, hogy csíravállalkozásokba tegyék pénzüket. Úgy véli, a jogi környezetből, a piac elégtelen működéséből fakadó külön rizikót még a magas hozamelvárások sem képesek kompenzálni.
