Ki állítja, hogy a PC-korosztály munkakerülő? Egy új amerikai kormányzati felmérés szerint a 25 és 34 év közötti nők magasabb képzettséget igénylő munkát végeznek, hosszabb munkaidőben dolgoznak, s nagyobb valószínűséggel vállalnak egyszerre több állást is, mint negyedszázaddal ezelőtt.
Ráadásul az amerikai munkaügyi statisztikai hivatal (Bureau of Labor Statistics – BLS) adatai szerint ez a generáció jobban meg van fizetve, mint az előző. Igaz ugyanakkor, hogy 2000-ben ebben a korosztályban a nők keresete átlagosan csak 82 százaléka volt a férfiakénak. Ez azonban számottevő előrelépés 1979-hez képest, akkor ugyanis még 68 százalékos volt az arány. “A fiatal nők és férfiak keresete közötti rés jelentős mértékben szűkült” – írja a BLS két elemzője, Marisa DiNatale és Stephanie Boraas A PC-korosztálybéli nők munkaerő-piaci tapasztalatai címmel nemrég megjelent tanulmányban.
Nálunk rosszabb
Magyarországon a nők előrejutási lehetősége nem javult a rendszerváltás után, éppen ellenkezőleg. Legalábbis így véli az erről megkérdezettek túlnyomó többsége. A Tárki-Omnibusz 1998-as felmérése szerint a nők 82,9 és a férfiak 78,4 százaléka értett egyet azzal a megállapítással, hogy “a mai követelmények mellett még több teher hárul a dolgozó nőkre a háztartás és a gyereknevelés terén”. Ugyanakkor a nők 79,3 százaléka és a férfiak 74,5 százaléka tartotta igaznak azt az állítást, hogy “manapság a nőknek nehezebb összeegyeztetni az anyaságot a munkahelyi előrejutással, mint korábban”.
Ezeket a vélekedéseket igazolják a számok is: a diplomás nők 2000-ben a férfiakhoz viszonyítva kevesebbet kerestek, mint 1995-ben.
Egyenlőtlen fejlődés
A kutatók szerint a magasabb iskolai végzettség és a diszkrimináció elleni törvények segítették a nőket az előrejutásban. Sokkal több nő szerez felsőfokú végzettséget ma, mint 1975-ben: az említett korosztály 30 százaléka végez el legalább négy egyetemi évfolyamot a korábbi 18 százalékkal szemben.
A változások azonban nem egyformán érintik valamennyi etnikai csoportot. A fekete nők is nagyobb számban kerülnek egyetemre – a 25 és 34 év közöttiek 17 százaléka végzett el minimum négy évfolyamot, míg 1975-ben csak 10 százalék -, de arányuk láthatóan kisebb, mint a fehéreké.
Amikor kikerülnek az iskolából, a fiatal nők keményebben és hosszabb munkanapokat dolgoznak. A nem mezőgazdasági ágazatokban a nők átlagosan heti két és fél órával többet gürcöltek 2000-ben, mint 1976-ban, vagyis összességében 37,9 órát töltöttek a munkahelyükön hetente. Ugyanebben az évben a férfiak adagja 0,7 órával, 43,9 órára nőtt 1976-hoz képest.
A fiatal nők most nagyobb valószínűséggel vállalnak egynél több állást: 2001. májusában a nők 6 százalékának volt legalább két munkahelye, szemben az 1975-ös 3 százalékos aránnyal (a háztartásvezetést e felmérés során nem tekintették állásnak).
Változatlan akadályok
A munkaidő megnövekedése valószínűleg annak a következménye, hogy a PC-korosztály nőtagjai magasabb pozíciót érnek el az üzleti világban, mint elődeik. A vezetői, menedzseri és adminisztrációs területeken 2000-ben az összes foglalkoztatott 51 százaléka volt nő a BLS adatai szerint, míg 1983-ban e magasabb presztízsű munkakörökbe még csak 38 százalékuk jutott be.
A nők változatlanul nem emelkednek olyan magasra a vállalati hierarchiában, mint indokolt lenne. “Kézenfekvő lenne, hogy az idő előrehaladtával egyre többen kerüljenek magasabb pozícióba, hiszen a PC-korosztályból több ambiciózus nő lépett a munkaerőpiacra, s már elég régen várnak az előrejutásra” – jegyzi meg Johanna Ramos, a nők munkahelyi előrejutásáért küzdő New York-i csoport, a Catalyst szóvivője. Hozzáteszi azonban, hogy bár a nők a korábbinál feljebb jutnak a ranglétrán, ugyanazzal az akadállyal találják szembe magukat, mint az előző generáció: az előrejutás alapstratégiája az, hogy egy nőnek többet kell dolgoznia ugyanazért az elismerésért.
A BLS tanulmánya arra is rámutat, hogy a fekete és a latin-amerikai nők alulreprezentáltak a jól fizető állásokban. A 25 és 34 éves kor közötti összes foglalkoztatott közül 7,1 százalék a fekete, s 5,6 százalék a latin-amerikai nő. Ugyanakkor csak 5,7, illetőleg 4,1 százaléknyian vannak a vezetői, a menedzseri és az adminisztratív munkakörökben ugyanebben a korosztályban.
Dolgozó anyák
“A nők ráadásul a hagyományosan női munkának tekintett foglalkozásokban találhatók meg nagy számban” – írják a kutatók. A tanulmány egyebek mellett kimutatja, hogy a 16 évesnél idősebb nők teszik ki a könyvtárosok 85 százalékát.
A dolgozó anyák száma is drámaian megnőtt 1975 óta, részben azért, mert sok családban két fizetésre van szükség a középosztályra jellemző életszínvonal fenntartásához. A kisgyermekes anyáknak már 70 százaléka dolgozott 2000-ben, míg 1975-ben csak 45 százalékuk, s ezen belül 3 évesnél fiatalabb gyermekkel az anyák 63 százaléka állt munkába, szemben az 1975-ös 33 százalékkal.
“A férjek még mindig meg vannak győződve arról, hogy az ő karrierjük fontosabb, mint a feleségüké” – állítja Johanna Ramos. Ez csak egy azok közül a nehézségek közül, amelyekkel a nőknek szembe kell nézniük. A Catalyst szerint hátráltatja őket a munkahelyi diszkrimináció, a patrónusok (mentorok) hiánya és az is, hogy ők a férfiaknál nagyobb felelősséget viselnek a családért. Ennek ellenére a 20-as, 30-as éveikben járó amerikai nők távolabbra tekintenek és magasabb elvárásaik vannak mint elődeiknek, s ezzel példát állítanak az utánuk jövők elé.
