Tudományos karrier: férfiaké az elsőbbség

Az Európai Bizottság 1999-ben alapította meg a Helsinki Csoportot, melynek feladata a nők tudományos életben betöltött szerepének kutatása. A csoport most kiadott tanulmányából kiderült, míg a nők helyzete összességében javult az utóbbi időben a munkaerőpiacon, tudományos munkát azonban rendkívül kevés nő végez. Míg az iskolaévek alatt ilyen irányú oktatásban közel azonos számú férfi és nő vesz részt, később a nők elmaradnak a férfiak mellől. Az eredmények a csoport vezetőjét, Brigitte Degen-t nem lepték meg, véleménye szerint ezek az adatok csak alátámasztják mindazt, amit az ezekben szakmákban dolgozó nők mondanak.

Kevés nő jut előre a szamárlétrán

Előbb vagy utóbb minden európai országban elválnak a nők és a férfiak útjai a tudományos pályafutásuk során, a karrier olló egyre nagyobbra nyílik az idő előrehaladtával. Az egyetemi és főiskolai hallgatók között még hasonló arányban találhatóak nők és férfiak, a későbbiekben már csak férfiak maradnak a versenyben. Az EU tagországai között akadnak olyanok, ahol már a diploma megszerzése után sem tanulnak tovább a nők, így például Németországban már a doktori képzésben résztvevők között is alig találhatunk nőket, míg Spanyolországban és Portugáliában még fele-fele arányban vannak nők és férfiak.

Különösen hátrányos szakmák Az EU tagországaiban a természettudósok és a mérnökök között van a legkevesebb nő. A technikai ismereteket igénylő kutatók között csupán minden tizedik nő. Írországban és Portugáliában a többi országhoz képest kiugróan magas ez az arány, itt a nők 25 és 29 százalékban képviseltetik magukat. Németországban és Ausztriában már rosszabb a helyzet, itt 9 százalékos arányról számolt be a tanulmány. Hollandiában már csak 6 százalékos. Belgiumban pedig csupán 2 százalékos arányról beszélhetünk.

Később azonban mindenhol megfigyelhető, hogy a nők a többi foglalkozáshoz képest, meglehetősen alulreprezentáltak a tudományok területein. A Helsinki Csoport tanulmánya szerint az EU-ban az egyetemi tanároknak csak 26 százaléka nő. Belgiumban, Hollandiában, Írországban és Németországban a felmérés nagyon meglepő eredményt mutatott, a professzoroknak mindösszesen 9 százaléka nő. Az államilag támogatott kutatási projektekben is meglepően alulreprezentált a gyengébbik nem. A kutatók valamivel több mint 70 százaléka férfi, és a tanulmány szerint egyik országban sem törik meg ez a dominancia, ugyan Írországban, Görögországban és Portugáliában a nők aránya 40 százalék a kutatók között. Németország, Belgium és Hollandia ezen a területen is rosszul szerepel, a kutatóknak csupán egyötöde nő.

Nem ritka a diszkrinimáció

A szociológusok szerint a tudományos pályán nemcsak a család és a gyermekvállalás miatt kerülnek nehéz helyzetbe a nők. Európa egyik legnevesebb fizikai kutatóintézetének, a müncheni Max Planck Intézetnek a megbízásából két szociológus felmérést készített a nők akadémiai munkájának helyzetéről. A női kutatók aránya az Intézet egyik kutatócsoportjában sem éri el a 30 százalékot, sőt a megkérdezettek közül sokan úgy látták, a nőknek sokkal kevesebb lehetőségük van tudományos karrierre az Intézet falain belül, és 20 százalékkal nagyobb esélyük van a “kihullásra”.

Mindez nem a képzettségnek vagy a motivációnak köszönhető, a válaszadó nők diszkriminációról számoltak be. A férfi kutatók nőkre tett megjegyzései nem ritkák, a nők ötleteit és javaslatait nem veszik figyelembe. Tudományos konferenciákon is inkább a férfi kutatók vehetnek részt, és az előléptetésekre is nagyobb esélyük van a férfiaknak.

Mi a megoldás?

A Max Planck Intézetben végzett kutatás után a szociológusok javaslatokat tettek, hogyan lehetne a nők számára hátrányos, hierarchikus rendszert megváltoztatni. Mindenekelőtt a kommunikáció javításában, a fiatal kutatónők szélesebb körű foglalkoztatásában látják a megoldást.

Európa más országaiban azonban továbbra sem történik semmi a tudományos munkát végző nők helyzetének javítására. Hollandiában, ahol a kutatók és az egyetemi tanárok között is alig találhatunk nőket, 15 éve nem sikerült lépéseket tenni az arány javításának érdekében, bár ezzel minisztériumi szinten is foglalkoznak.

Egyre több helyen indítanak segítő programokat, a nők munkahelyi helyzetének könnyítésére, ilyen például a mentorálás. Ennek ellenére a nők továbbra sem választják az elméleti pályát, mert általánosan elfogadott, hogy a gyengébbik nemnek itt nincs helye.