Belföld

Kelet-Európa: közös sorsok – sorsközösségek

Miközben a kelet-európai országok gazdasági életpályáján többnyire az eltérésekre szokták felhívni a figyelmünket, az EU-hoz való csatlakozás előtt egyre gyakrabban merül fel a kérdés: a közös gazdasági, politikai és történelmi gyökereknek mekkora szerepük van a jelenkor hasonlóságainak kialakulásában.

Az elmúlt másfél-két évben a térség országaira egyaránt jellemző a feltörekvő nemzetekhez képest viszonylagosan gyors növekedési ütem – kezdte előadását Gáspár Pál az ICEG Európai Központ igazgatója a pénteken rendezett közgazdasági konferencián, melyen Kelet-Európa makrogazdasági helyzetéről és kilátásairól tartottak előadást a szakemberek.

Növekedés – összetartanak

A feltörekvő országokhoz képest sikeresnek mondható növekedési pálya a térség országainak nyitottságára, és gazdasági “EU-függésére” vezethető vissza, hiszen a világgazdaság hanyatlása az öreg kontinensen jóval enyhébb és átvészelhetőbb, mint akár Amerikában, akár Japánban – utalt Gáspár arra, hogy a recesszió közvetett érintettsége kapcsán szerencsésebbnek mondhatja magát a régió. Ettől a folyamattól nem független, hogy az említett országok körében csökkent a növekedésütem szórása, az erőteljes konvergencia különösen az új évezred első éveiben gyorsult fel.

A GDP növekedési mértéke
(%)
Ország
1998
1999
2000
2001
Csehország
-1,2
-0,4
2,9
3,5
Magyarország
5,1
4,5
5,2
4,0
Lengyelország
4,8
4,1
4,1
2,0
Szlovákia
4,1
1,9
2,2
3,0
Szlovénia
3,8
5,2
4,8
3,3
Észtország
5,0
-0,7
6,9
4,5
Lettország
3,9
1,1
6,6
7,2
Litvánia
5,1
-4,2
3,9
4,7
Bulgária
3,5
2,4
5,3
4,5
Horvátország
2,5
-0,4
3,7
4,2
Románia
-5,4
-3,2
1,6
4,4
Jugoszlávia
2,5
-17,7
7,0
5,0
Oroszország
-5,5
3,2
8,3
4,0
Ukrajna
-1,9
-0,2
5,8
7,5

Dezinfláció – meddig tartható?

Gáspár Pál szerint lassan véget ér, de legalábbis hanyatlás jellemzi a külföldi tőkeberuházás korszakát, hiszen a régió legnagyobb vonzereje veszni látszik: a reálbér növekedés üteméhez képest egyre nagyobb hátrányba kerül a munka termelékenységi értékének növekedése. Ez lehet az egyik legnagyobb akadálya a dezinflációs törekvések fenntarthatóságának is, holott ezen a téren igen dicséretesen teljesítettek a régió országai.

Az igen erőteljes, szinte az egész régióra jellemző dezinflációs folyamatok okozói közül az igazgató kiemelte azt a felvállalt váltást a monetáris politikában, amely az infláció csökkentése érdekében hajlandó az ebből fakadó átmeneti költségek viselésére, miközben a folyamat másik mozgatórugója az árfolyampolitika. Ezen belül is az tény, hogy a kelet-európai országokba irányuló erőteljes erőforrás beáramlás mellett a dollárhoz képest szinte mindenhol nőtt a hazai valuta értéke.

A növekedés és a dezinfláció ára

A növekedés és az infláció terén elért sikerekért államháztartási hiánnyal és romló külső egyensúllyal fizettek a kelet-európai államok – mondta Gáspár. Bár a legtöbb helyen a hiány mértéke nem tekinthető túlzottan nagymértékűnek, legkésőbb az uniós csatlakozásig kénytelenek lesznek orvosolni ezt a problémát is. A gazdaságpolitikai okok mellett, az azokat erősítő politikai tényezők tekintetében már nem vagyunk messze nyugattól: a választások időpontjai már keleten is jókora “befolyással bírnak” az államháztartás egyenlegére.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik