A gazdaságosság oldaláról nézve az Európai Unió (EU) számára előnyökkel járna az egykörös bővítés, az úgynevezett “Big Bang”. E forgatókönyv szerint a tagállamok száma egy csapásra tízzel: a kelet-európai jelöltekkel, valamint Ciprussal és Máltával bővülne. Ez a legfőbb megállapítása a Deutsche Bank Research (DBR) minap megjelent Bővítési monitor című tanulmányának.
Nagyságrendi különbségA csatlakozni szándékozóknak jutó pénzekről szóló vitákban gyakran figyelmen kívül hagyják azok valódi nagyságrendjét. A tanulmány ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a tagjelöltek GDP-je a már kibővített unió “nemzeti” össztermékének csupán 5 százalékát teszi majd ki, ami némileg enyhít a “mennyiségi problémán”. Ez világos érv amellett, hogy a csatlakozással járó gazdasági nyomás, a verseny éleződése kisebb lesz, mint ahogyan azt ma sokan várják, bár regionális értelemben, valamint egyes szektorokon belül érzékelhető majd bizonyos “beilleszkedési zavar” – de erről a tanulmány nem szól bővebben.
Rövidlátás?
Amennyiben az EU tartja magát az ígért időpontokhoz, a leginkább felkészült jelöltekkel év végéig befejeződnek a csatlakozási tárgyalások. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy az unió tagállamai politikailag és gazdaságilag egyaránt rövidlátó huzavonába bocsátkoztak a bővítés költségéről és hasznáról – állapítja meg bevezető soraiban a DB tanulmány. (Készítői nyilván a közvetlen agrártámogatások mértékéről szóló vitákra gondolnak.)
Mindez aligha járul majd hozzá, hogy a kérdésben amúgy is megosztott tagállamok az egykörös bővítés mellett tegyék le voksukat. A bővítés pozitív és negatív hatásaival kapcsolatos információhiány pedig csak súlyosbítja a helyzetet – bírálják a brüsszeli gyakorlatot a DB Research tanulmányának készítői.
Belépés csak 2005-től
A kutatók indoklása szerint a csatlakozási hajrában korábban lemaradt országok – Szlovákia, Lettország, Litvánia – hatalmas lépéseket tettek a felvétel teljesülése érdekében. Ennek következtében a korábbi “sztárjelöltek” – például hazánk, Szlovénia, Csehország vagy Észtország – előnye a felére olvadt.
Olyannyira sikeresen zárkóznak fel a korábban említett “lemaradók”, hogy az utóbbi időben a “problémás tanulók” között számon tartott Lengyelországot sikerült lekörözniük, legalábbis a DBR által készített úgynevezett konvergencia-mutató alapján.
Mindezt alátámasztja a legutóbbi tárgyalási forduló is, ahol Románia és Bulgária kivételével minden országot alkalmasnak találtak a 2005-ös (!) csatlakozásra. Ugyanakkor az említett két országnak könnyen lehet, hogy néhány évet várnia kell az uniós tagságra; erre az eshetőségre készült el a két körből álló csatlakozási forgatókönyv is.
Az értekezés a bővítés gazdasági hatásait vizsgálva arra a következtetésre jut, hogy az egykörös, mind a tíz csatlakozni kívánó állam felvételével kecsegtető forgatókönyv gazdaságilag mindenképpen előnyösebb, mint az úgynevezett “Regatta forgatókönyv”, azaz a jelöltek kétkörös érkezése.
A kormány túl van az első komoly válságon
A konvergencia-rangsorban, a nyolc favorit közül egyértelmű Szlovénia elsősége, őt követi Csehország, majd Magyarország. Csehország az ezüstérmet főként tőkevonzó képességének köszönheti. Idén a cseh gazdaság GDP-arányosan a magyarországihoz képest háromszor annyi tőke megmozgatására volt képes. Ugyanakkor ők sem hibátlanok, az elemzés a cseh gazdaság legfőbb baját a költségvetés rossz állapotában látja.
A tanulmány rólunk szóló részében megemlíti, hogy a magyar gazdaság tartós növekedési pályán mozog. A DBR szerint a konvergencia-mutató ebben az évben nemigen fog javulni, főként a jelentős államháztartási hiány miatt; középtávon azonban így is képes lesz Magyarország teljesíteni a valutaunióhoz csatlakozás feltételeit.
A szerzők említést tesznek az új kormány első komoly válságáról is (Medgyessy-ügy), amelyet – a tanulmányt idézve – “úgy tűnik”, túlélt a koalíció. Az elemzés kitér a két kormány eltérő gazdaságpolitikai elképzeléseire is. Eszerint az új kormány ugyan letette a garast az infláció kordában tartása mellett, de jelezte, hogy ezzel szemben előtérbe helyezi a növekedést és annak gyorsítását.
Az októberi önkormányzati választásokat hozza fel a tanulmány annak bizonyítékául, hogy konszolidáció – legalábbis októberig – nemigen várható, hiszen az új kormánynak teljesíteni kell az elődje által ígért nyugdíjemelést és végre kell hajtania az államháztartást ugyancsak jelentősen megterhelő, beígért száznapos programot.
