Igen érdekes borról van szó, a medoc noir szőlőfajtából készült, mely valahogy elfelejtődött egy kicsit, talán bizonyos névhasználati problémák miatt. Medoc ugyanis, mint ismeretes, híres termőtáj Bordeaux-tól északra, a vörösborok Mekkája, olyan nevekkel, mint Margaux, Pauillac, St-Estéphe és St-Julien. A mi medocunk Pelle Béla egri borász szerint bizonyosan saját fejlesztés, honi lelemény keresztezte, de a lisszaboni egyezmény miatt nem ékeskedhet az előkelő névvel. Ezért aztán újabban mintha mornen noir néven tűnne fel itt-ott, leginkább Eger környékén, Ostoroson és Andornaktályán.
Eger környékét leginkább úgy határozzák meg a tájat-tárgyat ismerők, hogy az Egri borvidék más, mint Medoc, más, mint Bordeaux vagy Villány. A kevéssé testes, szép tanninú, gyümölcsillatokban gazdag, élénk savakra fűződő borok hazája, mely esetleg Cotes du Rhone-hoz hasonlítható. Ebbe a keretbe jól illeszkedő szőlő a medoc noir is: korai érésű, illatos, szinte muskotályos bort ad. A mi muzeális medocunkra azért próbálunk némi figyelmet irányítani, mert a szép édes vörösborok példája. Az édes vöröstől sokan irtóznak, joggal, mert a mi égövünkön leginkább zsákos – más szóval hatvani – napfénnyel készítik. Szöghy Ottó sommelier szerint tárgyalt medocunk afféle “angoloknak való bor”, ők vonzódnak az efféle egzotikumokhoz. Sokan úgy vélik: a szép édesség megteremtése, illetve élvezete a borkészítés és -fogyasztás magas grádicsát jelenti, ahová az ember visszatér, felnő mintegy a száraz borok megértése után. (Nagyjából minden borszerető genezise az olcsó édesek, a kólával kevert kis vadász szintjéről indul, majd elhagyja a kólát a vörös édesből, rákap a szárazra, a fehérre, végül visszatér a szép édességhez.) Medocunkat az évek széppé érlelték, és ha kiszabadítjuk szellemét az Első Pesti Borházban található muzeális palackokból, jól járunk.
Az 1986-ban szüretelt, 1987-ben lepalackozott medoc hallatlanul gazdag illatú oxidatív óbor, melynek illata-ízvilága kicsit a nagymama lekvárjára hajaz, pasztózus, likőrös, feminin, de nem túlzó, émelyítő jellegű. Szép egyensúlyban értek össze benne a savak, az alkohol és az édesség, szép mézes palackbukét érezhetni. Értelemszerűen leginkább édességekhez, krémekhez, habokhoz, gyümölcssalátákhoz, süteményhez ajánlható, de elképzelhető rokfort, netán Stilton mellé is.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
