Történelem, olimpia
A Bayerische Motorenwerke, azaz a BMW 1972-ben mutatta be a nagyérdeműnek az első ötszázas modellt. Az első típus, a BMW 520 divatos négyajtós limuzin volt, feszes futóművel és sportos menettulajdonságokkal és az akkori viszonyok közepette az átlagnál izmosabbnak számító 115 lóerős négyhengeres motorral.
A kocsi közvetlenül az 1972-es müncheni nyári olimpiai játékok befejeződése után látta meg a napvilágot; sőt, a leghíresebb BMW négyhengeres: a vállalati központ felhúzása is ebben az időben fejeződött be. Az első példányokat Münchenben gyártották, később azonban egy új üzem is programjába vette az ötösök gyártását Dingolfingban.
Az “új osztály”
A közepes méretű limuzin építésének terve az ötvenes évek végén született meg a cégvezetők gondolataiban. Akkortájt kezdődtek meg egy olyan autónak a fejlesztési munkálatai, amely addig nem létezett a piacon: kényelmes utazást ígér akár öt utasnak is, ugyanakkor elég agilis ahhoz, hogy élvezet legyen vezetni. Az 1962-től gyártott BMW 1500-asnak “az új osztály” szlogennel igyekeztek vevőt keríteni a marketingstratégák.
Kék-fehér stratégiaAz új osztály ötlete teremtette meg a légcsavaros márka (a kék-fehér embléma légcsavart formál) modellprogramjának központi elemét. Az ötös megszületése után nem maradt más dolguk a bajor tervezőmérnököknek, mint egyet lépni lefelé, illetve egyet lépni felfelé. Később így született meg ugyanis a hármas és a hetes széria. Ez a hármas tagolás képezi a BMW modellprogramjának alapját még ma is; igaz 2001-től a Mini zárja a sort alulról, illetve 2003-tól a Rolls-Royce felülről. Ezen túl még egy egyes széria is szerepel a tervekben jelenleg, a hármas és a Mini között; sőt a nyereséges piaci szegmensekben is jelen van a BMW az X5-ös szabadidő-terepjáróval és a Z3, valamint a Z8 roadsterekkel
Nem sokkal később, 1966-ban jelent meg a BMW 1600, amelyet akkor még nem 02-esnek neveztek. Már a 85 lóerős alapmodell is nagyon élénken viselkedett (nulláról százra 13,3 másodperc alatt gyorsult), de a 960 kilós és 105 lóerős 1600ti igazi sportlimuzin volt.
A sorozat tagjait később a nagyobb 1500-asoktól elhatárolandó a 02-kiegészítésel látták el, ami a kétajtós karosszériára utalt. Így létezett például 1502, vagy 2002. A sportos limuzinok között a hatvanas évek végén jelent meg a 2500 és a 2800, valamint a 2800 CS Coupé is.
Többgenerációs tapasztalat
Ma már a negyedik generációs ötös BMW-k gördülnek le a futószalagokról (tehát az 1500-as óta ez már az ötödik szériának számít), és a típus még mindig az arany középutat jelenti. Szellemiségében az 1500-as gondolatai élnek tovább, melyek technikai megvalósítása viszont természetesen folyamatosan változik és fejlődik.
Hamarosan jön a legkisebb bajorAz új 1-es sorozat karosszériájának hossza 4,2 méter lesz. Kezdetben csak ötajtós ferdehátú és háromajtós Coupé verzióban lehet majd kapni, és a későbbiekben ez még kiegészül háromajtós ferdehátú, Touring (kombi), Cabrio és Roadster változattal is. Általában ebben a méretosztályban a konkurencia elsőkerék-hajtást használ, a bajorok azonban maradnak tradícióiknál, vagyis marad a hátsókerék-hajtás. Emiatt a csomagtérből helyet vesz el a hátsó differenciál, de megmarad a BMW-s érzés. A motor, váltó és futómű elemeit a hármas sorozattól örökli majd a kis bajor, tehát ezek nagy része már ismert számunkra. Az erőforrások közül a legkisebb 1,6 literes 105 lóerős lesz, és minden benzines az új Valvetronic változó szelepvezérléssel készül majd. A nagyobb Otto-motorok közül az 1,8-as 115, a kétliteres pedig 240 lóerőt teljesít majd. Természetesen a későbbiekben az új közös nyomócsöves turbódízelek bemutatása is megtörténik majd, ezek közül a legnagyobb várhatóan a kétliteres lesz.
Az első ötös szériát 1972 és 1981 között – mintegy 700 ezer példányban – gyártották, 90 (518) és 218 (!) (M535i) lóerő közötti teljesítménnyel. A második generáció (1981-1987, 722 ezer példány) már kilenc erőforrást kínált a vásárlóknak. A harmadik generáció (1987-1996, 1,33 millió példány) modelljeit 113 és 315 lóerő közötti erőforrásokkal lehetett megvásárolni. 1991-ben jelent meg a piacon a turbódízel motor, mely 143 lóerőt tudott kipréselni magából. 1992-től pedig a nyolchengeres 530i és 540i (286 lóerő!) lépett a hathengeres 530i és 535i helyébe.
A ma is futó negyedik generációs ötös (ebből jelenleg több mint 1,3 millió kelt el világszerte) két karosszéria-változatban kapható (limuzin és kombi), hat- és nyolchengeres Otto-motorokkal, illetve négy- és hathengeres dízel erőforrásokkal, melyek 136 és 400 lóerő közötti teljesítményt képesek az aszfaltra vinni. Az utóbbi érték az M5-öshöz kapcsolódik, amit a teljes szakma abszolút nonpluszultraként ismer el. Készül már az ötödik generáció, amely még erősebb motorokat (az új M5-ösben a tervek szerint egy 500 lóerős V10-es dobog majd), még több korszerű megoldást és még nagyobb kényelmet ígér.
