E heti borunk származási helye a Tolnai borvidék, amelyet 1997-ben választottak le a szekszárdiról, és inkább fehér borok teremnek itten, a Tolnai dombvidéken és a Völgységi, valamint Tamási körzetben, szemben Szekszárd vörös izzásával. Nagy múlttal nemigen dicsekedhető borvidékről van szó tehát, melynek azonban kedvező klimatikus adottságai és változatos talajai sok jót ígérnek. Nem véletlen, hogy az e heti borunkat komponáló Eurobor Kft. (mely Gál Tibor, aki pediglen Szepsy István mellett a leghíresebb magyar borász szakmai vezetése alatt áll) a borvilág egyik legismertebb neve, az Antinori-chateau többségi tulajdonában van.
A tramini. A tramini rózsaillatú, tiszta változatai fontos entitások, a rózsa csak rózsa csak rózsa csak rózsa / csak rózsa. Éppen Piero Antinori márki szerint a tramini igencsak különbözik attól, amit Itáliában megszoktak az emberek, komolyan érdeklődnek iránta ezért úgy a bolti eladásban, mint a csúcsgasztronómiában, ahol sokszor aperitifként ajánlják, vagy a megbecsült vendégeknek járó üdvözlő italként. Az Alto Adige-i Tramin falura vezetik viszsza a szőlő származását, az Alexandra borkalauz szerint igazából a mi traminink ugyanúgy afféle gyengébb mitteleurópai változata a metsző, olajos és rózsavízszerű és fűszeres Gewürztramininek, mint teszem azt a minap taglalt olaszrizling a rajnai rizlingnek.
Múlt évi Bátapáti Traminink in concreto tökéletes rózsaolaj-illatú, per definitionem tramini, hozza a rózsa illatát, mely a kórházak udvarán terem. Némi barack is felvillan tán az illatban, némi szénsav forog a pohárban, erogén fíling, ízben határozott, definitív kajszibarack és lágy kerekség, szép kerek nyári bor, a lengedező rózsaillattal és -ízzel, melegen. Így éppenséggel hidegen ajánlható, és (Kovács Antal háromszoros magyar bajnok sommelier szerint) túl azon a kézenfekvő eseten, hogy gyümölcskörettel adunk fel valamit, a tramini lágy illatossága révén jól illeszkedik a kínai konyha logikájához, így kiválóan alkalmas annak a súlyos ontológiai és egzisztenciális kérdésnek a megválaszolására, hogy mi a jó csudát mellékeljek a magam komponálta kínai vacsorához.
