Belföld

Műkincspiac – kimarad a végén?

Aggasztó, hogy a kortárs műalkotásokat nem érinti az a felzárkózási folyamat, amely az uniós csatlakozás apropóján már érzékelhető azon, ahogy egyes magyar művészek munkáinak sorsa alakul.

Az árveréseken történtek nap mint nap példázzák, hogy Magyarországon egyelőre nincs meg az a közép-, illetve hosszú távra tekintő, tőkebefektetésre képes és hajlandó mecénási kör, amely a fejlett európai műkincspiacnak mindig is jellemzője volt. Ehelyett a piac hazai szereplői – kiaknázandó az uniós csatlakozás várt és remélt előnyeit – nemegyszer az ésszerű befektetői szemléletet sértő, szélsőséges eredményt produkálnak a “nyitott piacnak” szánt aukciókon.

Műkincspiac – kimarad a végén? 1A törekvések azonban nem az európai árszínvonalhoz történő felzárkóztatásra valóban rászoruló kortárs magyar képzőművészeti alkotásokra terjednek ki. Azokat ennek a “szemellenzős” üzletpolitikának a hívei éppúgy elutasítják, mint a festészeten kívül a képzőművészet többi ágát. A látszat kedvéért, hébe-hóba azért be-becsúsztatnak az árverési katalógusokba kortárs festményeket, de leginkább a már biztosnak számító “nagyágyúktól”, s nem az ifjú, az igazi megmérettetésre váró felfedezettektől.

Ezzel a fajta rövidlátással a magukat ma az oly divatos “piacvezető” jelzővel illető árverezők és a mögöttük álló befektetői csoportok gyakorlatilag elodázzák az eljövendő évtizedek magyar műkincspiacának “alapkőletételét”. Ez annak veszélyét hordozza, hogy a sokszorosan manipulált hazai piaci eredmények később zavart okoznak, esetleg szánakozó mosolyt váltanak ki az összeurópai műtárgypiacon.

Kapcsolat nélkül

Műkincspiac – kimarad a végén? 2Sajátos belterjességről árulkodott a Blitz Modern Galéria nemrégiben meghirdetett árverése. Katalógusa mind külsejében, mind tartalmában alátámasztani látszott azt a szóbeszédet, miszerint megromlott az eddigi jó munkakapcsolat a Blitz tulajdonosa, Kováts Lajos és az eddigi árverések kínálatának magas szakmai színvonaláról gondoskodó Szalóky Károly, a Várfok utcai galériák irányítója között.

A galéria ugyan továbbra is hű maradt a téli árverési szezon hatalmas bukását eredményező aukciós szisztémához, ám az akkor a becsértékhez viszonyított eladási árakat, amelyeket az eladók (legtöbb esetben maguk a művészek) állapítottak meg, elhagyták. Ezáltal a tőlünk nyugatra már jó ideje meghonosított, valódi értékmérőként funkcionáló aukciós szisztémának is teret engedtek.

Mindezzel együtt az érdeklődés és az eredmények egyaránt visszásan alakultak. A közönség zömét a művészek és ismerőseik aadták, az eredményes leütések néhány szemfüles gyűjtőhöz kötődtek. A belvárosi árakhoz viszonyítva jó áron cserélt gazdát Anna Margit két, utolsó alkotói periódusában festett alkotása (600, illetve 650 ezer forintért). Becsértékén, 300 ezer forinton jutott új tulajdonosa Böröcz András ceruzaszobrához.

Vegyes színvonal

A BÁV harmadik kortárs árverésén felvonultatott anyag zöme a cég Bécsi utcai kortárs galériájából származott. A kínálatot felemássá tett az néhány, magánkézből bekerült húzótétel, amely jobban érezte volna magát egy kiemelt festményárverésen.

Tisztában voltak ezzel a katalógus összeállítói is, ezért tették a katalógus címlapjára Molnár Sándor Vonaton című alkotását. Kondor Béla Valaki önarcképe című monotípia sorozatának egy darabja ugyan csak egy licitet élt meg, de így is a tekintélyes összegért, 500 ezer forintért kelt el. Az ezt követő Frey Krisztián mű 250 ezerről startolva magabiztosan emelkedett 380 ezerig. A biztos befutónak számító Lossonczy Tamás Színek vigasza című, 1973-ból való vászna 800 ezerről 1,1 millióig vitte.

Tiszta szívvel – dupla öröm

Talán az eső, talán a hétkezdet tette, de a beharangozó ellenére is távol maradt a közönség a Tiszta Szívvel a Beteg Gyermekekért Alapítvány árverésétől. A kortárs képzőművészet széles skáláját felölelő tételeket felvonultató jótékonysági aukciónak a Budapest Galéria adott otthont.

Néhány jó érzésű (és nem utolsó sorban jó érzékű) közéleti személyiségen túl a szerény számban összegyűlt közönség legjavát itt is a művészek alkották és néhány kortárs galéria tulajdonosa. Az árak ebből kifolyólag ritkán emelkedtek a kikiáltási árak fölé, noha azokat jellemzően a becsült érték alsó határánál jóval alacsonyabban állapították meg. Ráadásul – jótékonysági árverésről lévén szó – a tételek után járulékot sem számoltak fel, s a vásárlás adóalap-csökkentő is volt.

A mostanában felkapott és a Blitznél 140 ezer forintot elérő Tamási Claudia festmények most 80 ezerért visszamaradtak. Nem lelt gazdára (majd az aukciót követő héten mégiscsak elkelt) Tenk László Fent és lent című képe, 180 ezer forinton. Azonnal lecsaptak viszont Konkoly Gyula zsánerképsorozatának 150 ezerről induló darabjára, továbbá Haraszty István kisméretű modulszobrára, amelynek 100 ezer forint volt a kikiáltási ára. Szintén sikerrel vette az árverési akadályt az Anna Margit örökébe lépő Für Emil mindkét alkotása, illetve a biztos befutónak számító El Kazovszkij.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik