Belföld

Csapatfigyelő: Belgium

A pedofil minisztereken, a dioxinnal mérgezett csirkéken és az egymás nyelvén nem beszélő, tömegkatasztrófákat okozó vasutasokon kívül egyetlen dolog teszi érdekessé Belgium létezését az univerzumban, ez pedig a Vörös Ördögöknek nevezett focicsapat szereplése.

A vörös ördögök egyébként jelenleg nem tűnnek túlzottan vérmesnek, de nem túlzottan vérmes a világbajnoki sorsolásuk sem (Oroszországgal, Tunéziával és Japánnal alkotják a H csoportot). Éppen ezért a továbbjutás szinte kötelező a világbajnoki negyedik (1986), EB ezüst- és bornzérmes (1980, illetve 1972), továbbá olimpiai bajnok (1920) együttes számára, amely Csehországot verte ki az idei vébé pótselejtezőjén.

A csoportból való továbbjutást ugyancsak valószínűsíti, hogy igen jól sikerültek a belgák felkészülési meccsei: utolsó európai fellépésükön Párizsban verték meg a világbajnoki címvédő, Európa-bajnok francia együttest. A siker értékéből levon valamit, hogy a franciák tartalékos csapattal álltak ki, azonban erről a legkevésbé a belgák tehettek. Ugyancsak sikerrel járt a Benelux-ország csapata Costa Ricával szemben, akiket immár Japánban vertek meg Bart Goor góljával egy-nullra.

Gondot csupán két kisebb sérülés okozott a belga szövetségi kapitánynak, Robert Waseige-nek, aki egyébként a világbajnokság után lemond tisztségéről. A két kisebb gond egyébként az egyik védő, Glen de Boeck sérülése (ő egyébként gólt lőtt a párizsi találkozón a franciáknak), illetve a Genk támadójának, az év játékosának is megválasztott Wesley Soncknak a hasonló jellegű problémája. Mindkét eset a Costa Rica elleni meccsen történt, de várhatóan egyik sem lesz döntő hatással a csoportmérkőzések kimenetelére, minthogy a játékos remélhetőleg felépülnek a vébé nyitányára.

Ami a belgák keretét illeti, igen érdekes társaság gyűlt össze: négyen a Bundesligában szerepelnek, a középpályás Goor a Herthában, három társa, Nico van Kerckhofen, Marc Wilmots, Sven Vermant pedig a Schalkéban játszik. A negyedik schalkés, Emile Mpenza nincs a keretben, jóllehet ő csatárként a vörös ördögök egyik legnagyobb sztárja lehetett volna a vébén.

Ott van viszont a csapatban, pontosabban a védelemben a friss francia bajnok Eric Deflandre, az Olympique Lyon légiósa. Ugyancsak a francia bajnokságban szerepel a másik védő, Daniel van Buyten, aki az Olympique Marseille-ben játszik. A korábbiakban említettek közül hátvédsorban tűnhet fel van Kerckhofen (Schalke) és de Boeck (Anderlecht) is. Van Buyten kivételével – aki szinte újonc a csapatban, de négy válogatottsága alatt máris egy gólt szerzett – mindannyian rutinos játékosok, legalább harmincszor szerepeltek a nemzeti tizenegyben.

A középpályán a már említett Vermanton kívül ismertebb futballisták is feltűnnek: a legnagyobb sztár a csapatban a kapitány, Marc Wilmots, aki kilenc selejtezőn nyolc gólt lőtt. Wilmotsról egyébként közismert, hogy támadó szellemű középpályás, a franciáknak is betalált a nemrég rendezett barátságos meccsen. Mellette a szintén gólerős Goor, továbbá Vanderhaeghe (Anderlecht) kaphat helyet a kezdőcsapatban.

A csatársorban meg kell emlékeznünk Gert Verheyenről, aki három gólt szerzett a selejezők során, és aki az FC Bruges játékosa. Mellette Sonck (ha felépül) és esetleg Mbo Mpenza kaphat helyet. Mbo – a zaire-i szülőktől származó csatár – annak az Emile-nek a testvére, aki sérülésekre hivatkozva lemondta a barátságos meccsekre szóló invitálásokat, és akit végül Waseige mester meg sem hívott a szűkebb vébékeretbe.

Meghívót kapott viszont a keretbe Branko Strupar, aki jelenleg a Derby Countyban, az angol első ligában játszik. Strupar Horvátországban született, és 1999-ben honosították, miután a Genkkel belga kupát, majd bajnokságot nyert. Strupar akkoriban 18-22 gólt lőtt szezononként, és az év játékosa is lett új hazájában, sőt az Aranycipőt is elnyerte teljesítményéért. (Csak érdekességként jegyezzük meg, hogy a Genkben szerepelt idén utolsó aktív évadjában a magyar-belga állampolgárságú Brockhauser István is, aki kapus volt a belga bajnoknál.)

Végül néhány szó a válogatott kapusáról: a hálóőrök közül Geert de Vlieger a legesélyesebb a kezdőcsapatba kerülésre. Ő a Willem II-ben játszik, Hollandiában, a nemzeti tizenegyben eddig huszonkétszer szerepelt, és mind a tíz selejtezőmérkőzésen védett. De Vlieger éppen annak a Filip de Wildének a helyére kerül majd, aki miatt régebbi klubjából, az Anderlechtből kénytelen volt átigazolni.

A klubban ugyanis de Wilde “jobban feküdt” az edzőnél, ezért csak sérülése esetén jutott szóhoz a tartalékkapus, aki megunta a megalázó helyzetet és Hollandiába szerződött. Időközben de Wilde számos hibát vétett a válogatottban (így például a 2000. évi EB-n minősíthetetlenül rossz teljesítményt nyújtott), ezért a megbízható de Vlieger kapott most bizalmat a vébé idejére Waseige szövetségi kapitánytól.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik