Az Amerikai Egyesült Államokban évek óta nyilvánosságra kell hozni a topmenedzseri jövedelmek nagyságát. Ennek ellenére megállíthatatlanul növekednek, senki sem képes ellenőrizni őket. A részvényesek egyre jobban aggódnak. Ők rögtön megérzik a vállalat nehézségeit, míg a vállalatot irányítók továbbra is ugyanannyit tehetnek zsebre. A befektetési alapok vezetői egyre inkább hallatják a hangjukat. Ők fogják össze a kisbefektetőket, képviselik érdekeiket, és követelik az amerikai felsővezetők fizetésének ellenőrzését, ésszerű visszafogását.
Vezetők a magasban
Az amerikai részvényesek az Enron botránya óta fokozott figyelemmel követik a többi, tőzsdén szereplő cég vezetőinek fizetését, és egyre érzékenyebben reagálnak az összegeket látván. Joe Nacchio, a Qwest telekommunikációs cég vezetője tavaly több mint 100 millió dollárt tehetett zsebre. A 27,3 milliós alapfizetésén felül 74,6 millió dollár értékű részvényopció lehetőségével élt. Eközben a Qwest mutatói egyre rosszabbak. Veszteségei miatt a részvényárfolyam 90 százalékra esett vissza, adósságai elérik a 27 milliárd dollárt, a SEC pedig éppen vizsgálja a vállalatot mérlegmanipuláció miatt. Miért éppen a felsővezetőt nem érinti ez? De nemcsak a Qwestnél ilyen a helyzet. A Cisco, az Oracle és a Coca-cola vezetői továbbra is a mennyben járnak, míg részvényeik árfolyama erősen lefelé mozdult el.
Amerika, a határtalan jövedelmek hazája
Az vitát az Enron botrány szította fel. A részvényesek teljes, az Enron papírjaiba fektetett vagyonukat elvesztették, az alkalmazottak utcára kerültek, sok nyugdíjas vesztette el anyagi biztonságát. A menedzserek viszont hatalmas összegeket kaszáltak, tömött bőrönddel hagyták el a süllyedő hajót.
A kisbefektetők többsége attól fél, hogy a kirobbant botrány ellenére sem változik semmi, a fizetések továbbra sem követik a vállalat helyzetét. A Mercer tanácsadó cég szerint azonban soha sem volt olyan szoros a kapcsolat a vezetői javadalmazás és a cég eredményei között, mint tavaly.
A Wall Street Journallal közösen végzett, 350 amerikai céget vizsgáló felmérés szerint 2001-ben a topmenedzserek alapfizetése és bónusza átlagosan 2,8 százalékkal csökkent, míg a cégek nettó nyeresége átlagosan 17,8 százalékkal. Ez az első eset, hogy a nyereséget követi az alapfizetés és a bónusz. Eddig a legrosszabb esetben is legfeljebb stagnáltak.
A Mercer azonban felhívta a részvényesek figyelmét, az alapfizetés és a bónuszok a vezetőknek csak az egyik zsebét tömik meg. A részvényopciós programok és a nyugdíj-hozzájárulások más trendet mutatnak. Recesszió mellet tavaly átlagosan 6,9 százalékkal emelkedtek.
Ennek az oka, hogy a vállalatok további részvényopciók kibocsátásával ellensúlyozták a menedzseri alapfizetések és bónuszok csökkenését. Így a Cisco vezérigazgatója 2001-ben kétmillióval nagyobb részvényopcióval élhetett, mint egy évvel azelőtt.
Nem vált be az opció?
A hosszú távú javadalmazási programok a felsővezetők elkötelezettségét voltak hivatottak növelni. Ma Amerikában jövedelmüknek átlagosan 70 százalékát teszik ki. Ennek 90 százaléka pedig részvényopciós program, melynek negatív hatásai mára egyértelművé váltak. Minden lehívott, ráadásként kibocsátott opció csökkenti a részesedések értékét. A nagyarányú opciókibocsátások még a részvényárfolyamokra is hatással vannak.
A németek is változtatni akarnak
A német vezetőknek is a körmükre néznek, jövedelmüket egyre többen firtatják, ámbár a német törvények szerint a cégek nem kötelesek vezetőik jövedelmét nyilvánosságra hozni. Az éves beszámolóban ugyan feltűntetik a topmenedzserekre jutó személyi költségeket, de csak egy összegben. A részvényes csak találgathat, oszthat és szorozhat, ki, mennyit keres.
A német gazdaság pedig évtizedek óta nem volt ilyen nehéz helyzetben. Hatalmas botrányok (Kirch-csoport) borzolják az idegeket, olyan nagy múltú cégek mennek tönkre, mint például a Herlitz. A német cégek mindegyike nyereség-visszaeséssel számol. Ilyen válságos helyzetben a vállalatok felelős irányítása elengedhetetlen.
Jó példával állt elő február közepén a Thyssen-Krupp konszern felügyelő bizottsága: “2003-tól nyilvánosságra hozzuk felsővezetőink fizetését. Akinek nincs takargatnivalója, annak nincs is mitől félnie” – mondta Gerhard Cromme, a bizottság egyik tagja. Ez a hozzáállás újdonság a német cégek irányítói számára. Egyelőre úgy tűnik, nem lelkesednek az ötletért. 
A topmenedzseri jövedelmek pedig stagnálni látszanak Németországban. Míg 1997 és 2000 között megduplázódtak, éves szinten elérték az 1,67 millió eurót, addig 2001-ben már csak átlagosan 1,64 millió euró volt jellemző. A felsővezetők zsebén is egyértelműen látszik a recesszió hatása, évek óta először volt stagnálás tapasztalható, derült ki a német Interconsilium tanácsadó cég felméréséből.
Persze itt sem a felsővezetők önként vállalt szerénységéről van szó, bár Lufthansa vezetői önszántukból mondtak le jövedelmük 36 százalékáról a cég érdekében. A visszaesés oka általában mégis leginkább a cég eredményeitől függő jövedelmek kiesése. Ez a legsúlyosabban a DaimlerChrysler vezetőjét érintette. 2000-ben még 6,6 millió eurót vihetett haza, 2001-ben már csak 3,3 millió jutott neki. A Bayer, a Deutsche Bank, az Eon, az Epcos, a MAN, a Preussag, a SAP, a Siemens és a Thyssen-Krupp vezetői is hasonló cipőben járnak, bár a helyzet náluk nem ilyen súlyos.
Magyarország – szerényebben
A Hewitt Inside Consulting Kft. minden évben elvégzett átfogó jövedelemfelmérése szerint hazánkban a felsővezetők alapfizetése éves szinten átlagosan 20-22 millió forintra tehető. Ezt még további 4-5 milliós változó bér (bónusz, prémium, jutalom) egészíti ki.
Olvassa el…
…korábbi írásainkat:
•Ki keres a legjobban?
•Mennyit keresnek a bankárok?
•Mennyit keresnek az IT mágusai
•Mennyit keres a főnök?
Ezek a számok magyarországi viszonylatban jónak mondhatók, de még messze elmaradnak a nyugat-európai menedzserek jövedelmétől. Amerikában és Nyugat-Európában ugyanis a részvényopciós programoknak köszönhetnek a felsővezetők álomszerű összegeket.
“Nálunk is egyre elterjedtebbek ugyan a felsővezetőknek felkínált részvényopciós programok, a 2001-es felmérés szerint a cégek 73 százaléka élt ezzel a lehetőséggel, de ez hosszú távú ösztönzési forma a kis és közepes vállalatokra nem jellemző” – mondta el az FN-nek Csepregi Béla, a Hewitt munkatársa. Ilyet csak igazán nagy magyar vállalatok (Mol, Matáv, OTP) kínálnak, valamint azok a multinacionális cégek, amelyek anyavállalatainál is működik ilyen program.
Ez a lehetőség Magyarországon a tőzsde elmúlt négy éves mélyrepülése miatt nem jelentett hatalmas jövedelemkiegészítő forrást. A kedvezményesen felkínált részvényekkel nem lehetett nyugat-eruópai és amerikai mértékű árfolyamnyereséget elérni.
A gazdasági helyzet kedvezőtlen alakulása hazánkban a változó bér mértékét érinti kényesen. A felmérés szerint a cégek a bónuszok és egyéb, eredménytől függő juttatások tervezett mértéknek csak a 75-80 százalékát tudták kifizetni felsővezetőiknek. A rossz teljesítmény ellenére a felmérésben résztvevő cégek átlagosan 14,3 százalékos felsővezetői alapfizetés-emelést terveztek 2001-re.
