A csatlakozók többet profitálnak a bővítésből, mint maga az unió – állapítja meg a McKinsey tanácsadó cég jelentése, amely a nemzetközi üzleti világ június elején Brüsszelben rendezendő csúcstalálkozójára készült. A tanulmány szerint az unióhoz csatlakozás évente 1-1,8 százalékos pótlólagos GDP-növekedéshez vezethet az újonnan belépő országokban.
Tizenöt év az uniós színvonalig
A kutatók kiindulása szerint a jelölt országokban a csatlakozás várható időpontjában 3 százalék körüli átlagos GDP-növekedésre lehet számítani, s ezt a társulás – országonként eltérő mértékben – 1-1,8 százalékos pótlólagos GDP-növekedéssel fejeli meg. A tanulmány szerint ez azt jelenti, hogy Magyarország 15 éven belül elérheti a legalacsonyabb jövedelmű tagország színvonalát (Csehország esetében az időtáv ugyancsak 15 év, míg Románia setében például 30).
A csatlakozók profitálnak
A növekedés motorja a leendő tagországokban a kereskedelemi lehetőségek bővülése, a szerkezetátalakítás és az ezzel járó termelékenységnövekedés, valamint az olcsó munkaerő miatt érkező külföldi tőke lehet. A tanulmány ugyanakkor megjegyzi, hogy a munkaerő nemcsak olcsóbb – költsége átlagosan egyhetede az uniósnak -, hanem kevésbé produktív is.
Magyarország növekedési potenciálja ezeken a területeken bizonyos értelemben szűkebb, mint más jelölt országoké, hiszen idehaza a vámkorlátok lebontása már csaknem teljesen lezajlott, és az “olcsó” munkaerő egyre kevésbé jelent vonzerőt. Az egységnyi termék előállításához szükséges teljes bérköltség (vagyis az “olcsó munkaerő” és a termelékenység együttese) Magyarországon 30 százaléka az uniós szintnek, míg Szlovéniában például 80 százaléka.
A tanulmánya kiemeli, hogy a maastrichti kritériumok, vagyis a pénzügyi stabilitás szempontjából hasonló vagy jobb helyzetben vannak a mostani tagjelöltek, mint 1986-os belépése idején Spanyolország és Portugália volt, ez pedig ugyancsak kedvező feltételeket teremt majd a külföldi tőkebefektetésekhez. A balti államok például 2001 végére a követelmények többségét teljesítették, és Románia az egyetlen, amelyik egy kivételellel egyetlen feltételt sem elégít ki.
Magyarország veszít vonzerejéből
Magyarország szomszédai komoly versenytársakká váltak a befektetőkért folytatott harcban, közülük sokan alapvető politikai és gazdasági változásokat hajtottak végre az utóbbi években – áll a Német-magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara által a múlt héten közzétett felmérésében. Bár a német vállalkozók 82 százaléka elégedett magyarországi befektetéseivel, illetve megismételné korábbi befektetési döntéseit, a válaszadók évek óta nem voltak olyan visszafogottak válaszaikban, mint most év elején. A közlemény szerint a magyar vonzerő mérséklődésének egyik oka a magas költségek és a szakképzett munkaerő kínálatában mutatkozó hiányosságok, amelyek nagyban hátráltatják a vállalatok üzleti tevékenységét. Ami a beruházások keretfeltételeit illeti, a német ipar szemszögéből a gazdasági stabilitás a vállalatok 79 százalékánál érv a magyarországi telephely mellett, a politikai stabilitás 73 százalékuknál, a küszöbön álló csatlakozás pedig 48 százaléknál. A kamarai felmérés szerint az alacsonyabb bérköltség mint motiváció csak alárendelt szerepet játszik a beruházási döntéseknél.
Az unióra nem lesz jelentős hatása
A csatlakozó országok viszonylag kis gazdasági súlyára való tekintettel a bővítésnek az EU gazdaságára gyakorolt összhatása várhatóan nem lesz jelentős – állapítja meg a tanulmány. Ha lesz kedvező hatás, az a jelentés szerint leginkább a szerényen, 0,6 százalékos mértékben bővülő kereskedelmen lesz mérhető. Hasonlóan “szerény” mértékű kedvező hatás a munkaerő határ menti térségekbe áramlása is.
A McKinsey több tanulmányra hivatkozva évente 120 ezerre becsüli azoknak a számát, akik a bővítés utáni években Közép-Európából felkerekednek majd, hogy a jelenlegi tagállamokban keressenek munkát. A keleti munkaerő kétharmada várhatóan Németországot választja majd, míg 10 százaléka Ausztria felé veszi az irányt, így csupán 1 százalékkal (a jelenlegi 2-ről 3 százalékra) nő majd a közép-európai munkavállalók aránya a két országban a teljes munkaerőhöz képest.
A jelentés tovább is megy: hosszabb távon a fogyatkozó és elöregedő lakosság miatt kifejezetten áldásos lesz a munkaerő bevándorlása az uniós országokba. Egyes becslések szerint 2010 és 2020 között legalább 1,6 millió kívülről érkező munkavállaló bevonására lesz szüksége az EU-nak.
Néhány szektort súlyosan érinthet a tagság
A McKinsey szakértői által készített jelentés szerint az iparágakat két csoportra lehet osztani attól függően, hogy milyen hatással lesz rájuk a bővítés. Az egyik csoportot közvetlenül fogja érinteni a tagjelölt országok uniós tagsága, ami megnyitja a ma még számos esetben megkímélt ágazatokat a szabad verseny számára. Ide tartoznak:
• a távközlés,
• a postai szolgáltatások,
• az energiaipar,
• a gyógyszeripar,
• az acélipar,
• a közlekedés.
(Az iparágakra kattintva olvashat csatlakozás után várható helyzetükről.)
A másik ágazati csoport:
• a banki szektor,
• az autógyártás,
• az élelmiszeripar.
Ezek egyike sem néz drámai változások elé a bővítés miatt, hiszen jórészt már ma is külföldi kézben vannak és az unióban honos szabályokkal összhangban működnek.
