Hazánk eggyel hátracsúszva a 28. helyen végzett idén a nemzetek versenyképességi rangsorában – derül ki a svájci IMD (International 
Institut for Management Development) World kutatóintézet jelentéséből. Ez térségünkben a második legjobb teljesítmény, ugyanakkor figyelmeztető jel lehet, hogy az elmúlt két évben romlott a pozíciónk.
A 49 országot 314 alszempont alapján értékelték, négy nagy kategórián belül. Ezek: gazdaság teljesítmény, kormányzati hatékonyság, üzleti teljesítmény és infrastruktúra.
A Top 10A szervezet által 1989 óta évenként közölt versenyképességi rangsorban – a múlt év végi recesszió ellenére – továbbra is az USA áll az első helyen. Az Egyesült Államokat Finnország, Luxemburg majd Hollandia követi, egy-egy helyezést javítva tavalyi pozícióján. Finnország példátlan módon 1998 óta minden évben javított besorolásán, ezt leginkább a kutatás-fejlesztés és az oktatás terén elért eredményeinek köszönheti. A tavalyi top tízből az IMD rangsora szerint csupán Svédországot sikerült kiszorítani, a felkerülő pedig a déli szomszéd, Dánia, amely a tavalyi tizenötödikkel szemben a hatodik helyre került. A lista elején szereplő ázsiai országok, Szingapúr és Hong-Kong három-három helyezéssel kerültek lejjebb (a sorrendben így ők ötödikek, illetve kilencedikek). Hasonlóképpen járt Írország, a hetedikről a tizedik helyre csúszott. Kanada és Svájc a versenyképességi rangsorban felfelé törekedett, így jelenleg a nyolcadik, illetve hetedik helyet foglalja el.
Gazdasági fejlődés – öt lépés vissza
Magyarország középmezőnyben elfoglalt helyét elsősorban gazdasági teljesítményének köszönheti. Igaz, ebben a kategóriában is rontottunk a 2001-es helyezésünkhöz képest, azért a 23. hely a négy kategória eredményei közül továbbra is a legjobb.
A témakörön belül kifejezetten rossz teljesítményt értünk el a fogyasztói árindex emelkedésében, ahol csupán négy országot tudtunk megelőzni, és van még mit javítani a népességen belüli foglalkoztatottsági szinten is (39. hely). Az első helyen végzett hazánk a megélhetési költségek terén, és a szintén előkelőnek számító nyolcadik helyen a GDP növekedése alapján képzett sorrendben.
A kormányzati teljesítményre vonatkozó értékelésből kiderül, hogy hazánk két helyet visszacsúszva a 24. lett a rangsorban. Komoly vádak érték a magyar adórendszert, hiszen a társasági adón kívül – amely a 49 ország közül hazánkban a harmadik legalacsonyabb – minden adónem szintje túlságosan magasnak találtatott. Emellett a lista végére kerültünk az állam működésének átláthatatlansága miatt (43.), a társadalmi összefogás területén (46.), a közpénzekből finanszírozott szerződések ügyében (47) és az állami vállalatok működését illetően (42.).
| Versenyképességi rangsor | ||||||
| Ország | 2002 | 2001 | ||||
| USA | 1 | 1 | ||||
| Finnország | 2 | 3 | ||||
| Luxemburg | 3 | 4 | ||||
| Hollandia | 4 | 5 | ||||
| Szingapur | 5 | 2 | ||||
| Dánia | 6 | 15 | ||||
| Svájc | 7 | 10 | ||||
| Kanada | 8 | 9 | ||||
| Hongkong | 9 | 6 | ||||
| Írország | 10 | 7 | ||||
| Közép- és kelet-európai országok |
||||||
| Észtország | 21 | 22 | ||||
| Magyarország | 28 | 27 | ||||
| Csehország | 29 | 35 | ||||
| Szlovákia | 37 | 37 | ||||
| Oroszország | 43 | 45 | ||||
| Szlovénia | 38 | 39 | ||||
| Lengyelország | 45 | 47 | ||||
| Forrás: IMD | ||||||
A kategórián belül komoly dicséretet kapott hazánk a befektetések védelme miatt (3.), a rugalmas munkaerő-piaci szabályozások kapcsán (6.). Különösen jónak találta az intézet az egy tanárra jutó diákok számát mind az általános iskolákban (2.), mind pedig a középiskolákban (6.)
Javult az üzleti teljesítmény
Egyedül az üzleti teljesítmények terén sikerült előrelépést produkálni: a 29. helyről a 28.-ra jöttünk fel. Ennek legfőbb oka, hogy a költségek oldalán továbbra is kiugróan alacsony díjazásúak a szolgáltatási szektor szereplői (3.) és a menedzserek (2.) a többi vizsgált országhoz képest. A kategórián belül azonban hátul kullogunk a vállalatvezetők szociális felelősségérzete (44.), a megfelelő munkabiztonsági és egészségügyi feltételek megteremtésének hiányosságai miatt (43.), továbbá a fogyasztói elégedettség alacsony szintjéből adódóan (43.).
A négy nagy kategória közül hazánk esetében az infrastruktúra kapta a legrosszabb értékelést. Két év alatt hét hellyel került hátrébb az infrastrukturális környezet tekintetében, így 2002-ben a 32. helyet szerezte meg.
A visszaesésben jelentős szerepet játszik az egészségügy helyzete (47.), a környezetszennyezés, a számítógépes ellátottság (40.), illetve az internethez hozzáférők alacsony aránya (33.). A diszkriminációval kapcsolatos vizsgálatok arra az eredményre jutottak, hogy a vizsgált 49 országból csupán három olyan van, ahol rosszabb a helyzet, mint nálunk, és szintén a lista végére kerültünk abból az értékelési szempontból is, amely a parlamentben helyet foglaló nők és a férfiak arányát vizsgálta. A kutatóintézet kimagaslónak ítélte tudomány oktatását az iskolákban (3.) és a fiatalok általános érdeklődését a tudomány iránt (6.).
Mit érnek a rangsorok?Az Ecostat Gazdaságelemző és Informatikai Intézet igazgatója, dr. Belyó Pál szerint nagyon fontos, hogy egy-egy gazdaságkutató intézet hova sorolja Magyarországot. Több ilyen helyezésből, eredményből áll össze az a kép, amely aztán komolyan befolyásolja mind a politikai, mind a gazdasági döntéshozók megítélését. Különösen igaz ez hazánkra, hiszen az EU-ba tartó országok fejlődését az átlagosnál nagyobb figyelem övezi, és ebből adódóan a megfelelési kényszer is nagyobb. Nem szabad ugyanakkor figyelmen kívül hagyni, hogy az összes olyan gazdaságkutató műhely, amely valamilyen hitel- vagy versenyképességi listát készít, a saját értékrendjéből, normáiból indul ki, annak alapján alakul ki a sorrend.
A bérköltség lehet a kulcs
Hegedűs Géza, a GKI Gazdaságkutató Rt. ügyvezető igazgatója az adatok értékelése kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy a versenyképesség nem egyenlő a fejlettséggel. A FigyelőNet kérdésére elmondta, hogy a rangsorban megszerzett pozíció gyakorlatilag két összetevő, a termelékenység és a bérszínvonal arányával többé-kevésbé megmagyarázható.
Ezzel indokolható az, hogy a 90-es évek közepe után a dinamikusan növekedő termelékenységhez képest lassabban növekvő reálkeresetek együtt azt eredményezték, hogy a versenyképesség szempontjából hazánk a régió élmezőnyébe került. 2000-ben viszont megfordult az arány, hiszen a csökkenő növekedési ütemhez a választások előtt nem szokatlan módon magasabb reálbér-növekedés kapcsolódott. Ez azt eredményezte, hogy hazánk veszített tőkevonzó képességéből.
