Kukucska Zoltánnak egyetemista korában kezébe akadt egy hazai napilap, amelyben arról olvasott, hogy a következő évtől megdrágul a Kínába szóló vonatjegy. Ez megmozgatta a fantáziáját, s kiderítette, hogy mindössze 10 ezer forint az oda-vissza szóló jegy.
Ezt a pénzt két ismerőse is elő tudta teremteni – főként a kollégiumi haverjaiktól kért kölcsönök révén -, s hogy rentábilis legyen a kirándulás, bőrkabátokat vásároltak a távol-keleti országban, amelyeket idehaza el tudtak adni. Az elképzelés annyira bevált, hogy rájöttek: egész jó pénzkereseti lehetőség rejlik ebben az “importban”. 
Ha egy üzlet beindul
Így két-háromhavonta kiutaztak áruért – közben Kukucska Zoltán öccse és évfolyamtársa, Sajben Mihály (jelenlegi társtulajdonos) is beszállt a buliba -, kezdetben még vonattal, majd vonat és repülő kombinációjával hátizsákos turistaként, készpénzzel a zsebükben. Eleinte elsősorban az élmény motiválta a kalandozókat, ám később egyre inkább a gazdasági oldal dominált.
Persze előfordult, hogy olyan árut rendeltek, ami a kutyának sem kellett, s befolyt pénz hiányában nem vehettek újabb adag terméket, de akkor is kiálltak egymás mellett, amikor padlóra kerültek, s ez átsegítette őket a kritikus helyzeteken. A bőrkabátok mellett ekkor már pulóverekkel, ingekkel és pólókkal is kereskedtek, de mindezen belül csak olyasmivel, ami megfelelt a közízlésnek.
Előfordult, hogy egyetlen út alkalmával 11 gyárat kerestek fel, ám egyre inkább tapasztalták, hogy a vevők ragaszkodnak megszokott márkáikhoz. A piac tehát arra ösztönözte a fiatalembereket, hogy ad hoc döntéseik helyett – amelyek bizonytalan eredménnyel jártak – stabil kínálatot alakítsanak ki.
A diploma után egyébként is adódott a kérdés: hogyan tovább? “Elmehettünk volna alkalmazottként dolgozni, s anyagilag és előmenetelben nyilván el is jutottunk volna egy bizonyos szintig, de a cégünket akartuk végre felépíteni, mert szerettünk együtt dolgozni. Ráadásul sokan kezdtek el vállalkozni a környezetünkből, s ez is megerősítette bennünk, hogy saját céget kell alapítanunk” – emlékszik vissza a menedzser.
Kukucska Zoltán
32 éves, Orosházán született, s Tótkomlóson nevelkedett. 1994-ben szerzett diplomát a Közgáz termelés menedzsment és szolgáltatás menedzsment szakán, de öccsével és barátjával már az előző esztendőben megalapította a Pompasia Kft.-t, amely az általuk forgalmazott legismertebb márka után J. Press néven vált ismertté. Tevékenységüket már korábban megkezdték baráti kölcsönökből. Nős, Dániel nevű gyermekük négy és fél éves. Öccsével együtt tíz éven át játszott Tótkomlós fúvószenekarában. Szeret horgászni és kedveli a futballt. A Pompasia Kft. jelenleg 30 főt foglalkoztató vállalkozás, amely tavaly 600 millió forintos árbevételt produkált. A három tulajdonos egyenlő arányban osztozik a cégen.
Bőrkabát után ferhénemű
Így kapóra jött nekik, amikor egy nemzetközi szakkiállításon meglátták egy fehérneműt gyártó cég standját. “A felsőruházat terén akkor már rengeteg márkával találkozhatott az ember idehaza, ám az alsónemű piaci rést jelentett számunkra, ráadásul megtaláltuk a J. Press márkát, amelyet Magyarországon aztán felépíthettünk” – indokolja választásukat a társtulajdonos.
Érdeklődtek a megrendelhető minimális mennyiség felől, s negyedévre lekötöttek 5 ezer darabot. A gyártó nem gondolta, hogy a magyar “színtársulat” valaha is komollyá fejlődik, de ma már örül, hogy annak idején belement az üzletbe, hiszen a Pompasia jelenleg havonta 80 ezer J. Press fehérneműt értékesít.
Hirdetésre nem volt pénzük, először bizományba adták az árut a kereskedőknek, s termékkínáló állványokat is szállítottak, amellyel akkoriban még ritkábban lehetett találkozni. A férfi fehérneműket addig zömmel csomagolás nélkül árusították, kosárban vagy ládában kitéve, s a vevők turkálással válogathattak belőlük. Így új színfoltot jelentett, amikor megjelentek a minőségi, becsomagolt, kulturáltan árusítható férfialsók.
Garázscég helyett “kolicégként” indultak
Kezdetben a kollégiumi szobájuk szolgált irodaként, majd a konyha egy részét vették ki a gondnoknőtől havi 2000 forintért, ezt követte egy másik kollégiumban a tornaterem öltözője, később pedig egy fafeldolgozó műhely fogadta be a cég központját. Ma egy irodaházban találhatók a helyiségeik, s a raktárral együtt – ahol 100 milliós készletet tárolnak – 1000 négyzetmétert bérelnek. A kínálatukban most már atléta, zokni, pizsama, harisnyanadrág, női fehérnemű és gyerekholmi is szerepel.
Az árbevétel 80 százalékát a J. Press termékeiből érik el, a forgalom fennmaradó részét további, szintén általuk bevezetett három márka értékesítése adja. Szinte valamennyi hipermarket-láncnál kaphatók az általuk forgalmazott termékek.
Most már exportálnak is – Romániába, Oroszországba, Jugoszláviába -, s míg Kukucska Zoltán inkább a cég itthoni jelenlétét kívánja erősíteni, öccse a kivitelt szeretné élénkíteni. Abban viszont egyet- értenek, hogy addig kell ütniük a vasat, amíg meleg.
