Baj esetére: elnökAz újkori, pontosabban a legújabbkori magyar demokrácia történetében a köztársasági elnöknek ritkán jut érdemi szerep, és ez tulajdonképpen örvendetes dolog, hiszen az első számú közjogi méltóságnak jóformán csak nemzeti katasztrófák, háborúk, természeti csapások és kormányválságok esetén kell beavatkoznia a döntési folyamatokba. A taxisblokádot leszámítva, amikor Göncz Árpád tett néhány kezdeményezést (illetve nem tett meg néhány intézkedést) ilyen helyzet szerencsére nemigen fordult elő az elmúlt tizenkét esztendőben.
Az elmúlt három szabad választás utáni helyzetet elemezve kiderül, hogy szinte minden szavazás után voltak bizonytalanságok a kormányalakítás, a koalíciós tárgyalások vagy éppen a köztársasági elnök körül. 1990-ben csak ideiglenes elnök volt hivatalban, 1994-ben pedig a győztes pártnak nem volt hivatalos miniszterelnök-jelöltje. Általában egyébként másfél hónap telt el a választások második fordulójának időpontja és a kormányalakítás között.
1990
A rendszerváltás második évében, 1990-ben még nem volt kialakult parlamentáris szokás, legalábbis ami a miniszterelnök kinevezését illeti. Ezt a feladatot egyébként érdekes módon már nem az ideiglenes köztársasági elnök, Szűrös Mátyás látta el, hanem a frissen megválasztott államfő, Göncz Árpád.
Lepaktált a két nagyAz ország kormányozhatóságát nem a kisgazdákkal és a kereszténydemokratákkal megkötött MDF-es koalíció garantálta igazán (ezt a rákövetkező négy év meg is mutatta), hanem az április 29-én az SZDSZ és az MDF között létrejött paktum. Ezt a megegyezést sokan Antall József és Tölgyessy Péter személyéhez kötik. Az MDF és az SZDSZ megállapodása tette lehetővé – többek között – a kétharmados törvények számának csökkentését és az SZDSZ-es Göncz Árpád köztársasági elnökké választását.
A tizenkét évvel ezelőtti eseményeket azért érdemes felidézni, mert nem akármilyen változások mentek végbe néhány hét alatt: 1990. március 25-én tartották a parlamenti választások első fordulóját, s már akkor valószínűvé vált, hogy az MDF miniszterelnök-jelöltje, Antall József alakíthat kormányt. A második fordulót április 8-án az MDF már az FKGP-vel és a KDNP-vel kötött választási szövetségben nyerte biztosan. A koalíciós tárgyalások április 10-én kezdődtek.
Az új országgyűlés április 8-ához képest egy hónapon belül ült össze, méghozzá május másodikán. Ekkor választották meg Göncz Árpádot, aki másnap Antall Józsefet kérte fel kormányalakításra. Mindebből látszik, hogy a rendszerváltás idején egy hónap alatt nem csupán az derült ki, hogy ki lesz az új kormány feje, hanem a politikai rendszer átalakítása is csupán hetek kérdése volt.
Antall József egyébként a május harmadikán kapott megbízását teljesítette, húsz nap múlva, május 23-án a parlament elfogadta az MDF vezetésével megalakult kormány programját. Az új kabinetben helyett kapott – tárca nélküli miniszterként – Mádl Ferenc is.
1994
Négy évvel később Göncz Árpád már harcedzett köztársasági elnökként állt az ország élén: a választások első fordulója május 8-ára, a második pedig május 29-ére esett. Az elnöknek ekkor nem a győztes párt kiválasztása okozott nehézséget: az MSZP ugyanis egymagában is abszolút többséget szerzett a választásokon. Az azonban csak június 4-én dőlt el, hogy Horn Gyula lesz a párt miniszterelnök-jelöltje.
Húsz nappal ezután aláírták az SZDSZ és az MSZP koalíciós megállapodását, így az abszolút többséget szerzett szocialisták koalícióra léptek a szabad demokratákkal. Az új országgyűlés június 28-án ült össze, és csak ekkor kapott hivatalosan megbízást Horn Gyula a kormányalakításra. Horn és kabinetje végül július 15-én tette le a hivatali esküt a Parlamentben.
(Csak megjegyezzük, hogy a következő hónap elején, 1994. július 9-én, a vesztett választások ellenére újraválasztották a Fidesz elnökét, Orbán Viktort.)
1998
Négy évvel ezelőtt már egyértelmű volt a helyzet: április 3-án Orbán Viktor lett a Fidesz országos listájának vezetője, május 10-én volt az első forduló, és a második körre, május 24-ére egyértelművé vált az is, hogy a Fidesz nyerte a választást. (Ezt a második forduló előtt egy nappal történt esemény segítette elő: az FKGP május 23-án visszaléptette még versenyben maradt 82 jelöltjét.)
A Fidesz május 29-én kezdett koalíciós tárgyalásokba az MDF-fel, majd június 6-án a Fidesz kongresszusa felhatalmazást adott Orbán Viktornak, hogy az FKGP-t is vonja be a koalíciós tárgyalásokba. Végül június 18-án, az országgyűlés alakuló ülésén Göncz Árpád Orbán Viktort bízta meg a kormányalakítással. Négy nap múlva Dávid Ibolya, hat nap múlva pedig Torgyán József is aláírta a koalíciós szerződést, július 6-án az Országgyűlés miniszterelnökké választotta Orbán Viktort, a Fidesz elnökét, július 8-án pedig megalakult a koalíciós kormány.
