Új versenyjogi szabályozás lépett életbe április elsejével, a jelenleg hatályos törvényekkel párhuzamosan. A megkettőződés oka az, hogy a versenyjog körébe tartozó gazdasági események egy része nemcsak Magyarország gazdaságát érinti, hanem külső gazdasági kapcsolatokat is. Ezt pedig az EU saját hatáskörében, saját elvei alapján akarja elbírálni, és a csatlakozóktól is elvárja, hogy figyelembe vegyék kérését.
A párhuzamos szabályozás csak a versenyjog szűk területére korlátozódik – állítja dr. Sárai József, a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) nemzetközi irodájának vezetője. A belső viszonyokat nem zavarja meg, mert az Európai Közösség és Magyarország közötti szabadkereskedelemre vonatkozik, és kizárólag a kartelltilalmat és az erőfölénnyel való visszaélést érinti. A most életbe lépő szabályozás, az iroda vezetője szerint, a nemzetközi gyakorlatban egyedülálló. Sem a többi csatlakozó, sem az EU és a tagországok között nem készítettek hasonló megállapodást.
Olvassa el……a Figyelő korábbi írásait:
• Állami támogatási vita az Unióval – Adakozó kedv
• Hazai gyakorlat uniós tükörben – Konfúziókontroll
• Fúziós hullám – Tömörül a tőke
Az uniónak nem ígéret kell
A versenyszabályozás Magyarországon a korai, 1991-es megjelenése óta sok változtatáson és hányattatáson ment keresztül, részben a csatlakozás előrehaladásának köszönhetően. A mostani változások alapja az 1991 végén születetett társulási megállapodás Magyarország és az EU között. Ennek szabadkereskedelemre vonatkozó része tartalmazza először, hogy a közösség és hazánk közti szabadkereskedelmet érintő kérdésekben a közösségi versenyjog kritériumai szerint kell a magyar versenyhivatalnak a törvénybe ütköző gazdasági eseményt megítélnie.
A hivatal, bár a megállapodás már érvényes volt, a hazai alkotmány és jogi szabályozások miatt a közösségi kritériumokat csak annyira tudta érvényesíteni, amennyire azok a magyar szabályozásban korábban már megjelentek. Ekkor született a döntés, hogy az EU kérésének teljesítéséhez a hazai jogszabályok megváltoztatása szükséges, ezért a GVH felkérte a versenyjogért felelős Európai Bizottságot, hogy konkrét, jól körülírt végrehajtási intézkedéseket javasoljon a társulási megállapodás teljesítése végett.
Az unió versenyszabályozásában a kritériumok nagy része a megtörtént jogesetek kapcsán kialakuló döntésekben szerepel. A Bizottság a szerteágazó joganyag miatt nem tudott konkrét végrehajtási javaslatot megfogalmazni, ezért eltekintett attól, hogy a jogesetek szerinti kritériumokat is alkalmazza Magyarország.
JogharmonizációAz új törvény csak a csatlakozásig lesz érvényben, és a csatlakozási folyamathoz szükséges közeledést is előbbre viszi. A két fél jogi szabályozása 1996 óta alig tér el egymástól, mert a 96. évi törvényben szoros jogharmonizációt hajtott végre a GVH. Sárai szerint a váltás a vállalkozóknak is előnyös, így a csatlakozás idején már felkészültebbek lesznek arra, hogy a teljes közösségi joganyag alapján működjenek.
Alkotmányellenesen vettük át a közösségi szabályozást
A GVH a közösségi igényre válaszul 1996-ban készítette el a ma is hatályos LVII. számú új versenyjogi törvényt, amely az EU szabályozási gyakorlatát átvéve közelítette a magyar törvénykezést. Az erőfölénnyel való visszaélés esetében a versenyhivatal tovább is ment, és átvette a jogesetek kapcsán, az Európai Bíróság döntéseiben kirajzolódó kritériumokat – hangsúlyozza Sárai József.
Az átvétellel akadt némi gond – mondja az irodavezető -, megjelent ugyanis az a vélemény a versenyhivatalon kívül, hogy hazánkban nem szabad közvetlenül alkalmazni a közösségi jogszabályokat, mert a csatlakozás előtt még nem veszünk részt a jogszabály-alkotási folyamatban.
A hivataléval ellenkező véleményt az Alkotmánybíróság előtt a GVH berkeiben elkülönülten működő döntéshozó szervezet, a Versenytanács jelenlegi elnöke, Berke Barna képviselte. A tagállamok sem azonnal vették át, úgymond, a közösségi szabályozást, hanem saját nemzetgazdaságuk átformálódásával párhuzamosan építik be jogrendszerükbe a szabályozás elemeit.
Az Alkotmánybíróság ezért 1998-ban úgy határozott, hogy a társulási megállapodásban lefektetett EU-elvárást nem tekinti jogellenesnek, de közvetlen alkalmazása az Alkotmányba ütközik. Az új, 2002. évi X. törvény e döntés miatt a közösségi szabályozást emeli be a magyar jogrendszerbe, hogy hazai törvények alapján lehessen dönteni a belső gazdaságot is érintő eseményekről.
Csoportos mentességAz uniós joggyakorlatban vállalkozók csoportja meghatározott helyzetekben mentességet kérhet a versenyjog alól. A csoportos mentesség hazánkban automatikusan járt korábban 8, a GVH által meghatározott szerződéstípus esetén. Most a korábbi szerződések köre öttel szűkült, de három új szerződés létrehozásával követni próbálták a közösségi joganyag változásait. A csoportos mentesség megállapítása költséges, ezért, ha a mentesség körülményeit a vállalkozónak kell bizonyítania, ha erre akar hivatkozni.
Két döntés is születhet egy esetre
A GVH életében az új jogszabály csak annyi változást hoz, hogy jobban oda kell figyelnie az Európai Közösség érintettségére. A jogalanyok mostantól az EK érintettségre hivatkozva kérhetik, hogy beadványaikat az új szabályozás alapján bírálják el. Az eljárás kétoldalú, a GVH és az Európai Bizottság is vizsgálja a beadványokat és külön-külön döntésre juthat.
Bár a GVH szerint a magyar és az uniós szerv munkája eljárásilag szabályozva van, és megoldották az összehangolást, a gyakorlatban előfordulhat, hogy az esetekkel kapcsolatban különböző véleményt alakítanak ki. A fúziós ügyekben a végső döntés a Bizottságot illeti meg, Magyarország csak véleményt nyilváníthat, még akkor is, ha nagyban érintett.
A két fél között részben azért alakulhatnak ki véleménykülönbségek – mondta el Sárai, – mert a Bizottság a teljes közösségi joganyagot és gyakorlatot veszi figyelembe, míg hazánk csak annak egy részét alkalmazza. Mindezen túl a közösségi acquis folyamatosan változik, az Európai Unió a közeljövőben meghatározó változtatásokat akar eszközölni a most hatályos versenyjogban.
