 |
Hogy ugyanis nagyszerű klimatikus, edáfikus (talajbéli) és kulturális adottságait nem tudja még kiaknázni, hogy olyan kép, mely nem tölti ki saját kereteit. Az elmúlt bő évtized szép fejlődésében idáig jutottunk el. Ilyesmit érezni a Mátraalján fújó tavaszi szelekből is: változatos talaj, az északi szeleket lefogó hegyek, pompás mikroklímák a déli lejtőkön, évezredes borkulturális hagyományok: kelták, kunok, besenyők, magyarok, kadarka, saszla, a filoxéra után jó sok direkttermő (Othello és Noah), Debrői Hárslevelű, Abasár, Nagyréde, Domoszló, Markaz és Visonta, a hatvanas évektől hatalmas telepítések, a jelenben kevesebb csúcsbor, mint amennyi a táj potenciáljából kitelne.
Ezért e borvidék presztízse sem túl magas, amint azt a Németh Pince borásza, Németh Attila is hangsúlyozza. Több pénztőke kellene ehhez a szőlőtőkék mellé, és több szőlőtőke, azaz nagyobb hektáronkénti tőkeszám is, valamint az, hogy a minőség fundamentumát jelentő hozamkorlátozás paradigmája uralkodóvá váljék a borvidéken, mert erről még nem beszélhetünk.
A Németh Pince 6 hektáros, igényes kézműves-műhely Gyöngyöstarjánban, nagyon tudatosan törekszik a szép mátrai illatok koszorúzta csúcsborok felé. Nem a divat, a reduktív, könnyed mainstream bájos gyümölcslé-ízirányába mennek, hanem a komolyabb, ászokhordóban erjesztett-érlelt, klasszikus “boros borok” felé, felcsillantva a borvidék jövőjét és lehetőségeit.
Az intenzív fajtajelleges illatú Tramini szeret ezen a kései tavasz jellemezte tájon. A Németh Pince 1999-es Rétföldi Traminije hallatlan szép illattal köszön, szinte tokajis jelleget idézve. Világos aranysárga szép színe is mélyebb a szokottnál. A bor maradék cukra 2 gramm/liter alatt van, azaz illatos, ám nagyon száraz, ugyanakkor tüzes, 13 százalékos alkoholú, telt (28 gramm/liter cukormentes extraktú), szépen iskolázott, nem túloxidált típus – az ilyet szoktuk az értők borának nevezni e hasábokon.
