A legrégebbi, fotográfiai eszközökkel készített fényképet árverezték el a napokban a Sotheby’s aukciósház párizsi fiókjában – tudósítottak a hírügynökségek. A mindmáig a Jammes házaspár birtokában lévő fotó új tulajdonosa, a Musée de France (a francia állami múzeumokat fenntartó szervezet) 450 ezer eurót fizet a relikviáért, így az a Francia Nemzeti Könyvtáré lehet. Az állami szervezet egyébként elővásárlási jogával élt, amikor a privát vételi ajánlattal megegyező összegért bejelentette igényét a fotótörténeti ritkaságra.
Kincstári darab
A megvásárolt művet még előbb francia nemzeti kincsnek nyilvánították, vagyis feltétlenül az országban kellett maradnia, bárki is vásárolja meg. Ez igencsak lelohasztotta a licitálók kedvét, így nyílt lehetősége a Musée de France-nak arra, hogy elővásárlási jogával éljen. (Magyarországon sem ismeretlen ez: talán ezért is virágzik a csempészet, hiszen az angolszász országokban könnyebben árverésre bocsáthatók a magyar tárgyak, illetve ha itthon marad a műkincs vagy más értékes ritkaság, elképzelhető, hogy soha nem jut el nyilvános aukcióra.)
A licit körülményei azonban keveseket izgatnak, sokkal többen vannak azok, akik azt vitatják, hogy egyáltalán fotót árvereztek-e Párizsban. Maga a Sothebys szakértője sem titkolta: elképzelhető, hogy Joseph Nicephore Niepce képe – mai felfogásunk szerint – nem tekinthető fotónak. Ezt elsősorban az igazolja, hogy a most elárverezett kép papírra nyomtatott tintával készült.
Niepce ugyanis sajátos technikával dolgozott: rézlemezt vont be fényérzékeny bitumennel, és úgy találta, hogy a kép negatív lenyomatáról újabb, sokszorosítható kópiákat nyerhet. Ez a sajátos módszer, vagyis a fényérzékenység kiaknázása, illetve a fémlemez nyomólemezként való használata teszi a későbbi fényképezéshez hasonlóvá az eljárást.
Maga Niepce egyébként “héliogravure”-nek, illetve heliográfiának hívta módszerét, ezt “fényrajznak” vagy “fénykarcnak” fordíthatnánk. Korábban 1827 június-júliusára tették az első fotó megszületését a kutatók, szintén Niepce-hez kötve az eseményt.
Jódgőznek kitett ezüstbevonat
Talán ezért is található az interneten egy olyan felvétel, amely nem feltétlenül az első, de mai fogalmaink szerint a fotókra jobban hasonlító képet mutat. Egyes források szerint ez felhevített jódkristályok gőzének segítségével készült, amely elszínezte az ónlemezre felvitt ezüstbevonatot.
Akárhogyan is csinálta azonban a dolgot Niepce, sikerre nem jutott velük. A brit Royal Society elutasította módszerének publikálását (arra hivatkozva, hogy az szabadalmi titoknak minősül), és eredményei valószínűleg nem kerülnek be a tudománytörténetbe, ha 1829-ben nem társul Louis Daguerre-rel (aki amúgy szintén háttérbe szorította Niepce-et).
Egy másik világelső
Kettejük közül utóbb Daguerre lett ismertebb, ő ugyanis még praktikusabb módszert talált: Niepce jódgőzös megoldásától inspirálva ő higanygőzt alkalmazott, és ez jelentősen meggyorsította az elszíneződési folyamatot. (Persze ez az exponálási idő sem volt kevés, mindenesetre komoly előrelépésnek számított.)
Niepce módszereit talán nem kell tovább részleteznünk (bitumen mellett ezüstöt, ónt, követ, aszfaltot, rezet, gyantát és üveget is megpróbált felhasználni különböző kísérleteihez), annyi azonban bizonyos, hogy a fotózás úttörőjének számított. Kísérletei előtt évtizedekkel, már 1793-ban leírta koncepcióját a fotográfiáról. A levelet Claude bátyjával együtt írták, és csak 1946-ban, a Szovjetunióban bukkantak rá a kutatók.
