E vélekedés éles cáfolata a Földes György és Inotai András szerkesztette A globalizáció kihívásai és Magyarország című tanulmánykötet, amelyben tizenegy alaposan felkészült, neves szakember fejti ki nézeteit e bonyolult témáról. Méghozzá különféle megközelítéssel, eltérő színvonalon és hangsúlyokkal, sőt egymástól elütő megítélésekkel is. Elnézést azoktól, akiknek nevét nem említjük.
MI A GLOBALIZÁCIÓ? Kezdjük az alapfogalommal, amelynek nincs és bizonyára nem is lesz egyedül érvényes definíciója. Már csak ezért is idézzünk a könyvből egy ismeretlen szerzőtől származó, nem éppen tudományos, ám jellemző vélekedést. Íme: Mi a globalizáció? Az angol hercegnő egy francia alagútban egyiptomi barátja mellett, skót whiskytől ittas belga sofőr által vezetett autóban, olasz paparazzóktól üldözve balesetet szenved, és meghal egy amerikai doktor kezei között… Komolyabbra fordítva a szót, említsük a véget nem érő vitát, amelynek tárgya: a globalizáció korunk vadonatúj jelensége-e, avagy valamikor ősrégen kezdődött. Némelyek szerint a korai globalizáció már jellemezte a Római Birodalmat is, majd pedig a kora középkor Európája is számos jelét mutatja annak, amit a globalizáció mai felfedezői meghökkentően újnak és előzmény nélkülinek tartanak. (Balogh András)
Mi több: a jelenlegi információs társadalomnak is dicső múltja van, hiszen az információ már évszázadokkal korábban sem ismert határokat. Nem is szólva a XIX. századi drótnélküli távíróról és a telefonról, a távközlési forradalom termékeiről. Következtetés: a globalizáció elméleti előzményei az alapozó és a kezdeti időszakra vezetnek vissza. Sőt, a tudat globalizálódása “megelőzte magát a globalizációt, ami mint a modernitás terjesztője, egyúttal integrálja a világot”. Ma már Verne Gyula 80 napja helyett 80 másodperc alatt megkerülhető a Föld. (Sipos András)
Szerzőink általában egyetértenek azzal, hogy “a napjainkban kibontakozó globalizációs folyamatok egyszerre jelentenek esélyt és veszélyt, kitörési lehetőséget éppúgy, mint végletes és végzetes lemaradást”. Bőségesen adódnak konfliktusforrások is. Ám a globális kihívást nem vehetjük semmibe. Aki kimarad a globalizációból, menthetetlenül lemarad. Noha a résztvevők számára sem garantált a siker. (Inotai András)
A globalizációt elítélő vélekedések között kiemelkedő szerepet játszanak a nacionalista nézeteket hangoztatók, akik a nemzet védelmezőinek nevében lépnek fel a globalisták ellen. Valójában súlyos hiba a globalizáció és a nemzet merev szembeállítása, mert a nemzet még hosszú ideig fennmarad, a nemzetállamok szerepét nem pótolhatják (még) a nagy nemzetközi intézmények sem. A nemzetállamok szuverenitása kétségtelenül szűkül, a globalizáció azonban a nemzetek közötti kiegyenlítődéshez is vezet(het). Egyfelől homogenizál, másfelől viszont lehetőséget teremthet a másság hangsúlyozására, mi több: bizonyos eltűnt, elfojtott kultúrák, nyelvek, szokások újjáélesztésére.
A köztudat, sőt a szakemberek jó része is a globalizációt elsősorban gazdasági folyamatnak tartja. Ebben sok az igazság. Az egyik dolgozat is hangsúlyozza, hogy a globalizáció ellenfelei – talán némi joggal – a világgazdaság alapvető ellentmondásának a reálgazdaság és a pénzügyi rendszer ellentmondásait tekintik, s ezzel együtt keményen támadják a transznacionális vállalatok nálunk sem ismeretlen dominanciáját. Óhatatlanul szükséges lenne még a globális tőkepiaci reguláció megteremtése éppen a globális gazdasági rizikók csökkentésére. Az országok közötti
fejlettségbeli egyenlőtlenségek fennmaradásának ellensúlyozására pedig – hasonlóan az Európai Unió transzferrendszeréhez – ajánlatos lenne bizonyos pénzügyi mechanizmusok kialakítása, legfőképpen a gazdasági-társadalmi marginalizálódás megakadályozására. “A külföldi tőke a mozdony, a rögzített árfolyam a horgony korunk domináns diskurzusában” – állítja Andor László.
Nem hagyható el a globalizációhoz szorosan kapcsolódó tudásalapú társadalom említése sem. Kérdés, mit is tanítsunk és milyen legyen a hatékony iskolarendszer. Hogy mi most hol is tartunk a versenyképes tudásért folyó világméretű versenyben, arról sok hasznosat olvashatunk Pintér Róbert és Z. Karvalics László tanulmányában, noha kétségeink megmaradnak.
ÉRVEK ÉS ÉRDEKEK. Végső tanulság: ha egy ország netán elzárkózna a globalizált világgazdaságtól, kirekeszti ezzel a világpiaci verseny ösztönző hatásait, s emiatt zsákutcába jut. A felemelkedés útja ezért egyértelműen a globalizáció elfogadásán és az uniós részvételünkön keresztül vezet. Akik ezt tagadják, s ellene szólnak, sőt cselekszenek, azok veszik semmibe a nemzet érdekeit.
Utószó: e kis ismertetést befejezve a recenzensnek az a sok-sok évvel ezelőtt naponta hallott mondás jutott eszébe, ami így szólt: Extra Hungariam non est vita, si est vita, non est ita. Kissé szabad fordításban: Magyarországon kívül nincs élet, ha mégis van, az nem olyan. S ennek aktualizált változata: Az Európai Unión kívül nincs élet, s ha mégis van, az nem az igazi. Bocsánat.
