Két évvel ezelőtt a lisszaboni terv 3 százalékos gazdasági növekedés mellett tartották megvalósíthatónak. A tavaly ősszel kialakult kedvezőtlen gazdasági környezet miatt kérdésessé vált a program sikere. Az idei kilábalásban bízva az Európai Bizottság véleménye szerint Barcelonában kell új lökést adni az átfogó reformoknak.
Januári jelentésében a Bizottság felemásan nyilatkozott a javaslatok megvalósításáról. Egyes területeken, mint a távközlési piac liberalizációja, az oktatás, a nyugdíjreform, illetve a szociális kirekesztés elleni új programok esetében a 15-ök figyelemre méltó haladást értek el. A gazdasági és strukturális reformok megvalósításával és elfogadásával a tagországok elmaradásban vannak. Különösen hangsúlyos a pénzügyi szolgáltatások területén, a közlekedési, illetve az energiapiac liberalizációjában tapasztalható hiányosságok.
Kereszttűzben az energialiberalizáció
A barcelonai tanácskozástól három fontos területen, a foglalkoztatás, a piaci integráció és az új technológiák témájában vár a Bizottság előrelépést. A barcelonai csúcs célja tehát nem a teljes stratégia átgondolása, hanem a problémás részterületek megtárgyalása – jelentette ki Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke szerdai sajtótájékoztatóján.
A legtöbb nézeteltérést kiváltó kérdés az energialiberalizáció ügye. A csúcs nagy kérdése, hogy megismétlődik-e a stockholmi kudarc, amikor Németország és Franciaország együttesen vétózta meg a gyorsított ütemű liberalizációt. Az energialiberalizáció kérdése mára jelképpé nőtt, ha nem sikerülne az elkövetkező két napban dűlőre vinni a kérdést, akkor a teljes lisszaboni terv hitele kérdőjeleződne meg.
A csúcsot előkészítő brüsszeli tárgyalássorozatban 14 tagállam – köztük Németország is – elfogadta a gyorsabb piacosítást, Franciaország egyedüli ellenállóként félti állami fennhatóság alatt működő kiterjedt energiaszektorát. Párizs ellenkezése persze érthető, a közeledő választások miatt a francia elnök és kormányfő nem akarja pozícióját az energiaszektor munkavállalói elégedetlensége miatt gyengíteni.
Barcelonában ezért engedni készül a Bizottság. A korábbi terv úgy szólt, hogy 2003-tól az unió összes ipari fogyasztója szabadon választhat áramszolgáltatót, 2004-től pedig gázszolgáltatót. Egy évvel később a fogyasztók is részesültek volna a piacnyitás előnyeiből, de a készülő kompromisszum értelmében Franciaország egy évvel elhalaszthatná a teljes piac megnyitását.
A közösség teljes áram- és gázpiaca éves forgalmát tekintve a 250 milliárd eurót is eléri. Prodi szerint nem kevesebb, mint évente 15 milliárd eurót veszíthet el az unió, ha nem lép a liberalizáció ügyében. A Bizottság ezért azt is kilátásba helyezte, hogy ha a tagországok a spanyol elnökség végéig nem egyeznek meg, akkor szerződés adta jogkörével élve maga kényszeríti a tagállamokra a döntést.
Messze még a stabil gazdaság
A piaci integráció elérése a pénzügyi szolgáltatások területén is megvalósításra váró cél, a cselekvési terv 2005-re tervezi lezárni ezt a kérdést. A Bizottság várakozásai szerint az idei döntésekkel a tőkeköltségek csökkeni fognak, a befektetések és a nyugdíjalapok hozama jelentősen emelkedik. A lisszaboni terv egyes területei csak szoros egymásrautaltsággal valósíthatók meg, a tőkepiaci liberalizációtól Prodi 0,5 százalékos éves többletnövekedést vár, ami előmozdíthatja a többi célkitűzés sikerét.
Olvassa el……korábbi írásainkat:
•Történelmi megállapodás az EU jövőjéről
•EU-forgatókönyvek a munkavállalásra – Két sima, három fordított
A foglalkoztatásban az aktívmunkaerő-politikában vár a Bizottság előmozdulást. A hosszú távú cél, hogy a munkába állás mindenki számára jövedelmezőbb legyen, mint a munkanélküliségi segély, illetve a munkerőpiacról való visszavonulással megvalósítható életmód. Az ellenkezés persze azoknál az országoknál erős, amelyek évtizedek óta elkötelezték magukat a kiterjedt szociális rendszer mellett.
Prodi előzetes beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy az unióban a foglakoztatás szintje nem kielégítő, és a munkanélküliség is magas, a teljes eurozónában januárban a 7,7 százalékot is elérte. Az ígéret 2010-re 20 millió új munkahely, de a Bizottság nem látja megfelelőnek a 15-ök elkötelezettségét, hogy a már elkészített javaslatokat valóban be is tartsák.
Magyarország vesztett a lendületébőlMagyarországon a versenysemlegességhez szükséges liberalizáció területén sok kérdés vár megoldásra – nyilatkozta a Magyar Hírlapnak Rácz Margit, a Világgazdasági kutatóintézet munkatársa. A csatlakozás előtt a gázszektor liberalizációját és az állami támogatásokban részesülő Malév konszolidációját és privatizációját meg kell oldani. A távközlési liberalizáció és az információs társadalom kiépítése Magyarországon előrehaladott állapotban van, és a csatlakozást az sem befolyásolja, hogy az oktatásban javítani kéne számítógépes ellátottságot, illetve a közintézmények hálózatának kiépítése még előttünk van. Rácz szerint egyelőre nem tudjuk végrehajtani a csúcstechnológiai fejlesztéssel kapcsolatos uniós terveket, mert a lisszaboni terv csak általános stratégiát fogalmaz meg és a kidolgozott részletek nélkül a magyar vezetés sem léphet előre. A foglakoztatás elmaradottsága és munkanélküliség nemcsak a csatlakozni kívánók számára, de az Európai Unión belül is megoldatlan. A hazai számítások nagyban eltérnek az uniós szabványtól, ezért azt sem érdemes hangoztatni, hogy a munkanélküliség hazánkban csak az uniós átlag fele. A munkaerőpiac liberalizáltsága is hiányos, a hazánkban meglevő minimálbért is csak azért tűri el az unió, mert alacsony a mértéke – véli a kutató. A foglalkoztatás mellett meghatározó probléma a nyugdíjrendszer reformja. A rendszerváltás után bekövetkező hirtelen újjászervezés lendülete az elmúlt években megtorpant, és a részleges visszaállamosítást az unió negatívan értékeli. Az országjelentésekben úgy értékelik, hogy az egészségügyben hasonlóan nem történt előrelépés.
Tagjelöltek gondjai
A barcelonai fejlemények a csatlakozni kívánók számára sem mellékesek, a tanácskozásba most először vonják be a várakozók minisztereit és miniszterelnökeit. Az újoncok bevonása az unió számára komoly nehézségeket hozhat a lisszaboni terv teljesítésében. A csatlakozni kívánók teljesítménye egy sor területen elmarad a megkívánttól.
Különösen nagy a lemaradás a versenyképességben, a termelékenységben, a szolgáltatási ágazatban és a foglalkoztatás, munkanélküliség illetve a szegénység kérdésében. A Bizottság szemében biztató eredmények születtek a középtávú gazdasági tervek kidolgozásában, az innovációt segítő eEurope Plus programok kidolgozásában és elfogadásában és a vállalkozói környezet javítását célzó programok kiépítésében.
Ellentmondásos helyzet, hogy az unió a lisszaboni terv keretében nem is fogalmazhat meg konkrét elvárásokat a tagjelöltekkel szemben, de a terv részei ugyanúgy a közösségi joganyag részévé válnak, amit a csatlakozáskor az újaknak érvényre kell juttatniuk. A célok megvalósításához egyelőre a PHARE és az ISPA alapok szolgálnak, később a csatlakozás után pedig a strukturális és a kohéziós alap forrásait vehetik az újak igénybe.
A tagjelöltek pénzügyi rendszerének elmaradottsága okozza a legnagyobb nehézséget. A Bizottság határozottan felszólította mindannyiukat, hogy a pénzügyi szabályozó rendszert és a csekély szerepet játszó bankrendszert erősíteniük kell. A csatlakozni akarók gazdasági helyzete a Bizottság értékelésében lényegében stabil, de a folyó fizetési mérleg hiányát jobban kordában kellene tartaniuk, annál is inkább, mert a privatizációs bevételek elapadtak, ezért a későbbiekben nem tudják ezzel finanszírozni a deficitet.
A devizaadósságok az egész magánszektorra fenyegetést jelentenek, fokozottan kell figyelniük az újoncoknak a magas hazai kamatszintre. A pénzügyi szektor annyira már megerősödött, hogy a jövő kihívásainak megfeleljen, de a lendület hiányzik, a kihelyezések csak lassan bővülnek, és a rövid távú hitelezés hangsúlyosabb, mint a stabilizáló erőként fellépő hosszú táv.
