Belföld

Megszűnnek az ingyenes nethírek Norvégiában?

A skandináv ország sajtótermékeinek és elektronikus médiáinak 80 százalékát ellenőrző cégek saját honlapjukon bizonyos oldalakhoz csak fizetés ellenében engednének hozzáférést a közeli hetekre tervezett változás után.

Megszűnnek az ingyenes nethírek Norvégiában? 1Az ingyenes internetes hírszolgáltatás végét is jelentheti az a kezdeményezés, amelyet Norvégia húsz legnagyobb médiavállalkozása határozott el. Az Innholdsnett (magyarra Tartalomnetként fordíthatnánk) lényege egy úgynevezett mikroszámlázó rendszer, egy elektronikus pénztárcához is hasonlítható. Az e-Solutions nevű oslói cég által kifejlesztett szisztéma szerint az előfizetők “mikroszámlájukat” alkalmanként ezer koronával tölthetik fel.

Ha valaki szörfözni akar majd a norvégiai hírsite-okon, akkor vámszedőkapukon kell átjutnia – legalábbis bizonyos témák, oldalak esetében. Ezeknél levonják az előfizető számlájáról a belépéshez szükséges összeget, amelyet aztán az e-Solutions (amely az ezerkoronás befizetéseket gyűjti) utal át a tartalomszolgáltatónak.

Médiaóriások figyelik a kísérletet

A norvég hírkartell megvalósulását a CNN szerint árgus szemekkel figyelik a médiavilág óriásai. A német Bertelsmann, a rekordveszteséggel küszködő francia-amerikai Vivendi Universal, és a tisztán amerikai AOL Time Warner ugyanis régóta töri a fejét azon, miként lehetne megfizettetni az olvasókkal az internetes hírgyártás költségeit.

A norvég kezdeményezés azonban a legtöbb nyugat-európai országban kivitelezhetetlen lenne – amint erről a theregus.com beszámol -, hiszen az EU versenyjogi szabályozása nem engedi meg a legnagyobb konkurensek összefogását. Különösen akkor nem, ha az egyértelműen a fogyasztók kiadásainak emelkedését vonná maga után.

GyülekeznekA világon eddig egyedülálló kartellhez a TV-2-n kívül hozzászegődött a norvég állami tulajdonban lévő NRK műsorszogáltató, valamint az újságkiadással foglalkozó csoportok közül a Stavanger Aftenblad, a Stocklink és a Haugesunds Avis.

A tartalomért fizetni kell?

A norvégok azonban egészen máshogyan gondolkodnak. A NATO-tag, de az EU-n kívül maradó skandináv ország legnagyobb kereskedelmi televíziója, a TV-2 például máris csatlakozott az akcióhoz. A tévé értékesítési igazgatója szerint ugyanis “nem szolgáltathatunk tartalmat úgy, hogy valaki ne fizetne érte”. Christian Lind úgy véli, igen nehéz eladni a bannereket és ugyancsak körülményes szponzorokra szert tenni, márpedig “a tartalomért fizetni kell”.

Miközben a TV-2 nem hajlandó közölni, hogy végül is mennyibe kerülnek neki az “ingyenes” internetes hírek, a CNN összehasonlításul megad néhány adatot: a brit kiadók például átlagosan 4,3 millió eurót költenek évente a hírgyártásra, legalábbis a Forrester Research kutatócég adatai szerint.

A fizetős szolgáltatás bevezetését Norvégiában az motiválta, hogy a helyi tartalomszolgáltatóknak nem sikerült megállapodniuk az SMS- és más szöveges üzenetekből származó bevételek elosztásáról a telefoncégekkel, a Telenorral és a NetCommal. Ez utóbbiak ugyanis az összes árbevétel 45 százalékát tartották meg maguknak abból a pénzből, amelyet a TV-2-höz hasonló tartalomszolgáltatók szövegei generáltak.

Amerikai példa szerintMint ismeretes, a brit gazdasági napilap bizonyos weboldalai a jövőben térítés fejében lesznek csak olvashatók, s ezzel az FT követi az amerikai The Wall Street Journalt, amely már régóta kizárólag előfizetőknek teszi elérhetővé wsj.com-ot. Ez utóbbi példája mutatja, hogy igenis meg lehet élni az internetből, hiszen a wsj.com-nak 609 ezer előfizetője van.

Szeretnék, de nem lehet

A globális gazdaság lassulása, a technológiai ágazat visszaesése, s ebből fakadóan a hirdetési kiadások csökkenése (ami Norvégiában is érzékelhető) óriási nyomást gyakorol az internetes cégekre. Így aztán nem véletlen, hogy egyre többen – a Slashdot, a Yahoo-hoz tartozó GeoCities és a Financial Times (FT) – gondolkoznak fizetős szolgáltatások bevezetésén. Közülük az egyik legfrissebb példa a Financial Times által fenntartott ft.com “megújulása”.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a norvég példa feltétlenül követésre méltó vagy egyáltalán követhető: amerikai szakértők szerint a szűk, norvég nyelvű hírszolgáltatási piacon a kevés szereplő könnyen kartellbe tömörülhet. A versenyjogi megfontolásokon túl, más országokban, így például angol nyelvterületen ugyanezt a stratégiát már csak azért sem alkalmazhatnák a médiacégek, mert túl sok a vetélytárs, aki “rávetné” magát az ingyenes hírekre vadászó olvasókra.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik