Mit tegyen egy vegyipari cég, ha felettébb bosszantja, hogy konkurense bármilyen makacs foltot eltűntető mosópor kutatásán dolgozik, és borzasztóan érdekelnék a részletek? Egy megoldás a múltból: szövetkezik egy fejvadász céggel, meghirdet egy olyan állást, amely ráillik a konkurens kutatóira, fizetésként pedig csillagászati összeget ígér. Egy megtörtént esetben a hattagú kutatócsoportból négyen rögtön lecsaptak az állásra.
A fejvadász nem keltett gyanút bennük, ugyanis nem a kutatás részleteiről, hanem eddigi pályájukról faggatták őket. A négy ember szaktudásával, valamint az ötletgazda vegyiparcég hozzáadott értékével már készen is állt a mindentudó mosópor. A bökkenő csak az volt, hogy hamarabb dobták piacra, mint az eredeti kutatást végző konkurencia, akinek így gyanút fogott, és rövid nyomozás után le is leplezte a lusta, bár ambiciózus céget.
Néhány kémtörténet a múltbólA Procter & Gamble (P&G) egy dolgozója 1943-ban megkent egy munkást, aki a Lever Brothersnél (a Unilever elődje), hogy ellopjon a fejlesztés alatt álló Swan szappanból néhány rudat. A P&G a termék alapján kidolgozta saját Ivory szappanját, és persze kifizette azt az 5,6 millió dolláros büntetést, amit a bíróság vert rá a szabadalom lekoppintásáért. A történet megismételte önmagát a közelmúltban, amikoris 10 millió dollárjába került a P&G-nek a kémkedés. Ma már szinte klasszikus esetnek számít, mikor a General Motors alelnöke a Volkswagen AG-nek kémkedett.
Olcsóbb kémkedni, mint kutatni
Ilyen és hasonló esetek a mai napig léteznek az üzleti életben, hiszen a piac nem végtelen, és az első mindig lépéselőnyben van, kutatni, fejleszteni viszont meglehetősen költségigényes. A tengerentúlon már 30 éve fontosnak ítélik az üzleti hírszerzést, azaz törvényes eszközökkel figyelemmel kísérni a konkurencia tevékenységét, ,,és nyitott szemmel járni a világban”.
Egy amerikai, ipari kémelhárítással foglalkozó szakértő szerint viszont nem csak az üzleti hírszerzés, de az ipari kémkedés is mindennapos dolog a dollármilliárdos iparágakban. Az ipari kémkedés ,,fellendülése” az amerikai kongresszust arra késztette, hogy elfogadja azt a törvényt, amely büntetőjogi kategóriába sorolja a kémkedést az üzleti világban (is). Egy tanulmány 25 millió dollárra becsülte az 1997-ben eltulajdonított szellemi termékek értékét.
Hírszerzés Magyarországon
Magyarországon három éve működik a Posys Kft., amely üzleti hírszerzéssel és vállalatbiztonsági tanácsadással foglalkozik. Jasenszky Nándor, aki korábban bűnügyi felderítőként, majd a Magyar Fejlesztési Bank biztonsági igazgatójaként dolgozott, jelenleg a társaság egyik szakértője. Tájékoztatása szerint a megrendelőik között multinacionális cégek, bankok és magánszemélyek is találhatók.
Volt olyan ügyfelük, aki Magyarországon akart új céget alapítani. A Posystől azt várta, hogy ellenőrizze le a három kiválasztott felsővezető önéletrajzának valósságát. A társaság munkáját 15-20 fő szakértői gárda segíti, napidíjuk 500 dollár körül van, ami a megrendelés fajsúlya alapján változik.
Nem összekeverni!Az üzleti hírszerzést, – amely egy folyamatos információszerző és elemző tevékenység -, és az ipari kémkedést, – amely egy konkrét adat megszerzésére irányul -, külön kell választani. Az üzleti hírszerzésben csak a legális eszközökre támaszkodnak, míg a kémkedés büntetőjogi következményeket vonhat maga után.
Jasenszky úgy véli, hogy sok hasonló ,,képességű” gazdasági társaság tevékenykedik ugyanabban az ágazati szegmensben, a pozícióharcot jelentősen befolyásolja, hogy ki milyen gyorsan reagál az új helyzetekre mennyire rugalmas. Az információs társadalom robbanása még inkább felerősíti ezt. ,,A kevés információnál pedig már csak a sok információ a rosszabb”.
Betelepült multik – mik a szándékaik?
Sok Magyarországon beruházó multi gyárnyitáskor 10 éves adómentességet kapott. A szakértő szerint nem lenne hátrányos, ha a magyar állam puhatolózna a legális hírszerzés eszközeivel, hogy ezeknek a cégeknek mi a céljuk. Több annyira árérzékeny, hogy könnyű megjósolni: ezek egy része odébb fog állni Romániába, Kárpátaljára, mint ahogy erre már több példa is akadt.
A magyar cégek jellemzően nem sokat adnak a biztonságra, sokszor milliárdos tenderre szóló ajánlatok hevernek az asztalon, a takarítócég alkalmazottjának fizetni, vagy valakit felvetetni a takarítócéghez pedig nem nagy művészet. De akár a cégek kukáiban guberálva is érdekes anyagokra lehet bukkanni, gondoljunk csak a Postabank irataira, amelyeket egy nyilvános szemétlerakó-helyen találtak. Persze a biztonság pénzbe kerül, és legtöbbször csak akkor látják be a cégvezetők a szükségességét, amikor már kár éri őket.
A poligráf nem ismeretlen Nyugaton
Nyugaton és a tengerentúlon a biztonságra sokat költenek, hiszen egy ellopott lap-top a cég valamennyi adatával akár a társaság végét is jelentheti. Több multinacionális cég úgy vesz fel alkalmazottakat, hogy aláírat velük egy ívet, hogy a telefonjaikat joga van lehallgatnia, az e-mailjébe joga van belenézni, sőt a Magyar Postánál nagy felháborodást keltett poligráfos vizsgálat sem ismeretlen az eszköztárban. Mindezt persze úgy, hogy a felvételnél igyekeznek minden kétséget kizáróan bizonyosságot szerezni afelől, hogy a delikvens nem a konkurencia beépülni vágyó embere.
Az ipari kémkedés veszélyes terület, hiszen büntetőjogi következményei vannak, és persze a lebukás sokat ront a cég hírnevén is. Ugyanakkor egyes szakmákban -különösen, ahol a kutatásra nagy hangsúlyt fektetnek, például a gyógyszeriparban – alkalmazzák. Jasenszky tájékoztatása szerint ilyen ügyet nem vállalnak, ám ha valaki azzal keresi meg őket, hogy gyanítják, hogy a konkurencia kémkedik, annak felderítését és elhárítását örömmel.
