A svájciak az előzetes végeredmény alapján igen szűk többséggel, a hivatalos bejelentés szerint a lakosság 54,6 százalékának, és a kantonok közül a minimálisan szükséges, 12 kantonnak megfelelő többséggel támogatta a vasárnapi népszavazáson az ország csatlakozását az ENSZ-hez. Ezzel Svájc az 1986-os, 76 százalékos – és minden kantonban megerősített – elutasítás után, a kormány, a parlament és a gazdasági elit évek óta tartó kampányának hatására a Vatikánon és a különleges helyzetben lévő Tajvanon kívül a világ utolsó államaként csatlakozik az ENSZ-hez.
A tényleges csatlakozás szeptemberben várható. Először ellenőrizik népszavazás végeredményét, s csak ez után küldheti el a kormány a csatlakozási kérelmet – a semlegességi nyilatkozattal együtt – Kofi Annan ENSZ-főtitkárnak. Ezt követően a Biztonsági Tanács megvitatja, és várhatóan kedvező ajánlással továbbadja a közgyűlésnek a kérelmet. Az ENSZ 57. közgyűlése idén szeptember 10-én ül össze New Yorkban, s a felvételét kérő állam magas rangú tisztségviselőjének beszéde után dönt a kérdésben.
Az ország eddig is tagja volt szinte minden szakosított ENSZ-szervezetnek, ezen az úton szorgos befizetőként járult hozzá az ENSZ működésének finanszírozásához, a szervezet döntéseinek szinte mindegyikét önként követte, továbbá a szervezet New York és Bécs melletti harmadik székhelyének – s ezzel a háború utáni időszak sok történelmi jelentőségű tárgyalási folyamatának – adott otthont.
Szavaztak mégA munkaidő heti 36 órára való lerövidítésére tett javaslatot – amelyről ugyancsak vasárnap döntöttek – a polgárok mintegy 70 százalékban elutasították, az 1958-as első felvetés óta harmadszor. Ezúttal a Svájci Szakszervezeti Szövetség (SGB) azt javasolta, hogy fokozatosan évi 1872 órára, vagyis heti 36 órára rövidítsék a munkaidőt.
A csatlakozás támogatói arra hivatkoztak, hogy az ország mindeddig teljesítette kötelességeit a szervezet vonatkozásában, s most ideje lehetőséget teremteni arra, hogy jogaival is éljen és beleszólási lehetőséget kapjon a döntésekbe. A politikusok attól is tartottak, hogy az ENSZ szervezetei kivonulhatnak Genfből, noha jelenlétük komoly jövedelmet és sok munkahelyet biztosít.
Az csatlakozás ellenzői – politikai téren szinte kizárólag a Svájci Néppárt (SVP) Christoph Blocher vezette jobboldali szárnya – azzal érveltek, hogy a csatlakozással veszélybe kerül Svájc féltve őrzött semlegessége, és az ország az ENSZ Biztonsági Tanácsának “elnyomása” alá kerül.
m egy ideje főleg gazdasági téren világossá vált, hogy Svájc önkéntes elszigeteltsége nem tartható fenn sokáig. Mivel az Európai Unióhoz Svájc csak lassan közeledik, egyelőre kétoldalú szerződések útján, a NATO-csatlakozásról pedig szó sem lehet, az ország most az érezhetően növekvő jelentőségű ENSZ-hez csatlakozik. Ám megfigyelők szerint az utóbbi idők svájci és nemzetközi eseményei nyomán Svájc lassú nyitásának folytatása várható.
