Egy kis történelemA gyémánt (amit a görögök adamasznak, legyőzhetetlennek hívtak) a legközismertebb és egyben legkeményebb drágakő. Kémiai tulajdonságait tekintve nem más, mint a természetben előforduló legtisztább szén, szabályos rendszerbeli kristályokban. Keménységéből adódóan megmunkálása, csiszolása igen nehéz, nagy szakértelmet igényel. Ritkasága és több évszázados keresettsége miatt mára a legritkább esetben található a felső talajrétegben vagy a folyók hordalékában. Legnagyobb lelőhelye a XIX. század elejéig India volt, ám a készletek kimerülésével más kontinenseken is megkezdődtek a kutatások. Először 1725-ben Brazíliában, majd 1860-ban Dél-Afrikában fedeztek fel hatalmas gyémánttelepeket. Legújabban az ötvenes években tártak fel új gyémántmezőket a télen-nyáron egyaránt nehezen megközelíthető Jakutföldön, Oroszországban.
Meglepő és igen eltérő árakat produkálnak az árveréseken a gyémánt és brill ékszerek. Néha még a legdrágább darabokat is pillanatok alatt elkapkodják, máskor sorra visszamaradnak a meghirdetett tételek. Ennek oka, hogy a kővel ékesített ékszerek árképzésében és keresletében nem csupán a befoglalt kő vagy kövek milyensége a meghatározó. A foglalat ötvösmunkájának minősége, továbbá a műtárgy stílusa, divatossága, valamint ritkasága ugyancsak befolyásolja, hogy miként szerepel az ékszer.
Az elmúlt években például a klasszikus sportgyűrűk iránt alig volt kereslet az árveréseken. Azóta azonban, hogy a nagy divatházak tavaszi-nyári kollekcióik bemutatásakor újra használják ezeket, szinte reneszánszukat élik az aukciókon is.
Gyémánt vagy briliáns?
Az ékszer-kereskedelemben kevéssé járatosak számára nem pusztán az árverési katalógusok sokszor kötőjelekkel is megtűzdelt betűkombinációi hangzanak idegenül, amelyek az ékszerbe foglalt kő vagy kövek minőségére utalnak. Sokan azzal sincsenek tisztában, hogy a gyémánt nem azonos a briliánssal.
A kő nemzetközi színmeghatározása• RIV (River):
Teljesen tiszta, kékesfehér – legtisztább fehér
• TWE (Top Wesselton): Finom fehér
• WE (Wesselton): Tiszta fehér
• TCR (Top Crystal): Kereskedelmi fehér – törtfehér
• CR (Crystal): Finom fehér vagy ezüstös árnyalat
• TC A (Top Cape): Ezüstös árnyalat, enyhén sárga
• C A (Cape): Sárga, sárgásbarna, szürkés árnyalat
• LY (Light Yellow): Enyhén sárga, barna
• YE (Yellow): Sárga, barna
A briliáns mint megjelölés, olyan csiszolási formát jelent, amely bármely kőre alkalmazható. Ebben az estben a gyémánt felső részét harminckét, míg az alsó részét huszonnégy geometrikus elrendezésű alakra, úgynevezett facettára csiszolják. A később kialakuló különböző csiszolási változatok is mind ezen alapulnak. A világ legnagyobb és leghíresebb briliánsainál mindezeket nem vehették figyelembe, hiszen méretükből rengeteget veszíthettek volna.
A csiszolt gyémántok értékét szerte a nagyvilágban – az angol rövidítéseknek köszönhetően az elhíresült négy C (Colour, Clearness, Cut, Carat, azaz: szín, tisztaság, csiszolás és tömeg) határozza meg.
A gyémántok színe a keletkezésük során felvett nyomelemektől függ. A színskála a tiszta fehértől a kékesfehéren, a sárgán és a rózsaszínen át egészen a barnáig terjed, de előfordulnak zöld, kék és piros gyémántok is. A kövek értékét a színek és színárnyalatok is nagyban befolyásolják.
A kő hiba-meghatározása• IF (Internally flawless):
Hibamentes kő
• VVSI (Very very small inclusions): Csekély hiba, apró zárvány
• VSI (Very small inclusions): Kis hiba, nagyobb zárvány mint a VVSI-nél
• SI (Small inclusions): Több apró zárvány, csak nagyítóval látható
• P1 (First Pique): Szabad szemmel is látható zárványok, csillogást nem befolyásolják
• P2 (Second Pique): Szabad szemmel is látható nagyobb zárványok, már a csillogást is befolyásolják
• P3 (Third Pique): Nagy zárvány vagy zárványok, a csillogást erősen befolyásolják
Az egyes gyémántok tisztaságát a kő belsejében szabad szemmel is látható zárványok, belső hajszálrepedések, valamint a szerkezeti eltérések (foltok, felhők és fátylak) nagysága, mennyisége és ezek elhelyezkedése határozza meg.
Eltérően az arany finomságát jelző karáttól (k.), a gyémánt tömegét a szentjánoskenyér magjának angol elnevezéséből (carat) rövidítve ct-vel jelölik (a régmúltban ezt a magot vették a gyémánt tömegének alapértékéül). Mára a jobb megkülönböztetés miatt ugyan megmaradtak az elnevezésnél és a jelölésnél, viszont a carat értékét egységesen 0,2 grammban rögzítették.
A világban évente közel 10 ezer kilogramm, azaz megközelítőleg 50 millió ct gyémántot hoznak felszínre. Egy kilogramm nyers gyémánt kitermeléséhez közel 20 ezer tonna kőzetet kell átforgatni. A kitermelt kövek csupán egyötöde alkalmas ékszergyémántnak, és ezeknek is csak egytizede az, ami egy ct vagy annál nagyobb tömegű.
GyémántbankokA nyers, feldolgozatlan gyémántok ára a kitermelés költségessége miatt eleve nem alacsony, de a szakszerű csiszolás következtében értékük a többszörösére emelkedik. A tengeri kereskedelem korlátjai miatt az elmúlt évszázadokban Nyugat-Európa északi csücskének kikötővárosaiba (Antwerpen, Amszterdam) koncentrálódtak a gyémántfeldolgozók. Mára azonban Tel-Aviv és New York ad otthont a legnagyobb “gyémántbankoknak”.
A strassz snassz
Az üvegből készült gyémántutánzatok nem új keletűek, ám ipari léptéket a XIII. században, muranói műhelyekben ölt ez a tevékenység. A napjainkban erre a célra használt strassz összetételét a múlt század végén kísérletezte ki Strasszer József bécsi aranyműves.
A többi üvegfajtától nagy ólom- és talliumtartalmával elütő strassz a két vegyi elemtől gyémánthoz hasonló színbontó tulajdonságúvá lesz. Míg a közönséges ólomtartalmú üveg színszórása 0,037, addig a strassz-briliáns 0,049-es értéke jobban megközelíti a briliáns 0,057 színszóródási átlagértékét. Napjainkra a technológiát olyannyira tökélyre vitték, hogy a strassz-briliáns fény és színjáték (vagy ahogyan a szakértők mondani szokták: “tűz”) tekintetében vetekszik az igazi briliánssal.
