Belföld

Megtakarítási szokásaink – célok és eszközök

Tavaly több családnak lett kevesebb a félretett pénze, mint amennyinek több. A családok egyhatoda egyszerre takarékoskodik és törleszt, a döntő többség nem merész célok, hanem a biztonság kedvéért fogja meg a pénzt.

Megtakarítási szokásaink – célok és eszközök 1Tavaly a magyar háztartások körülbelül 60 százaléka (60,2) takarított meg kisebb-nagyobb összeget, több mint a negyede (27 százalék) törlesztett valamilyen hitelt, 17 százalék pedig mindkét csoportba besorolható – derül ki a Tárki Tíz év című felmérésének a háztartási megtakarítással foglalkozó részéből.

(A részletes táblázatokat lásd az Adatbányában >>)

Célok és félelmek

A korábbiakhoz képest nőtt azoknak az aránya – 52,3, illetve 14,2 százalékra -, akik a betegségtől vagy a munkanélküliségtől való félelmük miatt követik a hangya példáját a könnyelmű tücsöké helyett. A háztartások majdnem harminc százaléka a gyermekek miatt jelentkező későbbi kiadásai miatt takarékoskodik. Valamivel több mint a negyedük a nyugdíjas évekre gondolva. És csupán 18,6 százalék teszi félre a pénzt egy eseteleges nyaralás reményteli képét maga elé képzelve.

Megtakarítói célok
A célt említők száma A megtakarító háztartások %-ában
Betegség esetére 386 52,3
Temetésre 244 33,1
Gyerekkel kapcsolatos kiadásokra 215 29,2
Nyugdíjas korra 195 26,5
Utazásra, nyaralásra 137 18,6
Lakásvásárlásra és/vagy építésre 125 16,9
Ha családtag munkanélküli lenne 104 14,2
Örökhagyásra 83 11,2
Tartós fogyasztási cikk vásárlásra 69 9,3
Autóvásárlásra 57 7,7
Vállalkozáshoz 43 5,8
Egyéb célra 36 4,9
Forrás: Tárki

A leggyakoribb megtakarítási forma az életbiztosítás és az önkéntes nyugdíjpénztári befizetés. A megtakarítók 47,7 százaléka érdekelt az előbbiben, 32,8 százaléka az utóbbiban. A fővárosiak, a felsőfokú végzettségűek és a szellemi foglakozásúak között dívik a folyószámla-lekötés, és általában jellemző a számlatulajdonosokra az is, hogy jövedelmük kisebb részét költik fogyasztásra.

A 2000-es évhez képest nőtt azok aránya, akik lakásra gyűjtenek. Ez különösen igaz azokra a háztartásokra, ahol a háztartásfő harmincas éveiben járó férfi.

Korral is jár

A 2000-es helyzethez képest a családok 14 százalékában nőtt a megtakarítási állomány, egyharmadában csökkent és közel felénél változatlan maradt. A változás irányát jelentősen befolyásolta a háztartásfő neme: a férfiak esetében több az esély a gyarapodásra.

A “kor nem számít” szlogen megdőlni látszik, hiszen az adatok szerint a háztartásfő életkorának növekedésével arányosan nő a valószínűsége annak, hogy több lesz a félrerakott pénz. Ugyanez – tehát az egyenes arányosság – fennáll a megtakarítási állomány és a háztartások létszáma, különösen az aktív létszáma között is.

A “veszteséges” háztartások esetében átlagosan 324 324 forinttal csökkent a megtakarítás állomány. Azoknál, amelyek képesek voltak pozitív irányú változást produkálni, a növekedés összege átlagosan 201 118 forint volt.

Adósok sorsa

Ha a fenti mozzanatokat együtt vizsgáljuk az eladósodottság mutatóival, akkor nem táplálhatjuk tovább férfi olvasóink önbizalmát. Miként a megtakarításban, ugyanúgy az eladósodásban is az erősebbik nem által vezetett családok járnak az élen.

A háztartásfők életkora szempontjából – részben a pénzintézetek hitelfeltételei folytán – a 60 év felettiek csoportjában a legkevesebb az adósság. Csupán 7 százalékuk tartozik.

Ugyanennek a korosztálynak a fele elmondhatja magáról, hogy sem adóssága, sem megtakarítása nincs. Ebből a szempontból legaktívabb a jelenleg 30-as éveiben járó generáció, melynél ez az arány csupán 16 százalék.

Minél magasabb a háztartásfő iskolai végzettsége, annál nagyobb az esély, hogy az egyidejűleg adósok és megtakarítók közé sorakozik. A nyolc általánost végzettek fele egyik csoportba sem sorolható, ám arányuk a csak adósok között háromszor akkora, mint a diplomás háztartásfők közötti arány.

(A részletes táblázatokat lásd az Adatbányában >>)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik