Érmegyűjtés – egy kis hazai

Miután a numizmatikai árveréseken a gyűjtők elsősorban az adott ország érméit és nemzeti pénzeit tüntetik ki figyelmükkel, érthető, ha az aukciósházak is ezeknek szentelnek nagyobb teret. Az elmúlt években már nálunk is megszokottá vált az a nemzetközi jelenség, hogy a hosszúra nyúlt árverések szünetében – amit tudatosan a hazai, illetőleg a külhoni érméket felsorakoztató tételek közé illesztenek – a közönség zöme elhagyja a termet.

Csak szakértőknek!

Míg az apró műtárgy kategóriában a műgyűjtést a laikus lelkesedésével és minimális anyagi forrásokkal is el lehet kezdeni, addig az érem és érmék gyűjtése speciális szakmai hátteret és jelentős anyagi ráfordítást követel meg. A napjainkban forgalomban lévő érmék különböző évjáratú veretei könnyűszerrel összegyűjthetők, ám az évtizedekkel, évszázadokkal, esetleg évezredekkel ezelőtti fizetőeszközök beszerzéséhez egyre mélyebben kell a zsebünkbe nyúlni. A rengeteg hamisítvány, a hasonló veretek különböző ritkaságfokozata pedig alapos felkészülést, olvasottságot és gyakorlati tapasztalatot igényel.

Mivel a csúcstechnika nem csupán a forgalomban lévő pénz hamisítására ad lehetőséget, a műkereskedelemben is egyre gyakrabban bukkannak fel hamis érmék. Ezeket a hamisítók és a viszonteladó orgazdák az eredeti példányok közé keverik, így a vásárló csak alapos szemrevételezéssel és megfelelő szakmai tapasztalattal kerülheti el, hogy becsapják.

A zöldfülű éremgyűjtőknek érdemes óvakodniuk a kedvező ajánlatnak tűnő, nagy példányszámot tartalmazó éremcsomagok esetén. Ezek rendszerint nagy mennyiségű hamis érmét is tartalmazhatnak.

Alacsony hozamú, de tartós befektetés

A többi műtárgy-kategóriától eltérően az érméknek minden korban és politikai rendszerben önálló értékteremtő jelentőségük volt. A könnyű szállíthatóság, a művészi megmintázás, a nemesfém tartalom és a folyamatos, bár speciálisan szűk kereslet értéküket mindig kellően magasan tartotta.

Napjainkban leginkább a ritkaságok tulajdonlása, a sorozatok teljessége ösztönzi a gyűjtemények gyarapodását. Magyarországon a rendszerváltást követően reálértelemben véve nem következett be árrobbanás, habár a nagyobb sajtóvisszhangot kiváltó, milliós leütési összegek ezt a benyomást kelthetik. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lehet valódi nyereséget realizálni a műgyűjtésnek ebben az ágában.

Piaci viszonyok

A gyűjtők között nem kevesen vannak, akik megszállottan, minden más “műfajt” elutasítva, a legnagyobb szakértelemmel, elhivatottan foglalkoznak az érmékkel. Ebből kifolyólag a numizmatikai gyűjteményeket ritkán tárják a nyilvánosság elé, noha féltve őrizgetésük sem emeli feltétlenül az otthon hangulatát. Sok gyűjtő valamely műtárgytípus mellett, mintegy mellékesként kezeli az érmeket.

A hazai műkincspiacon a kezdő éremgyűjtők és a megszállottak egyaránt megtalálják a tudásuknak és pénztárcájuknak megfelelő beszerzési forrásokat és aukciókat, amelyek jellemzően elég távol esnek egymástól. Az első csoportba tartozók előszeretettel látogatják az Ecseri és a Pecsa erre szakosodott kirakodóit, az utóbbiak egymás között cserélnek, adnak-vesznek, kerülve a nyilvánosságot.

Hasonló a helyzet az árveréseken is. Az alacsonyabb árszintet képviselő darabok a Belvárosi és a Bedő aukciósházakban hozzáférhetők. Az igazi ritkaságok, a százezres és milliós tételek a Pannon Terra, a Magyar Éremgyűjtők Egyesülete, valamint a Globe Galéria révén jutnak el szakértő közönségükhöz.