Meglehetősen nehéz kihámozni, hogy mi is az igazság az Európai Bizottság által kidolgozott pénzügyi csomag körül. A válasz ugyanis attól függ, hogy ki mit várt a javaslattól, illetve mihez méri a végeredményt.
Az Európai Bizottság például a három évvel ezelőtt Berlinben elfogadott költségvetési keretekhez viszonyít, s joggal állíthatja, hogy ahhoz képest bizonyos pontokon kedvezőbb alkut ajánl az unió jövendőbeli tagjainak. A berlini csomagban még nem volt szó a közvetlen kifizetések új tagállamokra való kiterjesztéséről, Brüsszel a tagság első évében mégis a direkt agrártámogatások 25 százalékát kínálja fel nekik.
Azt is az unió “kormányának” javára lehet írni, hogy egyes tagállamok nyomása ellenére sem hagyta lényegesen megcsonkítani azt a 42,5 milliárd eurós költségvetést, amelyet eredetileg 2004 és 2006 között szántak a bővítésre a tizenötök. A pénz tehát megvan. Igaz, 6 helyett 10 országra, bár ezt ellensúlyozza, hogy nem “kezdő fizetést” adnának: 2004. ugyanis az eredeti forgatókönyv szerint már a tagság harmadik évére esett volna, a kiindulóponthoz képest jelentősen nagyobb pénzügyi transzferekkel.
Korlátozott szolidaritásAz Európai Unió egyik kőbe vésett alapelve a tagok – és különösen a szegényebb tagok – iránti szolidaritás. Ezt teszi kézzel foghatóvá, hogy német adófizetők pénzéből például spanyol autópályákat és francia farmereket finanszíroznak, miközben Svédország két eurót tesz be a közös agrárpolitikába, ha egyet akar juttatni a saját termelőinek.
Az Európai Bizottság most kijelölte a jövendő tagok iránt megnyilvánuló szolidaritás határait. Pénzben kifejezve ez három évre 10 ország számára 42,5 milliárd eurót jelent. A kibővített unió bruttó nemzeti termékének (GNP) 0,09-0,14 százalékát költi majd az új tagországokra.
Méltó-e ez az összeg Európa újraegyesítéséhez és főleg tisztességes-e az ajánlat a belépésre váró államokkal szemben? Igen is, meg nem is. Folytatás >>
Irreális igények
A tagjelölteket azonban aligha deríti jobb kedvre a berlini csomag feljavított változata, ha egyszer a saját igényeikkel vetik össze az ajánlatot. A tagságra pályázó országok ráadásul csupán azt kérték maguknak, ami a közösségi vívmányok (acquis) alapján jár: azonos elbírálást a jelenlegi tagállamokkal.
Ennek az igénynek, ha jogi-erkölcsi szempontból teljesen korrekt is, nem volt semmi realitása. A jelenlegi tagállamok által élvezett közösségi támogatásoknak az új tagországokra történő automatikus kiterjesztésével ugyanis az égbe szöknének a költségek, egyszerűen finanszírozhatatlanná téve az unió büdzséjét.
Más lenne a helyzet, ha – mint az idáig utolsó bővítési körben – nettó befizető országok lépnének be az EU-ba (vagyis olyanok, amelyek többet áldoznak a szervezet működtetésére, mint amennyit a közös kasszából kapnak). Most azonban tíz olyan ország készül csatlakozni, amelyek egytől-egyig nettó haszonélvezői lesznek a tagságnak.
A jelenlegi tagállamok közötti arányosabb teherviselésről szóló új kiegyezéssel talán elő lehetett volna teremteni az új tagokkal való egyenlő elbánáshoz szükséges pénzforrásokat. Németország, a közösség legnagyobb nettó befizetője, a berlini alku során is tett kísérletet a terhek kiegyensúlyozottabb elosztására, de merev elutasításba ütközött a szerzett jogaikhoz ragaszkodó országok (Franciaország, Spanyolország) részéről. A nettó befizetők viszont elérték Berlinben, hogy a tizenötök gyakorlatilag befagyasztották a közös költségvetést.
Árukapcsolás?A jelölteknek – úgy látszik – egy ponton tényleg választaniuk kell majd a gyors, illetve az anyagilag jövedelmezőbb csatlakozás között. Bár ez utóbbi akkor sem garantált, ha hosszasan kötik az ebet a karóhoz a tárgyalásokon. Folytatás >>
Brüsszel bekeményít
Ebben a koordinátarendszerben osztották le a 2002 és 2006 közötti pénzeket az új tagoknak, egyetlen fillért sem szánva a jelenlegi EU-farmerek jövedelmének durván kétharmadát kitevő közvetlen jövedelemtámogatások keleti kiterjesztésére.
Mivel az EU a berlini sarokszámokat tabunak tekinti, Brüsszel az újrapántlikázott csomagot most úgy tolta a tagjelöltek orra elé, hogy arról nincs mit tárgyalni. “Pénzügyi szempontból ez az elképzelhető legjobb ajánlat, amit tehetünk” – közölte a Figyelővel Eneko Landaburu, a csomag egyik főkonstruktőre.
Az Európai Bizottság bővítési főigazgatója szerint ugyanakkor minden más kérdésben szabad a vásár. Így a közvetlen kifizetések bevezetésénél ajánlott 10 éves átmeneti időszak lerövidítéséről is lehet alkudozni. Az unió főtárgyalója szerint az ajánlat ilyen kíméletlenül őszinte csomagolását az év végéig hátralévő idő rövidsége is indokolja. “Sürget az idő. Nem bocsátkozhatunk hosszas vitákba a bővítés globális pénzügyi kérdéseiről, különben nem tudjuk lezárni az év végén a tárgyalásokat” – jelentette ki Landaburu.
Magától értetődik, hogy Németország, Hollandia és Svédország számára a bővítés finanszírozása és a közös agrárpolitika megújítása között szoros összefüggés van. Mielőtt az előbbire rábólintanának, tudni szeretnék, miként alakul a másik.
Az EU főtárgyalója viszont éppen ezt szeretné elkerülni. A CAP, a közös agrárpolitika reformjában ugyanis olyan nagy az eltérés a tagállamok álláspontja között, hogy a vita óhatatlanul késleltetné az unió bővítését. “Ha teljesíteni akarjuk a tárgyalási tervet, nem szabad a mezőgazdasági reform és a bővítés ügyét összekapcsolni egymással” – figyelmeztet Eneko Landaburu.
Elhamarkodott ítélet
A magyar gazdálkodók, de különösen a gabonatermelők sem járnak olyan rosszul, mint amilyennek első pillantásra látszik. A brüsszeli bizottság ugyanis legújabb állásponttervezetében mindössze 2-3 százalékkal kisebb szántóföldterületre javasolja a támogatási rendszer kiterjesztését, mint amennyit hazánk eredetileg igényelt. Ez azért is figyelemre méltó, mert az összes uniós közvetlen támogatás körülbelül 80 százaléka a gabonatermelőknél landol majd.
Jobb, mint hinnénkMit kínál anyagi szempontból az Európai Bizottság pénzügyi javaslata az új tagoknak? >>
A garantált árak bevezetése is várhatóan emelni fogja az agrártermelők jövedelemszintjét, hiszen a hazai gabona-, marhahús- és tejárak még elmaradnak az uniós színvonaltól. Bár a vita még nem ért véget, nem árt már most a brüsszeli csomag mélyére nézni, mielőtt bárki elhamarkodottan megvonná annak végső mérlegét.
