OECD vizsgálatok
Az OECD nemzetközi összehasonlító teljesítménymérésének célja a diákok olvasási-szövegértési képességeinek, matematikai és természettudományos eszköztudásának a feltérképezése. E jelentések szerint a magyar diákok és felnőttek teljesítménye az utóbbi évtizedben folyamatosan romlik. Magyarország 2000-be, az OECD átlaga alatt teljesített. A felnőtt népesség az 1998-as felmérésben az átlagos szövegértelmezési vizsgálatok alapján a 18. helyen végzett a vizsgált 20 ország közül.
A kormányzat által kitűzött cél: az ország lakosainak 50 százaléka szerezzen diplomát. Ezzel együtt jár, hogy a diploma értéke a tömeges kibocsátás miatt erősen devalválódik. Pálinkás József oktatási miniszter szerint azonban: “A képzés tömegessé válása során is biztosítani kell a diploma értékét, fenn kell tartanunk az elmélyültebb tudást biztosító képzést is, amelyet elitképzésként szoktunk nevezni.”
A felsőoktatás ugyan tömegessé válik, de ettől még az elitképzés továbbra is megőrizhető, sőt ez az elsődleges cél. A felsőoktatási képzést tehát ésszerűsíteni kell, és a munkaerőpiaci igényekhez kell igazítani. Ezt állítjaPolónyi István (Debreceni Egyetem Közgazdaság-tudományi kar) és Tímár József (Budapesti Közgazdaság-tudományi és Államigazgatási Egyetem) tavaly megjelent Tudásgyár vagy papírgyár című könyvében.
|
Országok |
Átlagos teljesítmény | |
|
Magyarország |
480 | |
|
Ausztria |
507 | |
|
Csehország |
492 | |
|
Finnország |
546 | |
|
Németország |
484 | |
|
Japán |
522 | |
|
Korea |
525 | |
|
Lengyelország |
479 | |
|
Svédország |
516 | |
|
OECD-átlag |
505 (1,31) | |
|
Forrás: Új pedagógiai szemle, OECD felmérés 2000 | ||
A túlképzés kettős feszültséget gerjeszt
Az egyetemek nem törődnek a munkaerőpiaci igényekkel. A FigyelőNetben korábban megjelent cikkből kiderül, még mindig azok az egyetemek a legnépszerűbbek, amelyek elvégzése után egyáltalán nem biztos, hogy “zsíros” állást lehet szerezni az oklevéllel.
Ma összesen 80 ezren tanulnak gazdasági ismereteket a különféle felsőfokú intézményekben. A munkaerőpiac képtelen felszívni ennyi közgazdászt. Ez a folyamat pedig a közgazdasági diploma leértékelődéséhez vezet. A piac telítettsége miatt a diplomások ki fogják szorítani helyükről a középfokú végzettségűeket.
A cégek inkább tanultabb embert alkalmaznak alacsonyabb pozíciókra, ez pedig dupla feszültéséget gerjeszt. A minőségi cserével együtt jár, hogy egy ember elveszíti az állását, a diplomás viszont elégedetlen lesz, mert a képzettségi szintjének nem megfelelő munkát végez. A sarkukban pedig ott állnak a frissen végzettek, akik azért választották a gazdasági képzést, hogy később könnyen el tudjanak helyezkedni.
Nemcsak a közgazdászok csillaga van leáldozóban. Hasonló a pedagógusok helyzete is. Az általános iskolás korúak száma az utóbbi évtizedben több százezerrel csökkent, ami kevesebb tanár képzését indokolná. Klasszikusan keresett pálya a jogász, pedig kapcsolatok nélkül nagyon nehéz ebben a szakmában elhelyezkedni.
Tandíjmentesség? Jól hangzik, de…
Az egyetemek számára a havi 2000 forintos tandíj sem nélkülözhető. A kieső pénzt különféle módokon pótolják. Van, ahol indexmegnyitási díjat fizettetnek a diákokkal, az utóvizsgák árát is megkérik. A Budapesti Közgazdaság-tudományi és Államigazgatási Egyetem például a 2000. szeptemberében hozott új rendeletet értelmében, akik az előző fél évben kevesebb, mint 15 kreditet teljesítettek, az aktuális félévre 10 500 forintos tandíjat kötelesek fizetni. Azok, akik nem Erasmus ösztöndíjjal mennek külföldre, általában halasztanak, mivel teljes keresztfélévre gyakorlatilag nincs lehetőség. Tehát sokan önhibájukon kívül passzíválják a félévüket. Ez azt is jelenti, hogy kevesebb adminisztrációs és egyéb terhet jelentenek az egyetem számára, mégis fizetniük kell. Az indoklás igazságtalan, de pénzt fial.
A lehető legtöbb diákot felvenni
A helyzet fenntartásában az egyetemek erősen érdekeltek. A normatív támogatási rendszer arra készteti őket, hogy a lehető legtöbb diákot vegyék fel. A pazarlás vezet a fennmaradáshoz. Az egyetem csak akkor képes működni, ha több embert vesz fel, mint amennyit rendesen meg tudna tanítani. Ha az ott megszerezhető diploma már nem értékes a munkaerőpiacon, ezt az információt az egyetemnek nem érdeke megosztani a felvételizőkkel.
Ez az oka annak, hogy aszimmetrikus a felsőoktatási és a munkaerőpiaci struktúra. A frusztrált elit pedig, mint az a történelem folyamán már többször bebizonyosodott, szélsőséges politikai elveket vall. A szerzőpáros szerint csak azért nem nőtt még meg látványosan a diplomás munkanélküliek aránya, mivel az utóbbi 10 évben növekedő gazdaság lehetőséget adott a diplomásoknak rugalmas átképzésre, munkaváltásra.
A versenyképes munkavállaló jellemzői
(Magyarország 2002)
•külföldi szakmai vagy tanulmányi tapasztalat
•3-5 éves szakmai gyakorlat
•legalább egy diploma
•2 nyelv ismerete
Fölöslegesen eltöltött évek
Polónyi István és Tímár József azonban nem csak ezt látja a mai magyar oktatási rendszer problémájának. A mukaerőpiaci prognózisokra épülő racionális tervezést tartják fontosnak. Ők sem utasítják el a tudás alapú társadalmat. “Több, de más tudásra van szükség.”
A szerzők szerint a magyar felsőoktatási intézményekben túl hosszú a képzés, és egyáltalán nem gyakorlatorientált. Külföldön többnyire azok vesznek részt 4-5 éves képzésben, akik később inkább kutatni szeretnének, elméleti szakemberek lesznek. Létezik emellett egy rövid, kétéves post-secondary képzés, amely a tömeges oktatás egyik gerincét adja. Az ezt elvégzők is felsőfokú szakmát kapnak, de nem tanulnak feleslegesen további 3 évig, mivel nem szeretnének magas elméleti felkészültséget igénylő munkakörökben elhelyezkedni. Így mindenki a neki megfelelő állás betöltésére alkalmas, nem túlképzett és nem alulképzett.
Fontos a gyakorlatorientáltság. Ma egy friss diplomásnak a munkahelyén újra meg kell tanulnia mindent. Akkor miért tanult 5 évet? Polónyi István és Tímár József szerint az oktatás minőségi romlásának másik oka a feleslegesen nagy létszámú, ugyanakkor nevetségesen alacsony bérű pedagógusok és oktatók alkalmazása.
