Felsőoktatás – tisztul a kép

A felvételi rendszer átalakításához elengedhetetlen az intézmények szerteágazó oktatási struktúrájának “összegereblyézése”. A különböző nevű, de tartalmilag közel azonos szakok további elburjánzása helyett összevonásra kerül sor, hogy majd csak a későbbi (negyed-, illetve ötödéves) specifikáció teremtsen lehetőséget az azonos szakhoz tartozó különböző ágazatok szétválására.

Az elképzelés születése az 1999-ben Bolognában megtartott európai konferenciához köthető, ahol több mint 30 ország képviseltette magát, hazánkat is beleértve. Az ott kiadott nyilatkozat, amely nem kötelező ajánlásokat tartalmaz, azzal a céllal született meg, hogy az európai felsőoktatási térségben növelje az állampolgárok mobilitását, foglalkoztathatóságát, valamint a felsőoktatás nemzetközi versenyképességét.

Széles látókör és rugalmasság

Kiss Ádám, az Oktatási Minisztérium felsőoktatási helyettes államtitkára azt mondja, a felvételire készülés és a szak kiválasztása közben a túl sok lehetőség gyengíti a világos szándékok kialakítását, szinte átláthatatlanná teszi a rendszert. Helyesebb, ha a fiatalok egy szélesebb területre lépnek, és csak később dől el az, hogy milyen speciális szakképesítéssel hagyják el az egyetemet vagy főiskolát.

Munkaerőpiaci szempontból pedig azért lesz előnyösebb az új rendszer a döntéshozók szerint, mert a kevésbé specializált tudással megjelenő fiatal szakembert könnyebben alkalmazzák. A hallgatók számára a legnagyobb előnyt talán majd az jelenti, hogy szakváltáskor vagy újabb diploma megszerzésekor nem kell majd mindent elölről kezdeniük a túlságosan korai specializáció miatt.

Mindenki másnak örül

A jelenlegi helyzetet figyelembe véve az újabb felsőoktatási reform alapgondolatával többnyire egyetértenek az érintettek. Ámbár a különböző szerepelők mást és mást emelnek ki lényeges pontként az elképzelésből. Almássy Kornél, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának elnöke azt reméli, hogy ez egy többlépcsős folyamat első fázisa, melyet a 3+2-es képzés kialakítása és a doktorandusképzés átalakítása követ.

Semjén András, az MTA Közgazdaság-tudományi Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa szerint az egymáshoz közel álló szakok összevonásával nő a felsőoktatás rugalmassága. Ez lehetővé teszi, hogy a munkaerőpiaci kereslet kisebb-nagyobb változásaira válaszul ne kelljen hosszadalmas adminisztratív utat végigjárva új szakokat létrehozni vagy korábbiakat megszüntetni, hanem csupán az összevont szakokon belül kell a specializációk tekintetében a megfelelő korrekciót végrehajtani.

Specializált bölcsészek

Sajátos helyzetben vannak a bölcsészek, akiknél talán a leginkább szerteágazó a különböző szakok tantervi felépítése. Manherz Károlytól, az ELTE bölcsészkar dékánjától megtudtuk, hogy a 2003-ban felvételizők 4 szakcsoport közül választhatnak. A jelentkezők szempontjából a legfontosabb, hogy aki nem nyelvszakra jelentkezik, annak mindenképp magyarból és történelemből kell felvételiznie, és a nyelvszakosok is csupán az egyiket “úszhatják meg” a kettő közül.

Egy szakcsoportot jelent például a jelentősebb idegen nyelvekhez kapcsolódó területek (angol, orosz, német, latin), miként egy másik csoportba a klasszikus szakok kerültek (magyar, történelem, művelődésszervező, színháztörténet). A dékán szerint mindez akkor válik elengedhetetlenné, ha megvalósul az a 2005-re tervezett reform, amely az érettségi és felvételi vizsgák összevonására vonatkozik.

Bár a reform végleges jogi formába öntése még nem fejeződött be, a mostani középiskolai harmadikosok már a részletekről is megtudhatnak egyet és mást. Hasznos mankó lehet az erről szóló nemrégiben megjelent 150 oldalas tájékoztató, illetve érdemes ellátogatni az Országos Felsőoktatási és Felvételi Iroda honlapjára is.