Minimálbér-emelés: áldás vagy átok?

Tavaly a versenyszférában 618 ezer alkalmazott havi bére nem érte el az 50 ezer forintot. A közszférában pedig 180-200 ezerre tehető azoknak a száma, akiket közvetlenül érint az, hogy 2002. január 1-jétől 50 000 forintra emelkedett az előírt bruttó minimálbér.

Mindezeket figyelembe véve, az előzetes számítások alapján az emelés 50 milliárd forintnyi többlet adó- és járulékbevételt jelent az államnak. A közszférában érintett dolgozók béremelése szintén elérheti az 50 milliárd forintot, bár ennek jelentős része az adók révén visszafolyik a központi büdzsébe.

Sokan hátrányba kerülnek?

Az mindenképp jó hír a vállalatoknak, hogy a tavalyi 2 milliárdhoz képest idén jóval nagyobb összeget, 15 milliárd forintot szán a kormány a kompenzációkra, és 2002-ben már a kisvállalkozásokat sem zárja ki a kedvezményezettek köréből. Dr. Tóth Gábor, a Gazdasági Minisztérium (GM) bérpolitikai főosztályvezetője az FN kérdésére elmondta, hogy a tervek szerint a munkaügyi központokban február első felétől lehet beszerezni a pályázatokat, amelyeket a vállalkozóknak február 15. és március 18. között kell visszaküldeniük.

A formai ellenőrzés után a minisztériumban azt fogják vizsgálni, hogy a minimálbér-emelés, csökkentve a 2 százalékpontos társadalombiztosítási kedvezmény ellentétes hatásával, mekkora többlet munkaerőköltséget jelent a cégnek. Az aggregált számok alapján április végén, május elején dönt a Munkaerőpiaci Irányító Testület arról, hogy a megnövekedett munkaerőköltséget normatíva alapján milyen százalékban kompenzálja az állam.

A kompenzációs rendszer legnagyobb hibája annak általános jellegéből ered – fejtette ki ezzel kapcsolatban Koltay Jenő, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Kutatóközpontjának igazgatója az FN-nek. A rendszer nem veszi figyelembe azt, hogy a gazdaság egyes szereplőit különböző mértékben érinti a döntés, ennek hatására bizonyos vállalattípusok és ágazatok komoly hátrányokat szenvedhetnek. A döntés elsősorban a kis- és mikrovállalatok életét nehezítheti meg, különösen a mezőgazdasági, erdészeti, kiskereskedelmi és idegenforgalmi szférában.

Mindenképpen feszültséget okoz

Kovács László, a Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetségének (Kisosz) közgazdasági igazgatója azt felete, amikor az FN megkérdezte, hogy bár több szempontból is veszélyesnek tartják az újabb emelést, figyelemre méltó a megnövekedett kompenzációs összeg, illetve az arra jogosultak körének kiterjesztése az egyéni- és kisvállalkozókra. Ez komoly előrelépés az előző évhez képest.

Függetlenül attól, hogy az egyes cégeket mennyire érinti az emelés, a vezetők többsége egyetért abban, hogy az intézkedés mindenhol komoly feszültségeket okozhat. Hiszen így a betanított munkások fizetése esetenként alig marad el a magasabb végzettségű vagy szakképzett munkaerő bérétől. Ezt csupán két módon lehet házon belül orvosolni : vagy költséges, teljes körű bérkorrekciót hajtanak végre, vagy (csak papíron vagy gyakorlatban is) kénytelenek a részmunkaidős foglalkozatás eszközéhez nyúlni.

Külföldi tapasztalatok

Ha a külföldi összehasonlítások alapján akarunk értékelni, akkor ezt a reformot két részre kell bontani. A nemzetközi tapasztaltban igen ritka két, egymást ilyen gyorsan követő radikális emelés (két év alatt 96 százalékkal nőtt a minimálbér), ám ha az intézkedés célját nézzük, már sokkal biztatóbb a helyzet.

Az Európai Unió ugyanis irányelvként fogalmazta meg azt, hogy a minimálbér érje el az átlagbér 50-60 százalékát, és bár ebben a kérdésben közel sem olyan szigorú az EU, mint más területeken, az mindenképpen megállapítható, hogy ezen a téren jóval a többi csatlakozásra váró ország előtt járunk.