“A következő év közepére már túl leszünk a legrosszabbon” – nyugtatta meg a Bloomberg hírügynökség újságíróját Peter Brabeck-Letmathe, a Netslé egyik igazgatója, megjegyezve, hogy 2002 igencsak jó esztendőnek ígérkezik. Hozzátehetjük: a világgazdaság számára az ideinél igazán csak jobb jöhet.
A különbség”2003-ig nem látunk majd igazi erősödést a világgazdaságban – vélekedik egy amerikai elemző -, az USA azonban már jóval ez előtt komoly GDP-bővülést fog mutatni.” Közgazdászok szerint ennek egyszerű oka van: az amerikai gazdaságpolitika hamarabb ismerte fel a válságjeleket, mint a többiek, és hatékonyabb válaszlépéseket tett. A jegybank szerepét betöltő Fed például tizenegyszer csökkentette – 40 éves mélypontra – az irányadó kamatokat, olcsóbbá téve ezzel a hitelezést – szemben például az Európai Központi Bankkal, ahol erre idén csupán négyszer került sor. Az amerikai kormány pedig a többi országnál jóval nagyobb mértékű adócsökkentésekről határozott.
Kézen fogva
A 2001-es esztendő legfőbb tanulsága a világgazdaság számára nem más, mint hogy növekedni igazából csak együtt lehet. Ha valamelyik nagyobb gócpontban bajt jeleznek a statisztikusok, ettől nem függetlenítheti magát semelyik nyitott gazdaság. 1974 óta nem fordult elő, hogy a világ három nagy vezető gazdasági régiója – az USA, Európa és Japán – együtt tartson a recesszió felé. Az OECD legújabb jelentése arról ad számot, hogy a világgazdaság 20 év óta először fordult recesszióba, mivel az év utolsó két negyedévének összesített GDP-je csökkenést mutat.
Az amerikai gazdaság közel egyharmadát adja a föld bruttó hazai össztermékének, és igen aktívan részt vesz az országok közötti kereskedelemben. Az európai export egynegyede az USA-ba megy, és az amerikaiak jelentik az első számú befektetői réteget az öreg kontinensen. A világ hatodik legnagyobb gazdasága, Kína pedig szinte közvetlenül függ az amerikai exporttól. Nem véletlen hát, hogy mindenki az USA-t figyeli – ha a gazdaság ott talpra áll, ez mindenhol ok lehet az optimizmusra.
Jön a fellendülés?
“Minden kétséget kizárva azt mondhatjuk, hogy még mindig az USA a világgazdaság mozdonya” – foglalja össze a globális gazdasági kapcsolatok lényegét Sung Won Sohn, a Wells Fargo & Co. Vezető közgazdásza. Az Atlanti-óceán másik felén pedig egyre optimistábbak az elemzők: úgy vélik, 2002. áprilisára vége a recessziónak. A Blue Chip Economic Indicators előrejelzése szerint az első negyedéves visszaesés az év második felében már közel 4 százalékos növekedésbe fordulhat át, és hasonló véleményen van az IMF és az OECD is. A Barclays Capital a következő év egészére 2,2 százalékos GDP növekedést vár az USA-ban.
“Miért is kellene pesszimistának lennünk? – tette fel a kérdést William Poole, a St. Louis-i Fed elnöke. – A gazdaság ugyanis alapjai erősek.” A fellendülés előszelének lehet tekinteni a tengerentúli tőzsdék teljesítményét is. Bár az év harmadik negyedében több mint 60 milliárd dollárnyi értékpapírbefektetést likvidáltak, a S&P 500-as börzeindex több mint 4 százalékkal áll magasabban a szeptember 11-ei események előtti értékénél. “Ahogy kevesebb értékpapírtól szabadulnak majd meg a befektetők a következő hónapokban, úgy fog erősödni a növekedés” – vélekedik optimistán Maury Harris, az UBS Warburg elemzője.
A világ többi részeA közelgő amerikai fellendülés Kína számára is igen kedvező lesz. Az USA-ba irányuló, dinamikusan növekvő export ugyanis a múlt esztendőben 8, az idén pedig 7,3 százalékra gyorsította fel a GDP növekedést. Az ország WTO tagsága azonban némileg visszafoghatja a gazdaság szárnyalását, mivel az eddig kényesen őrzött kereskedelmi többlet eltűnhet, a megnövekvő import pedig kedvezőtlen hatással lehet a GDP bővülésére. A kínai azonban továbbra is az egyik legdinamikusabban fejlődő gazdaság lesz. Argentína válságának elhúzódása ezzel szemben az egész térségre negatív hatással lehet. A 2001-es esztendő másik fő tanulsága: nincsen olyan kis probléma a világgazdaságban, amelytől másoknak el lehetne tekinteniük. Elég csak az ország 132 milliárd dolláros adósságállományára gondolni, amit közel sem biztos, hogy vissza tud majd fizetni.
Mi lesz a magyar gazdasággal?
Mit várhatunk?
Az előrejelzések szerint tehát az USA-ban erőteljes fellendülésre lehet számítani a következő esztendő második felében, és ennek jótékony hatása lesz a világ többi részére is. A kérdés csak az: mennyiben? Az európai gazdaság tekintetében ugyanis korántsem annyira optimisták az elemzők. Az IMF a 15 EU országban csupán 1,3 százalékos növekedést vár 2002-ben, a Barclays pedig alig 0,4 százalékot, igaz, ez csak az eurózónára vonatkozik. “Az európai gazdaságpolitika a jelek szerint alábecsülte az amerikai recesszió áthúzódó hatását” – adta meg a lassabb növekedési kilátások egyik okát Horst Koehler, az IMF igazgatója a múlt héten.
Az idei esztendő második feléhez képest – amikor is a harmadik negyedévben alig 0,1 százalékos volt a növekedés, az utolsó negyedévben pedig visszaesésre számítanak a statisztikusok – azonban már ez is komoly teljesítmény lenne.
Részletek az európai gazdaságról >>
Japán esetében még pesszimistábbak az előrejelzések. A jövő márciusban véget érő pénzügyi évet a szigetország 1 százalékos visszaeséssel zárhatja, ez pedig a második világháború óta a legrosszabb teljesítmény. A zéró közelében lévő kamatlábak és a GDP 130 százalékára rúgó adósságállomány miatt a gazdaságpolitikai szinte tehetetlen, így az IMF szakértői a következő esztendőre is hasonló GDP-visszaesést várnak.
A fellendülés csak 2003-ban jöhet el – ha addigra megtalálják a hatékony gazdaságélénkítő eszközt. A japánok nagyon várják az USA fellendülését, egy tokiói alapkezelő egyenesen így vélekedett: “ha az amerikai gazdaság ismét növekedni kezd, az egyszerűen fantasztikus lesz Ázsiának”.
Az igazi gazdasági menetelésre tehát, úgy tűnik, még várni kell. Az USA remélt fellendülése azonban mindenképpen jó hatással lesz a többi régióra is, igaz, inkább csak 2002 végén, 2003 elején.
