Magyarországon a kutatási-fejlesztési tevékenység 2000-ben a korábbi esztendőkhöz képest sokkal intenzívebbé vált – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal adataiból. A teljes ráfordítás meghaladta a 105 milliárd forintot.
Ez folyó áron számítva mintgy 35 százalék növekedést jelent az előző évhez képest. Ezzel a K+F-szektor súlya a magyar GDP-ben 0,82 százalékot ért el. A kutatóhelyek száma viszont csupán mérsékelten nőtt. Ennek is a nagyobbik része a felsőoktatási kutatóhelyek körében jött létre.
Nem használ a titkosításA szeptemberi események nyomán világszerte növekedésnek indultak a védelmi kiadások. A félelmek szerint azonban a megnövekedett kormányzati aktivitás visszafoghatja az innovációt. Egy OECD tanulmány valószínűnek tartja, hogy a védelmi kutatások növelése “megfojtja” a magánjellegű kutatás-fejlesztést. A döntéshozók várhatóan gyakrabban használják majd a különböző biztonsági minősítéseket az egyes kutatási eredményeknél. Ez pedig megnehezíti az információ szabad áramlását. A kisebb innovatív cégek számára elemi szükséglet a piac gyors működése, a védelmi célú beszerzések viszont alapvetően bonyolult és időigényes műveletek. Ez pedig a nagyobb, biztos anyagi alapokra támaszkodó cégeknek előnyös.
Az üzleti szféra az alap
A kutatás és fejlesztés finanszírozásának legfőbb forrása az üzleti szféra – állapítja meg a világ legfejlettebb országait tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) új jelentése. A teljes OECD-térségben e szektor aránya meghaladja a 60 százalékot.
Ez a súly azonban nagyjából megegyezik az egy évtizeddel ezelőttivel, azt nem haladja meg. A három fő világgazdasági centrum közül az évtized során az Egyesült Államokban az arány 10 százalékponttal növekedett, a japán gyakorlatilag nem változott, míg az Európai Unióban három százalékponttal bővült.
A számbavétel tartalmazza a felsőoktatás, a kutatás és fejlesztés költségeit, valamint a szoftverek költségeit. Ezek értéke együttesen az OECD tagállamaiban a bruttó hazai termék 4,7 százalékát teszi ki. Ha az oktatás minden szintjét beleszámították volna, az adat talán meg is haladná a 10 százalékot.
A tagállamok 25-64 év közötti lakosságának kétharmada végzett középiskolát. Ez az arány az USA-ban és Japánban 20 százalékponttal magasabb, mint az EU-ban. Az egyetemet is végzettek aránya átlagosan 14 százalék az OECD országaiban.
Minden negyedik munkavállaló
Az Európai Unió országaiban a teljes munkaerő körülbelül negyedének, mintegy 38 millió dolgozónak volt a tudománnyal és a technológiával összefüggő képzettsége 1999-ben. A legmagasabb arány – az északi országokon kívül – Hollandiában, Belgiumban és Németországban alakult ki.
A valamilyen módon tudományosan képzettek száma évente átlagosan három százalékkal növekszik. A kutatásra és fejlesztésre fordított összeg viszont ennél árnyalatnyival jobban, átlagosan körülbelül négy százalékkal növekedett az OECD-tagállamokban a kilencvenes években. Nagyok azonban az országonkénti különbségek. Évente 13 százalék feletti ütemet produkált az USA mellett Írország, Izland és Mexikó. A tudásalapú ágazatok jelentősége felértékelődik, ebbe a szektorba áramlott a vállalkozói tőkebefektetések majdnem fele.
Kelendő a magyar agyA becslések szerint ma mintegy másfélezer magyar informatikus dolgozik külföldön, jobbára Európában és az Egyesült Államokban. A kinti munkavállalás később jelentősen segítheti a magyarországi karriert is, ugyanakkor a szoftverfejlesztők arról panaszkodnak, hogy hazatérve nem találnak olyan munkát, amelyben kihasználhatnák megszerzett tudásukat. A tavaly júliusban meghirdetett program keretében eddig mintegy négyszáz magyar informatikus próbált szerencsét Németországban, kihasználva a könnyített álláslehetőséget. A szakemberek rövidített eljárással, 3-5 éves időre kaptak munkavállalási engedélyt.
Magyarországon is jön a magánszektor
Az általános bővülés ellenére Magyarországon az egyes szektorokban eltérő a dinamika. A beruházások értéke nominálisan összesen 43 százalékkal emelkedett, ez a megelőző évi növekedés csaknem négyszerese. Ez a jelentős lendület elsősorban a vállalkozási kutatóhelyeknek köszönhető. A vállalatok adták a múlt évben az összberuházások csaknem háromnegyedét.
A felsőoktatásban is ugrásszerű a fejlődés K+F-célú felhalmozásnál. Ezzel párhuzamosan nagymértékben mérséklődött a kutatóintézeteknél korábbi évben tapasztalt csökkenés is.
A K+F forrásainak összetételében azonban nincs lényegi változás. Az állami költségvetés és a vállalkozások finanszírozták a teljes kutatási tevékenység több mint nyolctizedét. A fennmaradó rész a nemzetközi források támogatták. A kutatás-fejlesztésen belül nőtt a kísérleti fejlesztési tevékenység súlya, elsősorban az alapkutatások rovására.
