A kortárs képzőművészet esszenciális bemutatását, muzeális hátterét van hivatva fenntartani az immár évtizedek óta a Magyar Nemzeti Galériával közös épületet, a budavári királyi palotát használó Ludwig Múzeum. Ám “különleges” monopol helyzetétől szeptember 22-ével végleg búcsúznia kellett, ekkor nyitotta meg kapuit ugyanis a nagyközönség előtt a MEO-Kortárs Művészeti Gyűjtemény Újpesten. Az újdonsült intézményt az idén tavasszal életre hívott Modern Művészeti Szolgáltató Kht. két magyar magánbefektetője hozta létre és működteti.
Ipari környezetA MEO gyűjtemény számára a multinacionális cégek irodaházaival – tehát potenciális vevőkörrel – egyre sűrűbben “megtűzdelt” Váci úton könnyen adta magát helyszínül az évek óta üresen álló, műemlék jellegű Wolfner-féle újpesti bőrgyár két ipari csarnoka. Mintegy százmillió forintjába került a befektetőknek a tulajdonostól adományként kapott csarnoképületek műemléki szempontokat figyelembe vevő felújítása és egy modern fogadóépület megépítése, amelybe az irodákon, kávézón és könyvesbolton kívül a Blitz Modern Galéria és árverezőház is költözött.
Az ipari jelleg megtartása és hangsúlyozása mintegy válasz arra a nyugat-európai törekvésre, hogy az egykor a termelés szolgálatában állt és azóta funkciójukat vesztett tereket – azok eredeti hangulatát rehabilitálva – új, emberléptékű funkcióval életre keltsék.
Nagyra törtő ambició
Ebből az apró és nem elhanyagolható tényből is kitűnhet számunkra, hogy a hazai tőke továbbra is sikerben bízva tekint a közép-európai kortárs képzőművészet mielőbbi tér- és piachódító jövőjére. A két tulajdonos, Kováts Lajos az idén nevében is megújult Blitz Modern Galéria alapító-tulajdonosa, illetve Winkler Márton, a múzeum épületeit és anyagi erőforrásainak alapját adó Amma Rt. vezérigazgatója.
Saját, a nyitás pillanatában is több mint száz művet tartalmazó és az idő folyásával egyre tovább bővíteni kívánt gyűjteményük bemutatásán és világsikerű kiállítások rendezésén túl nem kisebb feladatra vállalkoztak, mint hogy a hazai kortárs képzőművészet színvonalas értékesítésének helyszínét hozzák itt létre, a külső Váci úton. Mivel magánvállalkozásról van szó, sem állami, sem önkormányzati támogatásban nem részesül, így a működéséhez szükséges költségeket – évi közel 70-80 millió forint – vállalkozók és szponzorok segítségével kívánják előteremteni.
Speciális aukció
A MEO első, jelentősebb, huszadik századi, modern és kortárs műveket felvonultató árverése november 29-én este lesz. A rendező, a Blitz Modern Galéria az új helyszín szelleméhez alkalmazkodva tovább finomította, modernizálta Magyarországon eddig is formabontónak számító aukciós módszereit.
A vásárlók könnyebb eligazodását segítendő, ezúttal két különálló katalógusba csoportosította az eladásra szánt anyagot. Az egyik, a vékonyabb füzet 22 kiemelkedő kvalitású klasszikus alkotást tartalmaz, közte több modern művet, míg a másik, összesen 158 tétel kortárs művészek festményeit, szobrait mutatja be. (Részletes lista a művészekről >>)
Felvert árakAz árverezés új szabályainak bevezetésére minden bizonnyal a kritikus véleményeket kiváltó tavaszi Blitz aukciót követően került sor. Akkor vérlázítóan sok tétel ért el valótlanul magas árat, így nyilvánvalóvá téve még a laikusok számára is, hogy itt nem árverés, hanem átverés folyik. Egyesek szerint a felvert árak egyetlen feladata a média érdeklődésének felkeltése volt, miután már hazánkban is érződik a galériák közötti “árverseny”.
Kováts Lajos galériatulajdonos, ahogy azzal már előző rendezvényén is meglepte a közönséget, a kikiáltási ár helyett most is a becsérték alsó és felső határát közli a katalógusban, majd az árverésen az alsó érték 50 százalékán kiáltják ki a portékát. Az általuk közölt becsérték a galéria szakértői szerinti reális forgalmi érték környékén van.
A galéria világos játékszabályokat fogalmazott meg a vevők tisztánlátása érdekében. Deklarálta például, hogy az aukciós teremben ugyan licitálhat a galéria képviselője is, ám az általa ígért összeg nem haladhatja meg az alsó becsérték 90 százalékát. Így ki van zárva, hogy a teremben “megvezessék” az alkudozást, azaz lehetetlenné válik az utóbbi időben egyes aukciós fejlemények kapcsán emlegetett manipuláció.
Az esetleges eladási limitet minden esetben bejelentik, és az árverésvezető fogja érvényesíteni. E téren egyébként a Sotheby’s követői, a nagy angolszász árverező cég által alkalmazott módszer minden lényeges részletét átvette az újpesti galéria.
Vegyes kínálat
De nemcsak az új játékszabályok érdemelnek figyelmet, hanem az eladandó anyag is. A klasszikusok között minden kétséget kizáróan a 34-36 millió forintra becsült Patkó Károly-mű lesz a rendezvény sztárja, de várhatóan Paál László ennél 2 millióval olcsóbbra taksált vászna iránt sem marad közömbös a közönség.
A Patkó-képnek külön izgalmat kölcsönöz, hogy pillanatnyilag a Nemzeti Galéria kiállításán látható, s az árverési teremben csak egy nyomattal találkozhatnak a vevők. A klasszikusok csoportjában – egyebek mellett – még Rippl Rónai, Kmetty, Schönberger, Mednyánszky László, Frank Frigyes művei várnak vevőre.
Izgalmas kollekció a kortársaké is. E művek természetesen “kockázatosabbak”, ugyanakkor a kevésbé tömött pénztárcájúaknak is játékteret engednek. Persze Kováts Lajos nem a teljesen kezdők alkotásai közül válogatott, ezt jelzik a becsértékek is, a többség néhány százezer forintos forgalmi értéket képvisel, de akad jó néhány milliós tétel is a kínálatban. Egyes szakértők azonban most is a rossz emlékű tavaszi aukcióra gondolnak, amikor végigtekintenek a szerintük színvonalában kissé vegyes, ám kihívóan túlárazott kortárs kollekción.
