Azóta az aukciókon horribilis összegekért adják-veszik minden kis akvarelljét. Nem véletlenül. Mattis Teutsch (1884-1960) — Kassák mellett — a magyar klasszikus avangárd legnagyobb alakja, aki lépést tudott tartani a nemzetközi festészet törekvéseivel.
A most bemutatott, 1915 és 1925 közötti alkotásai a legkeresettebb korszakából valók. Láthatók elnagyolt, dinamikus formákkal megfogalmazott fekte-fehér linómetszetek a festő 1917-es albumából, valamint a korai lírai tájképek, amelyek ívben hajló fái és egymásra púpozott dombjai a természet erejét és vitalitását sugározzák. Az akvarellek és olajképek végigkövetik azt a festői utat, ahogyan az élénk, vidám színű dombok és fák beleolvadnak a nonfiguratív formák harmonikus táncába. Ezekben az absztrakt “lélekvirágokban” és “érzetekben” a művészi lélek rezdülései öntenek színes, kavargó formát. Az élő természet dinamizmusát utánzó nonfiguratív világot csak lassan váltja fel (1923 felé) a “kompozíciók” geometrikusabb rendje, hogy végül átadja a helyét (1925 körül) a sematikus emberi csoportoknak.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
