Fél százalék a Bank of Englandtól (BoE), egy másik fél százalék pedig az Európai Központi Banktól – monetáris politika terén ezek a mai történések. A kamatok csökkentése azonban nem meglepő: a piacok már jó előre beárazták a jegybankok mai döntéseit, a bizonytalanságot csak azok pontos értéke jelenteti. A BoE nem a várakozásoknak megfelelő negyed százalékos, hanem erőteljesebb döntést hozott: 0,5 százalékponttal, 4 százalékra mérsékelte irányadó kamatát. Az angol jegybank mai döntésével idén már hétszer csökkent az irányadó kamat (a BoE idei kamatdöntései >>).
A figyelem középpontjában azonban a BoE döntése után másfél órával napvilágra került EKB kamatdöntésa áll. A fél százalékos csökkentés megfelel a piaci várakozásnak.
Hatástalan fegyver?A FED idei tizedik csökkentését – amely 40 éves mélypontra vitte le az irányadó kamatlábat – egyre több kritika éri. Egyes közgazdászok szerint ugyanis korábban mindenki a mind olcsóbbá váló kölcsönöktől várta az USA gazdaságának fellendülését, amely később az egész világra is kihat. A folyamatok azonban azt jelzik, hogy a tíz csökkentő lépés sem éri el a kívánt hatást -hasonlóan a Japán tapasztalatokhoz. A sok éve tartó japán gazdasági válságon eddig ugyanis semmit sem segített a zéró szint közelébe jutott jegybanki kamatláb. Paul Krugman, a neves közgazdász nemrégiben így nyilatkozott: “a japán példa azt mutatja, hogy a modern gazdasági válságok kezelésére alkalmazott hagyományos monetáris eszközök – mint a kamatcsökkentés – lehet, hogy már hatástalanok.”
Az International Herald Tribune cikke >>
Árnyaltabb kép
Már egy jó ideje csak a nagy kamatcsökkentések hetének nevezik az utóbbi napokat, hiszen a világgazdaság állapotáról érkező kedvezőtlen hírek a közgazdászokban úgy csapódtak le, hogy itt már csak a jegybanki kamatcsökkentések segíthetnek. Az amerikai jegybank szerepét betöltő FED esetében ezzel nem is volt gond, hiszen Greenspanék az idei esztendőben szorgalmasan, összesen tíz alkalommal vágták le a kamatokat, legutóbb éppen e hét keddjén (Részletek >>).
A FED küldetése azonban nagyban különbözik a 12 országot tömörítő eurózóna monetáris irányítójától: az Európai Központi Bank (EKB) feladata ugyanis nem a gazdasági növekedés segítése, az intézménynek egyedül az infláció stabilizálására kell törekednie. A bank véleménye szerint ugyanis a stabil, 2 százalék alatti éves fogyasztói árszínvonal-emelkedés fenntartása segíti leginkább hosszú távon a gazdaság egészséges működését. Így hiába könyörögtek az utóbbi hónapokban Európa vezető politikusai és vállalkozói, a következetes Wim Duisenberg által vezetett EKB a magas inflációra hivatkozva, csupán háromszor csökkentette az irányadó kamatokat. A fogyasztói árindex ugyanis már 17 hónapja a felső célhatárként megjelölt 2 százalék felett van.
Borús gazdasági kilátások
Százezrekben mérhetőBár minden nap találkozhatunk a gazdasági híradásokban százalékpontos növekedésekkel (mostanában inkább csökkenésekkel), a sokkoló adatok manapság sok nullával végződnek. A vállalatok drasztikus költségtakarékossági programjuk során alkalmazottak ezreit bocsátják el. Idén az európai cégek eddig összesen 420 ezer állást megszüntetését jelentették be, ez a szám ráadásul még nem is tartalmazza a csődbe ment belga légitársaság, a Sabena 13 ezer alkalmazottját.
Míg az EKB csak az infláció alakulására koncentrált, az európai gazdaság teljesítményéről egyre rosszabb hírek érkeznek. A legutóbbi adat szerint például meglehetősen siralmas képet mutat a német feldolgozóipar. A szektor megrendelés-állománya ugyanis a vártnál jóval nagyobb, 4,1 százalékos visszaesést mutatott szeptemberben. A drasztikus csökkenés így teljesen háttérbe szorította az augusztusi, meglepetésszerű 0,8 százalékos emelkedést, amelyet sok elemző akkor pozitív jelként értelmezett. Az eurózóna gazdasági motorjának tartott Németország legutolsó kiábrándító makroadata (amelyből közgazdászok a negyedik negyedéves német GDP csökkenését vetítik előre) azonban nem az első a szeptember 11-e óta közölt negatív gazdasági hírek közt.
Az euróövezet üzleti bizalmi indexe októberben 5 éves mélypontjára zuhant: a szeptemberi mínusz 0,57-es értékről mínusz 1,17-re, amely minden idők legnagyobb egy hónapon belüli zuhanását jelenti. A Confederation of British Industry szervezet Nagy Britanniára is hasonlóan lesújtó bizalmi indexet publikált, a szigetországi vállalkozók három éve nem látták ennyire pesszimistának a folyamatokat, mint októberben. “Az európai üzleti bizalom jelenleg rettenetesen gyenge – nyilatkozta Klaus Baader, a Lehman Brothers londoni elemzője -, és ez a következő hónapokban még tovább is romolhat.”
Kedden aztán még jobban “belehúztak” a statisztikusok: a visszaesőben lévő francia ipari kereslet, a stagnáló német munkanélküliség (9 százalék), és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) eurózónára vonatkozó pesszimista prognózisa csak tovább szaporította a ráncokat. Az IMF legújabb jelentése igencsak lefelé módosította a 12 euró országra vonatkozó GDP növekedési prognózisát, idénre 1,6, jövőre pedig csak 1,5 százalékos növekedést várnak, a korábbi 1,8 és 2,2 százalék helyett.
Lassuló infláció
Költségvetési költekezés nélkülA Monetáris Unióban érvénybe lévő szabályozás alapján – Növekedési és Stabilitási Paktum – a tagállamok költségvetése nem halmozhat fel 3 százaléknál nagyobb deficitet, különben GDP-arányos büntetést kell fizetniük. Éppen ezért a kormányoknak igen szűk a tere, hogy fiskális expanzióval kerüljék el a recessziót. A német, a francia és az olasz kabinet – a három ország adja az eurózóna GDP-jének 70 százalékát, és egyre növekvő költségvetési deficitet halmoznak fel – éppen ezért az EKB-től vár kompenzációt, sorozatos kamatcsökkentések formájában.
Elemzők szerint az EKB mai kamatcsökkentését az is indokolja, hogy a 12 ország átlagos inflációja egyértelműen csökkent az utóbbi időszakban. Wim Duisenberg, az EKB elnöke hétfőn örömmel közölte, hogy az októberi előzetes fogyasztói árindex 2,4 százalékra mérséklődött (ami a májusi 3,4 százalékhoz képest jelentős javulás), és annak a véleményének adott hangot, miszerint jövőre az index tartósan a célértéknek kijelölt 2 százalékos szint alatt lesz.
A Financial Times szerint azonban – hasonlóan 1999 első feléhez – jövőre inkább a túl alacsony inflációtól kell majd félni, amely akár deflációs veszélyekkel is járhat egyes tagországokban. A lap szerint 1999 áprilisában az EKB erre a jelenségre fél százalékos kamatvágással reagált, így reménykedni lehet abban, hogy Duisenbergék most is követik akkori gyakorlatukat. Ennek a véleménynek némileg ellentmondanak Ernst Welteke, a német jegybank (Bundesbank) elnökének múlt heti szavai, amelyek szerint az EKB-nak tartózkodnia kell a túlzott kamatcsökkentésektől, mivel az a túlzott likviditásbőség miatt jelentősen megemelheti a hosszú távú inflációs várakozásokat.
