Mit jelent maga a kifejezés: karrier? Pintér Zsolt karrierszakértő értelmezésében az angol eredetű kifejezés – career – lényegét leginkább az életpálya vagy pályafutás szavak fejezik ki. “Ahhoz, hogy valaki sikeres karriert mondjon magáénak, nem elég, ha csak szakmájában eredményes. A karrier triásza a magánélet, a szakmai pályafutás és az azt megfelelőképpen honoráló anyagi elismerés – vagyis az mondhatja el magáról, hogy sikeres, aki életének mindhárom területével elégedett”.
A rendszerváltással elmúltak azok az idők, amikor bizonyos idő elteltével mindenki automatikusan haladt felfelé a vállalati ranglétrán. A korábbi stabil életutakkal és élethosszig tartó foglalkoztatással szemben ma már folyamatos változásokra, állandó kihívásokra, akár új szakmák elsajátítására kell felkészülniük az alkalmazottaknak.
A mai idők fiatal – vagy kevésbé fiatal – tehetségeinek saját kezükbe kell venniük karrierjük építését. “A tudatos karrierépítés nemcsak a szakmai előrehaladást segíti elő – mondja Pintér Zsolt. – Azok, akik tudatosan irányítják sorsukat, ha elveszítik állásukat, könnyebben találják meg a számukra megfelelő munkahelyet.”
A siker alapjai
Azt, hogy valaki sikeres legyen, alapvetően három tényező határozza meg: ambíciói, helyzete, valamint saját képességei. Mindenkinek tisztában kell lennie saját “eladható” képességeivel, ismereteivel és tapasztalataival – vagyis erősségeivel. Ezek mellett azonban számolnia kell különböző külső tényezőkkel is, amelyek kitágíthatják vagy éppen ellenkezőleg, korlátozhatják az érvényesülést. Ami ezt a két tényezőt összeköti és sikerre viszi, az az ambíció vagy a motiváció céljaink elérésére. Egy vagy két tényező megléte még nem elegendő a sikerhez, hiszen lehetnek például az embernek ambíciói vagy lehetőségei, ha nincsenek meg a pozícióhoz szükséges ismeretei, képességei. Előfordulhat az is, hogy valakinek megvan a megfelelő képzettsége, de nincsenek meg a körülményei, és végül lehet valaki bármilyen tehetséges, lehetnek bármilyen lehetőségei, ha nem vágyik hatalmas célok elérésére, nem fog karriert csinálni.
Minél hamarabb
A karrierszakértő szerint minél korábban el kell kezdeni a tudatos építkezést, hiszen fiatalkorában mindenki könnyebben alkalmazkodik, és sokkal rugalmasabban kezel nehéz helyzeteket is. “Nem beszélve arról, hogy így időben rájöhet akár arra is, ha a korábban kitűnőnek talált munkakör vagy munkahely nem is az igazi. Ha elég korán kezdi valaki az építkezést, akár még azt is megteheti, hogy újrakezdi karrierjét anélkül, hogy annak komolyabb következményei lennének” – véli Pintér. A későbbiekben ezt már nehezen teheti meg, hiszen sehol sem nézik jó szemmel azokat az alkalmazottakat, akik ide-oda ugrálnak állások vagy szakmák között.
Szakaszosan
A karrierszakértő szerint minden karriernek megvan a saját életpályaszakasza, annak ellenére, hogy az életkort tekintve természetesen lehetnek különbségek az egyes emberek személyiségétől függően. Megfigyelhető azonban, hogy az életkor előrehaladtával nő ugyan a tapasztalat, de fokozatosan csökken a dinamizmus, és ezzel együtt az emberek rugalmassága, vagyis a változásokhoz való alkalmazkodás képessége is.
Pintér Zsolt szerint az első karrierdöntések 16-18 éves korban születnek – mivel ekkor kell eldönteni, hogy a továbbtanulást választja-e, vagy dolgozni kezd, esetleg saját vállalkozásba fog, ha lehetőségei engedik. Divat- vagy sikerszakmák mindig is léteznek, de nem biztos, hogy ezeket érdemes választani – sosem lesz sikeres az, aki nem szereti, amit tanul, vagy amiben nap mint nap dolgozik. 
A következő szakasz a 18-24 év közötti időszak. Ha valaki nem tanult tovább, legkésőbb ekkor érdemes felülvizsgálnia, hogy elégedett-e jelenlegi munkájával és pályájával. Ha úgy érzi nem az, ekkor még szinte következmények nélkül válthat.
Azok, akik a továbbtanulás mellett döntöttek, ekkor szerzik meg azt az elméleti tudást, amellyel már jobb eséllyel eldönthetik, hogy milyen irányban szakosodnak tovább, milyen szűkebb területtel szeretnének foglalkozni a jövőben.
“Ha valaki tudományos pályára akar menni, a legjobb, ha bent marad az egyetem falai között. A legrosszabb azonban, amit tehet, az, ha csak elmélettel foglalkozik gyakorlat nélkül. Ma már Dunát lehet rekeszteni olyan emberekkel, akiknek remek elméleti ismereteik vannak kitűnő diplomával, de nincs semmilyen gyakorlatuk. Őket azonban senki sem alkalmazza nyugodt szívvel” – állítja Pintér Zsolt.
Már az iskolaévek alatt el kell kezdeni dolgozni, szakmai gyakorlatot és kapcsolatokat építeni, ezzel is előkészítve a munkábaállás időszakát. A következő öt év – 25-30 év között – a kezdeti karrier időszakát jelenti – a pályakezdőknek ez a mélyvíz, hiszen ekkor kell megtanulniuk dolgozni, alkalmazkodni és beilleszkedni.
Tulajdonképpen ekkor indul a tényleges szakmai karrier. Ekkor kell megkeresni saját mentorunkat, aki bevezet a szakma rejtelmeibe, komolyabb megbízásokat ad, esetleg dönt továbbképzésről és fejlesztésekről. 
A következő nyolc év a kibontakozásé – ezalatt nő fel valaki a feladathoz vagy munkaköréhez, míg az ezt követő néhány év – 38-45 év között – az életpálya legaktívabb időszaka, mondhatni a pálya csúcsa. “Ekkora mondható ugyanis el valakiről, hogy ismeretei elég mélyek ahhoz, hogy vezető szerepet töltsön be, és még elég dinamizmus és rugalmasság is van benne ahhoz, hogy újabb kihívásokkal nézzen szembe” – mondja Pintér Zsolt.
A 45-55. életév betöltése után már kevésbé “ugrálnak” az emberek a munkahelyek között. Ez az időszak a stabilitásé, az elért pozíciók megtartásának ideje.
Multinál vagy kisebb cégnél?
Pintér Zsolt szerint mindkét lehetőségnek megvannak a maga előnyei, mindkettőnél lehet szép szakmai karriert befutni, de a két típus más-más mentalitást követel meg. Ezzel is magyarázható, hogy ha valaki magyar tulajdonú, esetleg kis vagy közepes méretű cégnél indítja pályáját, később sokkal nehezebben helyezkedik el multinacionális vállalatnál, még akkor is, ha személyisége és hozzáállása alkalmassá tenné nagyobb terhelés elviselésére. 
“A multinacionális cégeknek három nagy előnyük is van. Általában tudatosan támogatják alkalmazottaik karrierjét – azaz folyamatos képzési lehetőségeket kínálnak, méretüknél fogva pedig arra is alkalmasak, hogy több területet is megmutassanak dolgozóiknak – vélekedik a fejvadász. – Gyakornoki programjaik segítségével sokkal könnyebb eldönteni, hogy melyik szakmai úton induljon el alkalmazottjuk.”
Nem beszélve arról, hogy egy ismert multinacionális cég neve és az ott szerzett tapasztalatok sokkal jobban mutatnak majd az önéletrajzban is. Érdemesebb ezért multinacionális cégtől elindulni, ott megfelelő tapasztalatot szerezni és csak néhány év után “visszaváltani” – azaz kisebb cégnél elhelyezkedni, vagy saját vállalkozást indítani.
