Adattárak régóta léteznek. Gondoljunk csak a könyvtári katalógusszekrényekre, telefonkönyvekre, enciklopédiákra, szótárakra. Az igazán a nagy tárolókapacitású elektronikus adatbázisok megjelenése és gyors térnyerése forradalmasította az adatkezelést. Ma már a keresett kulcsszót begépelve, csupán néhány kattintással hozzájuthatunk a kívánt információhoz, és rövid időn belül nagy távolságokra továbbíthatjuk az adatokat.
A könnyű hozzáférés és az egyszerű lemásolás lehetősége azonban könnyen meg is kísértheti a felhasználót. Előfordulhat, hogy a legális bolti beszerzés helyett néhányan nem a legális utat választják az adatbázisok megszerzésében: vagy egyes adatcsoportokat, vagy megfelelő szoftverrel akár egész adattárakat egyszerűen átmásolnak.
Egy vitatott eset”Ki kicsoda a magyar fotóséletben?” címmel jelent meg nyolc évvel ezelőtt egy könyv, amely a magyarországi fotóklubok, -szövetségek, fényképészeti szaklapok és fotográfusok név- és címjegyzékét tartalmazta. Ez utóbbi rész a kiadvány 97 oldalából 70-et tett ki.
Egy vállalkozó ezt a fejezetet használta fel, amikor a kötetben szereplő fotósoknak elküldte az üzletét reklámozó szórólapját. Az adatbázis szerzője erre beperelte, szerzői díjat követelt és bírság kiszabását.
Miután az ügy eldöntésekor még csak a szerzői jogi védelem oltalmazta az adatbázisokat (a javaslatban megfogalmazott speciális védelem még nem), a bíróság nem dönthetett a könyv szerkesztője javára. A hatályos szabályok szerint ugyanis a vállalkozónak csak akkor kellett volna fizetnie, ha az adatokat ugyanolyan szerkesztésben hozta volna ismételten nyilvánosságra.
A jelenlegi szabályozás nem elegendő
Az Európai Unióban egy 1996-ban született irányelv szolgálja a jelentős munkával és anyagi befektetéssel készült adatbázisok védelmét. Bár az új, 1999-es szerzői jogi törvényünk már az uniós elvárásokhoz igazodott, a jogharmonizációs program 2001-re halasztotta az adatbázisok oltalmát előíró irányelv átvételét. Célszerű volt ugyanis kivárni, hogyan hajtják végre a tagállamok az irányelvet, illetve miként alakulnak a hazai piaci viszonyok.
Jelenleg az adatbázisok összeállítóit csak akkor védi a szerzői jog, ha az adatok rendszerezése, összeállítása, az adattár megszerkesztése annyira egyéni, eredeti jellegű, hogy erre tekintettel sajátos szellemi alkotásnak minősül. Ha valaki egy ilyen adatbázist kíván egészében átvenni, felhasználni, azt csak a szerkesztő engedélyével teheti. Ha azonban nem az egész adattárat, hanem abból csak bizonyos adatokat szeretne felhasználni, az nincs jelenleg semmilyen hozzájáruláshoz vagy díjfizetéshez kötve.
A ráfordított munkát védi az új javaslat
Az igazságügyi tárca által a közelmúltban beterjesztett törvényjavaslat a már ma is meglevő szerzői jogi védelmet egészítené ki az adatbázis-előállítók sajátos jogi védelmével. A védelem nem az adatok elrendezésének egyéni, eredeti jellege, hanem a szerkesztésbe befektetett munka és az anyagi ráfordítás miatt részesíti oltalomban az adatbázisokat.
Az oltalom 15 évre szólna, és akkor illetné meg az adatbázisok készítőit, ha a nyilvántartás létrehozása jelentős ráfordítással járt. Ilyen lehet egy egyszerű címlista is, hiszen minden egyes lakcímért külön kell fizetni a BM nyilvántartó hivatalának.
Szabályozás az USA-banAz Egyesült Államokban szintén törvény védi az adatbázisok előállítóinak jogi érdekeit. Az oltalom időtartamát 25 évben szabták meg. Az amerikai felhasználóknak jelentős pénzbüntetéssel, sőt súlyosabb esetben akár 5-10 évig terjedő börtönbüntetéssel is számolniuk kell, ha szándékosan megsértik a tilalmat.
Csak az előállító hozzájárulásával
Ha elfogadják a javaslatot, a jövőben az adatbázis előállítójának előzetes hozzájárulására lesz annak szüksége, aki az adatok jelentős részét, esetleg teljes terjedelmét másolni, illetve terjeszteni szeretné. A felhasználásért cserébe az előállítót díjazás illeti meg.
Bizonyos esetekben kivételt tenne a szabályozás: például iskolai oktatás vagy tudományos kutatás céljára, illetve bírósági eljáráshoz kimásolható lenne az adatbázis jelentős része is. Ilyen esetekben ugyanis nem a pénzszerzés a cél.
Gyakran nem az egész adatbázisra, hanem csupán néhány adatra van szüksége az embernek. Ha a többszöri kimásolás sérti az adatbázis készítőjének érdekeit, a törvényjavaslat megtiltja az adatok kimásolását, illetve terjesztését.
A javaslat nem tesz különbséget az adatbázisok között aszerint, hogy elektronikus úton működnek (például: CD-Jogtár), papírhordozón jelennek meg, vagy hálózati úton férhetők hozzá (online adatbázisok). A jogi védelemnek gyakorlatilag egyetlen feltétele, hogy az adatbázis létrehozása (az adatok megszerzése, ellenőrzése vagy megjelenítése) jelentős ráfordítást igényelt.
