Hitel válófélben lévő nőknek
Nem kell többé szenvedniük azoknak az angliai nőknek, akik boldogtalan házasságban élnek, de pénz hiányában nem tudják fedezni a válási procedúra költségeit. Az Alternative Matrimonial and Litigation Funding Ideas nevű cég (Alternatív ötletek házassági és peres ügyekhez) ugyanis összeállt a Leopold Joseph & Sons nevű bankkal, és együtt kínálnak “válási hiteleket” a hányatott sorsú nőknek. Egy válás költségei igen magasak a szigetországban: egy 350 ezer fontot érő, közös tulajdonú háznál, amelyen 100 ezer font jelzálog van például, 15 ezer fontra rúgnak a jogi költségek egy válás esetén. Ez pedig igen megterhelő egy olyan nő számára, aki például csak 10-15 ezer fontot keres egy évben.
Részletek a BBC-től >>
A pénzintézetek előszeretettel koncentrálnak egy-egy célcsoportra, ha törődésük az ügyfelek bizalmát váltja ki. Szinte biztos az üzleti siker, ha a szolgáltatási csomagok kialakításakor figyelembe tudják venni a csoport sajátos igényeit, átlagostól eltérő szokásait.
“Buy now and gay later”
A hitelkártyák általános szlogenjét (buy now and pay later, azaz vásárolj most, és fizesd ki később) a címben jelölt módon alakíthatná át a Queercompany, a homoszexuálisoknak és leszbikusoknak szóló QueerCardokat kibocsátó cég. A kártyákhoz minőségi garanciát és kedvező kamatlábakat kínál a melegek felé nyitó vállalat.
A plasztik lapok színe az olivazöldtől kezdve a bíboron, a feketén és a kéken át a szürkéig terjed, rózsaszínt azonban nem bocsátanak ki. A Queercompany illetékese, Wanda Goldwag szerint ugyanis a homoszexualitáshoz leggyakrabban kapcsolt szín elavult és hibás asszociáció jelképe. 
A kártyához kapcsolódó számlák megnyitásakor a Queercompany minden leendő ügyfele 2,5 dollárral támogatja a Stonewall homoszexuális lobbyszervezetet. A Mastercard segítségével a piacra kerülő kártyák hamarosan csaknem 50 ezer ügyfél tárcájába találnak utat, vélik a kibocsátók.
Angela Mason, a Stonewall aktivistája a brit The Sunnak nyilatkozva rámutatott: számos pénzügyi intézet diszkriminálja homoszexuális ügyfeleit. A QueerCardok megjelenését ezért üdvözli a szervezet, hiszen reményeik szerint ezután a szexuális kisebbségnek is lehetősége lesz, hogy előítéletektől mentesen intézhesse pénzügyeit.
A kulcsfogalom: kapcsolati tőke
Roman J. Sledziejowski alig töltötte be huszadik életévét, amikor megkezdte példás karrierjét. A lengyel emigráns ugyanis mintegy 40 millió dolláros portfóliót kezel a Citigroup Inc. szárnyai alá tartozó Salomon Smith Barney bejegyzett brókereként. Karrierjének meredek ívelése arra szolgál kitűnő példaként, hogy a pénzügyi piacokon miként tehetők pénzzé az etnikai háttérből származó előnyök.
Sledziejowski története a klasszikus a “self made man” típusú emigránsnak, aki a semmiből kezdve, tehetségének és elszántságának köszönheti munkahelyi sikereit. A bróker 1994-ben költözött Lengyelországból New Yorkba, ahol egy középiskolai verseny döntőseként került kapcsolatba a Salomonnal. A cég meglátta benne a jövőt, és nyári idénymunkát ajánlott.
A munkakapcsolat a nyár elteltével sem szűnt meg, a fiatal tehetség már 18 évesen letette brókervizsgáit. A Salomon felismerte ugyanis, hogy a cég maga is sokat profitálhat Sledziejowski ügyködéséből: az ambiciózus bróker könnyen juthat be a felettébb zárt lengyel bevándorlói körökbe.
A fiatalembert 1999-ben dobták be a mély vízbe: akkor kezdte meg saját portfóliójának összeállítását. Ügyfeleinek több mint 90 százaléka az amerikai lengyel közösségből került ki.
A bevándorlók ugyanis egyrészt nem tudták maguk kezelni a – főleg a lengyel után – hatalmas amerikai értékpapír-kínálatot, másrészt viszont kifejezetten rossz tapasztalataik voltak az amerikai brókerekkel. Ők ugyanis számos esetben egyáltalán nem voltak elérhetők szükség esetén, a hangpostán hagyott üzenetekre nem reagáltak, továbbá elmulasztották az ügyfelek rendszeres tájékoztatásának alapvető kötelességét.
Ügyfelei elmondása szerint Sledziejowski más, mint a többiek: gyakran küld e-mailben összefoglalót a legfontosabb pénzügyi eseményekről, a levelet ráadásul lengyel nyelven írja. Egy olyan apróság is sokat javított megítélésén, hogy amint csak teheti, visszahívja ügyfeleit. A bróker mindezek felett készségesen magyarázza el ügyfeleinek az egyes pénzügyi konstrukciók lényegét, ha nem teljesen világos számukra. A közelmúltbeli árfolyam-lemorzsolódások is csak a malmára hajtották a vizet: a kicsit-nagyot bukó kisbefektetők ma már egyre kevésbé bíznak magukban, így erőteljesebben igénylik a szakértő – ha lehet, egy lengyel – segítségét.
Mindenki máshogyan
Protestáns, katolikus, muszlim hitelszövetkezetek egyaránt léteznek, és virulnak. A hitelszövetkezet pénzügyileg teljesen elkülönül az anyaegyháztól, szabályozása ugyanolyan szigorú, mint a több ezer hagyományos hitelszövetkezeté. (Lásd a hitelszövetkezetek szakmai oldalát >>) A Bush-kormány lazított a hitelszövetkezetek szabályozásán, így azok egyre könnyebben terjeszthetik ki szolgáltatásaikat nem egyháztagokra is. A portfóliók kezelői az adott egyház vallási értékrendjének megfelelő módon fektetik be az összegeket; a célok között szerepel általában a rászorulók helyzetének általános javítása.
Mennybeli megtakarítások
A Church of God Credit Union az Amerikában egyre gyakoribb hitalapú befektetési formákat példázza. Az Egyesült Államokban mintegy ötszázra tehető az olyan szervezetek száma, melyek egyes egyházi tagokat vagy – hitüktől függetlenül – egyszerűen csak rászorulókat segítenek anyagi kérdésekben.
Működési költségeik gyakorlatilag elenyészőek. Irodájuk gyakran egy-egy templom alagsorában vagy éppen egyéb támogatott helyszínen található; dolgozóik túlnyomó többsége pedig önkéntes alapon, nem pedig fizetségért vállal munkát.
A Church of God Credit Unionnak például még csak most is csak öt fizetett alkalmazottja van, holott tagjainak létszáma meghaladja a négyezret. Eszközeinek összértéke a hatósági nyilvántartás szerint több mint kétmilliárd dollár. 
Az ügyfelek általában szegények, de ez nem jelenti azt, hogy nem fizetik vissza a hiteleiket. A vallásos értékrend ugyanis nagy erő: a vallási hitelszövetkezetek körében érezhetően alacsonyabb a minősített és a rossz hitelek aránya, mint akármelyik hagyományos amerikai kereskedelmi banknál.
Az alacsonyabb hitelkockázat viszont további előnyt jelent a rászoruló hitelfelvevőknek. A szövetkezetek ugyanis alacsonyabb hitelkamatokat számítanak fel, mint a konkurens bankok.
