Az uniós csatlakozással kapcsolatos ellenérzések folyamatosan erősödtek a lengyel társadalomban. Ezt már az EU képviselői is megérezték. Gerhard Schröder német kancellár augusztusban 10 napos körutat tartott Lengyelországban, hogy eloszlassa az unióval kapcsolatos kételyeket. Ez azonban kevés volt: a szeptemberi választások ugyan a csatlakozás mellett teljes mellszélességgel kiálló Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD) győzelmét hozták, de az unió ellenzői látványosan előretörtek.
Keletre kacsingatnak?
A lengyel koalíciós megállapodás után nem sokkal az SLD korábbi vezetője, Aleksander Kwasniewski elnök Moszkvába utazott, ahol kijelentette, áttörés várható a lengyel-orosz kapcsolatokban. Putyin valószínűleg januárban viszonozza a látogatást. A nagy keleti szomszéddal való párbeszéd ugyan természetesnek tűnik, de ez az “EU-n kívüli élet” megalapozása is lehet.
Az új radikálisok
Az egyre romló gazdasági helyzet és a korrupció távolmaradásra késztette a szavazók többségét: a szavazásra jogosultaknak mindössze 46 százaléka vett részt a választásokon. Az előző kormány ellen voksolók jó része pedig a radikális, EU-ellenes jelszavakat hangoztató pártokra szavazott. Így alaposan átalakult a politikai paletta: a korábban kormányzó Szolidaritás be sem jutott a parlamentbe, bekerültek azonban új pártok, amelyek között a radikálisok dominálnak. 
Andrzej Lepper pártja, az Önvédelem, a szavazatok 10,2 százalékát gyűjtötte be. A botránypolitizálásáról hírhedt Lepper elsősorban a vidéki lakosság körében vált népszerűvé, mivel azt hangoztatta, hogy az Európai Unió elszegényíti a lengyel földműveseket és több alkalommal szervezett útlezáró demonstrációkat.
A választások után azonban Lepper némileg hangot váltott: nem ellenzi az EU-csatlakozást, amennyiben az megfelel pártja feltételeinek, sőt a héten már arra is ígéretet tett, hogy kívülről támogatják a kormányt – talán annak reményében, hogy az SLD koalíciós partnerének, a Parasztpártnak esetleges lemorzsolódása után pozícióba kerülhetnek.
A 7,9 százalékot elérő Lengyel Családosok Ligája erősen kötődik a katolikus egyházhoz, habár nézeteit még a konzervatív Glemp bíboros is radikálisnak bélyegezte. Ellenzi az EU liberális abortuszszabályozását, és az unió helyett inkább a NAFTA-hoz való közeledést szorgalmazzák.
Megerősödni látszanak a szélsőséges pártok, a legtöbb lengyel politikus mégis azt hangsúlyozza, hogy parlamenti képviseletük bizonyos szempontból kedvező is lehet: így ugyanis csak parlamenti vitákkal kell szembenézniük, nem pedig tüntetésekkel és úttorlaszokkal.
Ellentmondásos gazdaságpolitika
A pénzügyminiszter-jelölt, Marek Belka neve sokak számára garancia a fiskális szigorra. A lengyel költségvetés idei évre előrejelzett hiánya a GDP 11 százalékára rúg. A beiktatásra váró kormány máris ígéretet tett arra, hogy már idén is korlátozza a költségvetési kiadásokat, és egy hónapon belül benyújtja a jövő évi költségvetés tervezetét. Ugyanakkor máris összeütközés várható a leendő miniszterelnök és a jegybank között. Lengyel sajtóértesülések szerint az új kormány akár alkotmánymódosításra is kész a jegybank jogainak megnyirbálása céljából, ha az nem csökkenti tovább a kamatokat a közeljövőben.
Kísért a múlt
A SLD a legkisebb rosszként a Parasztpártot választotta koalíciós partneréül. A két párt korábbi együtt kormányzása azonban rossz emlékeket ébreszthet a baloldaliakban: a kisebbik koalíciós partner – kihasználva azt, hogy támogatása szükséges a parlamenti többséghez – igencsak kikövetelte a maga részét a kormányzás nyújtotta előnyökből.
Brüsszelben enyhe félelemmel tekintenek a Parasztpártra, amely gyakorlatilag teljesen meg akarja akadályozni a külföldiek földvásárlásait. Leszek Miller miniszterelnök-jelölt azonban eddigi interjúkban próbált enyhíteni a Parasztpárt vezetőinek drasztikus fogalmazásán és kijelentette: a földkérdés nem fog problémát okozni a tárgyalásokon. 
Millernek valószínűleg meggyűlik a baja a Parasztpárttal. A párt mögött ugyanis egyre gyengül a társadalmi háttér, korábbi szavazóinak jelentős hányada a radikálisabb Önvédelemre adta le voksát. Így elképzelhető, hogy a Parasztpárt is úgy érzi majd, erősebb hangot kell megütnie a földművesek érdekeinek védelmében, s ez akár ahhoz is vezethet, hogy Lengyelország nem tudja 2002 végéig lezárni a csatlakozási tárgyalásokat.
Lengyel-magyar két jó barát?
A lengyel csatlakozási tárgyalások lezárásának időpontja nem befolyásolja a felkészültebb országok, például Magyarország vagy Szlovénia felvételét az unióba – állítják az EU hivatalnokai. A Financial Timesnak egyikük azt mondat: a lengyel csatlakozási tárgyalások aktuális állásától függően, de legfeljebb hat hónapig kellene várniuk a tárgyalásokat már lezáró országoknak. Az EU számára azonban gazdasági szempontból Lengyelország a legjelentősebb: a 12 tagjelölt összesített GDP-jének 40 százalékát a lengyel gazdaság termeli meg.
Lemaradásban
A még hivatalba sem lépett miniszterelnök-jelölt máris az előző kormányra mutogat a csatlakozási tárgyalások eddigi lassú tempója miatt. A mezőgazdaságnak szánt Sapard-támogatásokból ugyanis az idén sem kapnak a lengyel gazdák, az EU és az előző lengyel kormány közti egyeztetés elhúzódása miatt.
Az viszont valószínűnek látszik, hogy a hivatalba lépő kormány a csatlakozás meggyorsítása végett elődjénél inkább hajlandó lesz elfogadni az EU feltételeit, s idén akár öt-hét fejezetet is lezárhatnak a tárgyalásokon. Günther Verheugen, az EU bővítésért felelős biztosa is bízik a tárgyalások felgyorsulásában, véleménye szerint Lengyelország képes 2002 végére lezárni a tárgyalásokat.
Millernek azonban nem lesz könnyű dolga. Egyszerre kell megbirkóznia az euroszkeptikusokkal és a romló gazdasági helyzettel.
