Közelkép a távmunkáról

A Szonda Ipsos adatai alapján távmunka terén az európai országok közül csak Olaszország mutatói olyan alacsonyak, mint Magyarországé (14 százalék). Az európai átlag ennél jóval magasabb, eléri a 45 százalékot is. Az átlagosnál jóval magasabb az érték a svédeknél (77 százalék), a németeknél (65 százalék) és az osztrákoknál (63 százalék).

A kommunikációs szolgáltató Nextra Hungary megbízásából elvégzett piackutatás célja a hazai távmunkapiac helyzetének és kilátásainak feltárása volt, magyar felső- és középvezetők válaszai alapján. Az eredmények azt mutatják, hogy a szükséges technológiai háttér megléte ellenére a megkérdezett vállalatok 82 százalékánál még egyáltalán nem vezették be a távoli munkavégzés lehetőségét.

A távmunkáról kialakult kép elméletileg jónak mondható, hiszen a megkérdezett vezetők 80 százaléka szerint bevezetésével jelentős megtakarítások érhetők el. A cégek többsége mégsem tervez ilyen irányú fejlesztéseket vagy nagyobb összegű beruházásokat a következő öt évben.

Egyszeri beruházás, azután spórolás

A felmérés szerint a távmunkát elősegítő technológiák közül a legelterjedtebb, és leggyakrabban használt eszköz a mobiltelefon, a vállalati e-mail és intranet elérése, valamint a laptop – bár utóbbi kettőt csak fele olyan gyakran használják a magyar menedzserek, mint európai társaik. A vizsgált országok vállalatvezetői a már meglévő eszközök mellett leginkább a virtuális magánhálózat (VPN) bevezetését szeretnék elérni cégüknél a távoli munkavégzés elősegítésére.

A vállalatvezetők és a hazai munkaügyi szakemberek is egyetértenek abban, hogy a távmunka egyik legnagyobb előnye a költségtakarékosság: alkalmazásával jelentős mértékben csökkenthetők a vállalatok fix költségei. Ez azonban még mindig nem elég vonzó a munkáltatók számára, akikre az egyszeri beruházási költségek nagysága inkább riasztólag hat – egy távmunkahely kialakítása ugyanis elérheti az egymillió forintot is.

Gondok az egész vonalon

A vállalatvezetők többsége nem is képes arra, hogy távolról irányítsa vagy értékelje alkalmazottai munkáját. Hiába létezenek a munkafeltételek, ha a szervezeti felépítés nem támogatja a foglalkoztatásnak ezt a módját – a legtöbb cégnél ugyanis a teljesítményt nem a munka eredményén, hanem a dolgozók jelenlétén mérik.

A felmérés optimistán beszél a munkavégzéshez szükséges technológiai feltételekről, de hiába magas a cégek eszközellátottsága, ha Magyarországon csak az otthonok 18-20 százalékában van személyi számítógép. Ráadásul ezek jelentős része nem is alkalmas otthoni munkavégzésre, mivel elavult, alkalmatlan a gyors adatcserére. (Pedig a távmunka jellegű foglalkoztatásnál a munkáltató és a munkavállaló csak elektronikus úton tartja egymással a kapcsolatot.) Nem támogatja a távmunka elterjedését a hazai távközlés szolgáltatások magas díja sem: napközben internetezni majdhogynem luxusnak számít Magyarországon.

Az Európai Unió támogatja

Az EU Fehér könyvében a nyolc stratégiai fontosságú terület egyikeként említi a távmunkát. A távmunkás az uniós tapasztalatok szerint nemcsak otthon, nyilvános teleházakban, szatellit (kihelyezett) irodákban dolgozhat, hanem akár olyan üzleti teleközpontokban is, amelyeket több cég működtet.

2001. szeptember 12. és 14. között rendezték meg Helsinkiben a 2001. évi Európai Távmunka Konferenciát. Ezen 34 ország 500 képviselője vett részt. A konferencia előadói optimisták voltak – szerintük 5 éven belül az európai munkavállalók 70 százaléka fogja rendszeresen használni napi munkája során az információs és kommunikációs technológiákat.

Jelenlegi adatok szerint az európai dolgozók 45 százaléka használ a munkája során számítógépet, de ez az arány a szellemi dolgozók körében ennél is magasabb: eléri a 74 százalékot. A dolgozók 20 százaléka otthoni számítógépén is dolgozik, bár tíz alkalmazottból csak egy fér hozzá otthonról a vállalati intranet hálózathoz – állapította meg az EU Információs Társadalom Főbizottságának jelentése.

A távmunka megnevezésre korábban használt “telework” kifejezést egyre inkább felváltja egy tágabban értelmezett “e-work” fogalom, amely az Európai Unió meghatározása szerint “a munkavégzés, illetve munkaszervezés új formája, melynek során a munkavállaló munkaidejének jelentős hányadát a munkaadó telephelyétől vagy a teljesítés helyétől távol tölti, és ahol a dolgozó munkája során adattovábbítás céljából az információtechnológia eszközeit – legfőképpen az internetet – veszi igénybe. Az e-work fogalomkörébe beletartozik az otthonról végzett munka, a vállalati irodából és más helyszínekről felváltva végzett munka, a mobil munka és a távmunkaközpontokból végzett munka is.”