Idén tovább nő Magyarországon az ásványvizek iránt mutatkozó kereslet, az egy főre jutó fogyasztás pedig várhatóan meghaladja a 42,5 litert – véli Bikfalvi Istvánné, a Magyar Ásványvíz Szövetség és Terméktanács főtitkára. A GfK Hungária piackutató intézet felmérése szerint is folytatódik a növekedés, bár üteme kissé lassul. Az adatok azt mutatják, tavaly 42 százalékkal több ásványvíz fogyott, mint 1999-ben. Idén viszont gyengébb, 10 százalékos növekedést prognosztizálnak.
A hazai fogyasztás azonban még így is messze elmarad a nemzetközi átlagtól. A hazánkhoz hasonló gasztronómiai kultúrájú Ausztriában például egy-egy polgár évente 75-80 liter ásványvizet gurít le a torkán. A többi európai ország lakói pedig még szomjasabbak: a fejenkénti fogyasztás eléri az évi 100-130 litert is.
Az a jó, ha szúrós
A magyar fogyasztó ragaszkodik szokásaihoz. Az erősen szegmentált piacon továbbra is a szénsavas ásványvizeké a vezető szerep. Ezek adják a teljes forgalom 80 százalékát. Az enyhén szénsavas és a szénsavmentes ásványvíz az elmúlt két évben növekvő népszerűségre tett szert Magyarországon, de piaci súlya így is csupán 5, illetve 13 százalék. A fennmaradó 1-2 százalék az üdítők helyett fogyasztott ízesített ásványvizeké. A tapasztalatok szerint az ásványvizet csapvíz helyett, nem pedig üdítőként isszuk – állítja Bikfalvi Istvánné.
A magyarországi ásványvízpiac két póluson koncentrálódik – mondta a FigyelőNetnek Laczkó Balázs, az óbudai ásványvizeket gyártó Buszesz Rt. fejlesztési igazgatója. A skála két végpontja: a drágább és magasabb minőségi követelményeknek megfelelő, úgynevezett prémium ásványvizek, illetve az árban, minőségben és megjelenésben és persze árban is alacsonyabb szinten elhelyezkedő vizek – például a nagyobb áruházláncokban megtalálható sajátmárkás, úgynevezett private label ásványvizek. A piaci tendencia a sajáttermékes ásványvizek erősödése felé mutat, bár a sajátmárkás üdítőitalokhoz képest még mindig keveset adnak el belőlük.
Nem tilos, csak kényelmetlenAz EU tagországok saját fogyasztóvédelmi törvényei gyakran ütköznek a közös szabályozással. Az unióbeli előírások értelmében az ásványvizes palackokat a víz forrásánál kell megtölteni. Németország emellett azt is előírja, hogy ásványvizet csak visszaváltható üvegben lehet forgalmazni. A két törvény együtt a külföldi ásványvizek behozatalát korlátozza, hiszen a forgalmazónak az újratölthető palackokat először ki kellene vinnie az országból, majd újratöltve visszaszállítani. Ez a megoldás viszont jócskán növelné költségeket.
A középkategória vége?
Az olcsóbb sajátmárkások miatt a prémium vizeket gyártók folyamatos árversenyre kényszerülnek. A nagyobb forgalmazók számára az is nehézséget jelent, hogy sok kisebb palackozó üzem működik, mivel Magyarország bővelkedik forrásokban. A sok kis vállalkozás pedig szinte mindenütt az országban ki tudja elégíteni a regionális szükségletek nagy részét úgy, hogy áraiba nem kell beépítenie a reklámozás, a márkaépítés és a termékfejlesztés magas költségeit.
A verseny erősödése miatt költséges termékfejlesztésbe és márkaépítésbe kezdtek a szuper prémium és a középkategóriás ásványvizek gyártói. Azt szeretnék elérni, hogy a fogyasztók ne csak az árat vegyék figyelembe ásványvíz vásárlásakor, hanem az egyéb termékjellemzőket is.
Ezzel együtt sem várható azonban, hogy 2-3 éven belül a drágább ásványvizek gyártói képesek eltávolodni a csak árvezérelt piaci szegmenstől. Ez pedig azt jelenti, hogy a közeljövőben valószínűleg eltűnnek a polcokról a most még megtalálható középkategóriás vizek – véli Laczkó Balázs.
Magas védővám nehezíti az exportotBár magyar ásványvizek többsége megfelel az európai uniós minőségi követelményeknek, a magas védővámok miatt nem képes betörni a piacra. Jelenleg a teljes magyarországi ásványvíztermelés mintegy fél százaléka megy külföldre. A külhoni jelenlétet nehezíti, hogy az európai piacok erősen telítettek, az ásványvízgyártás pedig ott is alacsony önköltséggel jár. Az EU országaiban piacvezetőként a forgalom 14 százalékát a hazánkban is jelen levő PepsiCo bonyolítja. Mögötte a Coca-Cola, a Danone és a Perrier-csoport sorakozik. Az utóbbi cég Magyarországon a Kékkúti ásványvíz utódját, a Theodora Quelle-t gyártja. Az unióban a sajátmárkás ásványvizek piaci súlya 32 százalék körüli.
Drága az import, de fogy
A sajátmárkás ásványvizek piaca Magyarországon még csak most kezd kibontakozni. A külföldi trendekhez hasonlóan várhatóan itthon is megjelennek egy-két év múlva a drágább árkategóriákban a sajátmárkás ásványvizek – véli Szabó István, az Eviant importáló Zwack Unicum Rt. piackutatója. Külföldön a sajátmárkás ásványvizek mögött erőteljes márkatámogatás és termékfejlesztés áll, ráadásul a nagyobb áruházláncok ásványvizeit a láncon kívül is értékesítik.
A fogyasztás bővülésével lépést tart az import növekedése, így az értékesített ásványvízmennyiségen belül továbbra is 5 százalék külföldi eredetű. Magyarországon korábban a széndioxidmentes ásványvizek között az import márkák voltak meghatározóak – mondja Szabó István. Ezen a helyzeten költséges termékfejlesztésekkel fordítottak a hazai gyártók.
A külföldi gyártók alapvetően kétféle piaci stratégiát alkalmaznak. Vagy külföldről hozzák be a terméket, vagy pedig a helyi ásványvízgyártókban szereznek tulajdont. Az import ásványvíz jellemzően jóval drágább a hazai termelésűnél. Ezt jelzi, hogy a behozatal súlya literben kifejezve mindössze öt százalék, ám ez a bevételek 30 százalékát jelenti. A külföldről behozott ásványvíz szállítási költsége a termék árának körülbelül 20 százalékát teszi ki.
