Veszélyben az államháztartás átláthatósága

A kormánynak keddi ülésén kellett volna elfogadnia a tavalyi költségvetés zárszámadásáról szóló törvény tervezetét, hogy azt – a rendkívüli kormányülés lehetőségét leszámítva – a törvénynek megfelelően már szeptember 1-jén be tudja terjeszteni az országgyűlésnek. A kabinet azonban az előzetes tervektől eltérően csak első olvasatban tárgyalta meg a zárszámadást, döntést csupán szerdán hozhat a miniszterelnök az érintett miniszterekkel. A parlamentnek mindenesetre az utólagos módosítások és beavatkozások következtében nem lesz könnyű dolga, ha át akarja látni a kincstári alszámlák rendszerét.

Többletbevételek és többletkiadások

A pénzügyminiszter nemrégiben azt mondta, hogy a központi költségvetésben mintegy 150 milliárd forintnyi többletbevétellel számolnak az idén, amihez további 100 milliárd forintnyi többlet adódik az államháztartás egészének szintjén, az egyes alrendszerek vártnál kedvezőbb egyenlegének köszönhetően. A többletbevételt okozó tényezők közül kiemelhető az infláció, mely azáltal, hogy jócskán felülmúlta a tervezett szintet, jelentős összeget hozott az államkasszába. (A költségvetés tervezésekor még 6-7 százalékos áremelkedéssel számoltak, a valóság azonban erre alaposan rácáfolt, és az infláció kis híján 10 százalék lett.)

Varga Mihály a fent említett többletbevételekkel szemben 117 milliárd forintnyi rendkívüli kiadással számolt. Ebben azok a tételek szerepelnek, melyeket a kormány az idén vállalt magára. A vártnál magasabb infláció nemcsak a bevételeket, hanem az államháztartás kiadásait is növelte: elsősorban a nyugdíjemelés révén. Az árvízi károk vártnál nagyobb helyreállítási költsége, a diákhitel kamatának 9,5 százalékos szintre csökkentése, az M3-as autópálya építésének felgyorsítása is sokat nyom a latban.

Veszélyben a költségvetés transzparenciája

Szakértők kiemelik: az a legnagyobb baj, hogy ezek a lépések rontják az államháztartás transzparenciáját (ami akár a külföldi befektetők bizalomvesztéséhez is vezethet). Minél bizonytalanabb ugyanis az államháztartási költségtervezet, annál nagyobb a valószínűsége annak is, hogy komoly eltérések lesznek a valóság és a terv között. A hiányt vagy többletet általában kormánydöntés alapján “osztják szét”, így a közpénzek sorsa a parlament ellenőrzése nélkül dől el.

Éppen ezt, azaz a konszenzus hiányát emelte ki a Nemzetközi Valutaalap nemrégiben megjelent tanulmányában. A költségvetési többlet kezelésének ezt a módját tartották a “nemzetközi gyakorlattól eltérőnek” a nemzetközi pénzügyi szervezet szakértői – akik amúgy méltatták a magyar államháztartás viszonylagos átláthatóságát -, mondván, a kormánynak túlságosan nagy a mozgástere a rendkívüli tételek “újracímkézésében” és a többletbevételek elosztásában. “Nagyobb figyelmet kellene arra fordítani, hogy valamennyi kormányzati költés szerepeljen a parlament által megszavazott költségvetési törvényben vagy rendkívüli pótköltségvetésekben” – jegyezték meg a tanulmány készítői.

Másra is költhetnénk

Az államháztartás többletbevételei tavalyhoz hasonlóan az idén is teret engedtek volna egy esetleges adócsökkentésre. Szakértők szerint például, ha ezt a pénzt a gazdaságban hagyta volna tovább keringeni a kabinet, akár 15 százalékosra is mérsékelhette volna a jelenleg mintegy 21 százalékos átlagos személyi jövedelemadó (SZJA) terhelést. Hasonlóképpen lehetett volna lefaragni az élőmunka terheiben továbbra is meghatározó szerepet játszó TB-járulékot is. A lehetőségek között szerepelhetett volna továbbá az általános forgalmi adó (ÁFA) felső kulcsának 20 százalékra módosítása. A számottevően alacsonyabb adóterhelés a gazdaság versenyképességének javulását eredményezhette volna; a befizetési hajlandóság növekedésének köszönhetően pedig elképzelhető, hogy jóval kevesebben titkolnák el gazdasági teljesítményüket a hatóságok elöl.