A rendszerváltás után a helyi tanácsokat felváltó önkormányzatok úgyszólván egyetlen értékes ingatlanuktól szabadultak meg, mikor a kezelésükben álló kastélyt eladták. A nagy tervekkel és jelentős anyagi beruházással kecsegtető külföldi befektetők ajánlatának rengeteg önkormányzat esett akkor áldozatul.
Joggal hitte mindenki, hogy az akkor néhány tíz millió forintba kerülő és igen elhanyagolt állapotú kastély felújítási és fenntartás munkálatai majd munkaalkalmat teremtenek a helyi lakosság számára. A tervek azonban gyorsan szertefoszlottak, amikor kiderült, hogy az újdonsült tulajdonos ingatlanspekuláns, és esze ágában sincs felújítani az épületet.
A senkinek sem fontos, magukra hagyott épületeket mind az időjárás, mind a helyi lakosság pusztította. Nem csoda hát, hogy az elmúlt néhány évben állapotuk kritikusra fordult. Nyár eleji cikkünkben már ejtettünk szót jó néhány ilyen, meglehetősen negatív példáról, most más, az érdemi hasznosítást nehezítő faktorokról írunk.
Tehetetlen műemlékvédelemAmíg a kulturális tárca az elmúlt két esztendőben végre milliókat tudott fordítani a határon túli épített örökségünkre, addig idehaza továbbra is késik a modern műemlékvédelmi törvény. Emellett hátráltatja a rendszeres ellenőrzést és állapotfelmérést az is, hogy forráshiányok miatt a Műemlékvédelmi Hivatal munkatársai még az alájuk tartozó megye kiemelt műemlékeit sem tudják végiglátogatni.
Mára az enyészeté
A kilencvenes évek derekán került osztrák tulajdonba az Edde-Alsóbogátpusztai kastély. A falu külterületén álló épület addig iskolaként működött, állapota a rendszeres karbantartásnak köszönhetően kielégítő volt. A közel 30 hektáros birtok saját kápolnával és tavakkal, valamint több melléképülettel a hirtelen fellépő túlkínálat miatt akkor igen nyomott áron talált gazdára. A tulajdonos osztrák hölgy jó haszonnal rögvest túl is akart adni rajta, ám a meghirdetett áron senki sem jelentkezett. Az ár azóta nem csökkent ugyan, de a kastély állapota mára életveszélyessé vált. A tető beszakadt, emiatt az épület szerkezete folyamatosan ázik, a helybéli lakosság minden mozdíthatót elhordott.
A Széchenyi-terv kastélyprogramjaSegít a Széchényi-terv?
A Széchenyi Terv megfogalmazása szerint a kastélyprogram céljai közé tartozik a magántőke bevonása a kulturális örökséget megtestesítő épületek megóvásába. Ez természetesen nem új cél, hiszen a műemlék kastélyokat már többször meghirdették hasznosításra, köztük a tartósan állami tulajdonban maradó épületek listáján szereplők közül is jó néhányat. Ez utóbbiaknál többnyire a vagyonkezelési jog átadásáról van szó.
A leromlott állagú épületek hasznosítására azonban alig akadt jelentkező. Az érdeklődők is részben az egykori tulajdonos családok leszármazottai közül kerültek ki.
Az érdektelenségen nincs mit csodálkozni, hiszen a műemléképületek felújítása óriási összegeket emészt fel, és sok kastélynak nehéz a felújítás utáni fenntartás költségeit is kitermelő funkciót találni. Pedig a turizmusfejlesztést jelentős adókedvezményekkel is támogatják.
• A kastély és várturisztikai alprogram legfontosabb céljai
• A Széchenyi-terv kastélyfejlesztési alprogramja
• A Széchenyi-terv turizmusfejlesztési programja
•Speciális adózási szabályok turizmusfejlesztő beruházásoknál
Kastélyok jobb eséllyel
Nagyobb esélyük van a túlélésre azoknak a kastélyoknak, amelyek értékesítésére csak most kerül sor. A szanatóriumnak, iskolának vagy közintézménynek otthonul szolgáló épületeket funkciójuk miatt eddig is karbantartották, állagukat megóvták. Ezeket az épületeket a Kincstári Vagyon Igazgatóság (KVI) már csak a úgy engedi értékesíteni, ha funkciójukat más helyre áttelepítik (A KVI “alapfilozófiája” a műemlékekről >>).
Így a pályázónak a “jelképes” vételáron kívül az épületben működő intézmény számára az előírásoknak megfelelő új, korszerű ingatlant kell építenie. Más esetben pedig maga az értékesítő vállalja ennek végrehajtását, ám ilyenkor az ár a becsült építési költséget is tartalmazza.
Ebben a formában kínálják eladásra a Balaton közelében fekvő Lengyeltóti hatalmas méretű rokokó kastélyát. A városka szívében három hektáros védett parkkal övezett kastély jelenleg a marcali kórház gondozó osztályának ad helyet, ára ennek megfelelően 450 millió forint.
Lényegesen olcsóbb a Kaposvárt Dombóvárral összekötő 61-es számú főút mellett található nagyberki Vigyázó kastély. A háborút követően általános iskolaként működő épületben 1978 óta a Somogy Megyei Levéltár kapott helyet, jelenleg 150 millióért hirdetik.
A parkot nem adják
Sok esetben megnehezíti vagy lehetetlenné teszi az értékesítést, hogy a kastélyhoz tartozó parkot felparcellázták és beépítették. Néhol a termelőszövetkezet raktára, másutt a kastélyban működő iskola alsóbb tagozatai és az óvoda számára épült szocreál épületegyüttesek csúfítják el a parkot (ilyen például a selypi kastély is). Az önkormányzat ilyen esetben megválna ugyan a nagy anyagi terheket jelentő kastélyépülettől, de a parkban lévő “melléképületekről” nem mond le.
Ilyen formán tekint kilátástalan sorsa elé a KVI által nemrégiben elidegeníthetővé tett, 1714-ben épült nágocsi Zichy kastély is. A falu által mára teljesen körülépített kétszintes barokk kastély már nem egyedül uralja gyönyörű angol parkját. Tőszomszédja ugyanis az általános iskola és óvoda, valamint ennek futballpályája.
A lehetséges vevők bizonyára nem repesnének az örömtől, ha a reprezentatív kastély vidéki romantikáját az iskolacsengő berregő hangja festené alá, és a kert botanikai ritkaságai között a futball-labda pattogását kellene hallgatniuk.
