A prostitúció sohasem ütközött törvénybe Hollandiában, ám hivatalosan elismert szakmának csak 1988-tól számít a szexuális szolgáltatások nyújtása, és ekkortól kezdve a lányok csatlakozhattak a szolgáltatási szektor szakszervezetéhez is. Adót 1996-tól kell fizetniük az örömlányoknak, 1999-től pedig a prostitúció megszervezése vagy elősegítése nem bűncselekmény, ha az a prostituált beleegyezésével történik.
Nálunk nem fizettek adót az örömlányok A prostitúció 1993 óta nem számít bűncselekménynek Magyarországon, de továbbra is üldözendőnek minősül a prostitúció elősegítése.
1999. szeptember 1-e óta (az ún. maffiaellenes törvénycsomag hatálybalépésétől) a tevékenység azonban csak az arra kijelölt zónákban űzhető. Mivel ilyen zóna kijelölésére azóta sem került sor (leszámítva az ideiglenes engedélyezést a tavalyi mogyoródi Forma 1-es futamon), a prostitúció – bár a törvény elvileg lehetőséget ad rá – ismét csupán félhivatalosan létezik Magyarországon.
Ennek viszont pénzügyi vonzata is van. Ugyan a Szolgáltatási Jegyzékben az egyéb személyi jellegű szolgáltatások között, 93.05.10.4 számon szerepel a szexuális szolgáltatás, de a felemás törvényi szabályozás miatt nem jelentek meg tömegével vállalkozónők a tevékénység folytatására.
Szexuális szolgáltatás után az elmúlt években nem fizettek adót az örömlányok – mondta el az FN kérdésére Nagypál Sándor, az APEH Sajtóosztályának helyettes vezetője. Mivel azonban a prostitúció hivatalos formában – türelmi zónák hiányában – nem működik, az APEH-nek lehetősége sincsen fellépni az elmaradt adófizetés behajtására.
2000. októberétől a bordélyházak működtetése is legális tevékenységnek számít. Ezzel egy időben megemelték viszont a prostitúcióra kényszerítésért kiszabható börtönbüntetés időtartamát. A holland kormányzat ezzel a lépéssel ellenőrizhetőbbé akarja tenni az iparágat. Becslések szerint ugyanis a 25-30 ezer szexmunkás több mint fele az Európai Unión kívüli országokból vándorolt be illegálisan, akik közül rengeteg akarata ellenére vált prostituálttá.
A szexuális szolgáltatások azért is nehezen nyilvántarthatók, mert a fizetés készpénzben történik: ez remek lehetőség a fegyverkereskedelemből, vagy a drogkereskedelemből származó pénz tisztára mosására. A bordélyházakban – amelyek számára a kötelezően beszerzendő működési engedélyt az önkormányzatok adják ki -, sokkal egyszerűbbé válik az előírások ellenőrzése, amelyek alapvető munkajogokat biztosítanának az örömlányoknak.
A holland GDP 5 százaléka származik prostitúcióból
A higiéniai szabályok betartása azonban időnként jelentős bosszúságot okoz a lányoknak és a “piros lámpás házak” tulajdonosainak. Az előírások szerint a prostituáltaknak finom, csipkés fehérneműket kötelező forró vízben kimosniuk, a körmeiket pedig rövidre kell vágniuk. A bordélyok tulajdonosainak emellett jelentős felújítási költséget is el kell viselniük, hogy épületeik megfeleljenek a szigorú előírásoknak.
A prostitúció társadalmi elfogadottságán azonban nem lendítettek a változtatások: az egyéni vállalkozóvá avanzsált örömlányoknak legtöbbször elutasítással kell szembenézniük, amikor könyvelőt, bankot vagy biztosítót keresnek. Ezzel a konzervatív pénzügyi intézmények azonban egy jelentős szektorról mondanak le: szakértői becslések ugyanis 5 százalékra teszik a prostitúció részesedését a holland gazdaság egészében.
