Belföld

Az M&H Communicatons felmérése a lobbizásról

Az M&H Communicatoins 2000 októberében végzett felmérésében a vállalati menedzsment – kétharmados felsővezetői megkérdezéssel – lobbizási szokásait vizsgálta meg. A megkeresettek többsége nagyvállalatnál dolgozott, ahol az éves bevétel meghaladta a 30 milliárd forintot, de nem maradtak ki a kis- és középvállalkozások, sőt a mikrovállalkozások sem e körből.

Az eredményekből kiderült, hogy több mint kilenctizedük azért lobbizik, mert e nélkül nem tudná elérni üzleti céljait. A válaszadók 60 százaléka heti 5 órát, 30%-a 6-10 órát, egytizede pedig 11-15 órát fordít lobbizásra, elsősorban üzleti ebédek keretében, de az utóbbi időben előtérbe kerültek a magánpartik, a vadászat és a teniszezés közbeni üzleti eszmecserék is.

A munkadíjra fordított összeg a megkérdezettek felénél nem haladja meg az évi 5 millió forintot, 37 százalékuknál 5-10 millió, 13 %-uknál pedig 20-40 millió forintot tesz ki az összeg. Általános vélemény szerint, a lobbizásba fektetett idő és pénz évről évre egyre jobban megtérül, olyan válaszadó nem volt, aki ennek az ellenkezőjét állította volna.

A legfontosabb eszközök közül a gazdasági, politikai kapcsolatépítést sorolták az első helyre, amit a hatósági tájékoztatás, azaz a párbeszéd követ. Nem kis szerepet szánnak a média nyílt vagy burkolt felhasználásának.

A nemzetközi cégek külföldi vezetői szerint a kamaráknak nálunk jóval kisebb a szerepük, mint például Németországban, Ausztriában. Oka: itt a vezetőség külön érdekei kapnak prioritást, azaz maguknak és nem a szakmának lobbiznak.

Miközben a jelentős ügyek elintézésénél fontos szerepe van a lobbizásnak, a megkérdezettek csupán 8,3 százaléka tette azt az első helyre.

Milyen ügyekben lobbiznak?

1. kérelem vagy kedvezmény támogatása

2. megrendelés vagy projekt megszerzése

3. állami támogatás illetve egyenlő elbánás megszerzése.

Kiket keresnek meg a lobbizók?

A kormányzat és a minisztériumok magas beosztású tisztségviselőit, illetve az önkormányzati dolgozókat.

A megkérdezettek kétharmada a döntés előkészítése során tartja elengedhetelennek a lobbizást

Az eredményekből kiderült, hogy több mint kilenctizedük azért lobbizik, mert e nélkül nem tudná elérni üzleti céljait. A válaszadók 60 százaléka heti 5 órát, 30%-a 6-10 órát, egytizede pedig 11-15 órát fordít lobbizásra, elsősorban üzleti ebédek keretében, de az utóbbi időben előtérbe kerültek a magánpartik, a vadászat és a teniszezés közbeni üzleti eszmecserék is.

A munkadíjra fordított összeg a megkérdezettek felénél nem haladja meg az évi 5 millió forintot, 37 százalékuknál 5-10 millió, 13 %-uknál pedig 20-40 millió forintot tesz ki az összeg. Általános vélemény szerint, a lobbizásba fektetett idő és pénz évről évre egyre jobban megtérül, olyan válaszadó nem volt, aki ennek az ellenkezőjét állította volna.

A legfontosabb eszközök közül a gazdasági, politikai kapcsolatépítést sorolták az első helyre, amit a hatósági tájékoztatás, azaz a párbeszéd követ. Nem kis szerepet szánnak a média nyílt vagy burkolt felhasználásának.

A nemzetközi cégek külföldi vezetői szerint a kamaráknak nálunk jóval kisebb a szerepük, mint például Németországban, Ausztriában. Oka: itt a vezetőség külön érdekei kapnak prioritást, azaz maguknak és nem a szakmának lobbiznak.

Miközben a jelentős ügyek elintézésénél fontos szerepe van a lobbizásnak, a megkérdezettek csupán 8,3 százaléka tette azt az első helyre.

Milyen ügyekben lobbiznak?

1. kérelem vagy kedvezmény támogatása

2. megrendelés vagy projekt megszerzése

3. állami támogatás illetve egyenlő elbánás megszerzése.

Kiket keresnek meg a lobbizók?

A kormányzat és a minisztériumok magas beosztású tisztségviselőit, illetve az önkormányzati dolgozókat.

A megkérdezettek kétharmada a döntés előkészítése során tartja elengedhetelennek a lobbizást, a döntési folyamat további szakaszaiban és a végrehajtásban alig alkalmazza.

A pályáztatásoknál a pályázati szakaszban gyakorolnak befolyást, de egyharmaduk a kihirdetés előtt próbált célt elérni ilymódon.

A lobbitörvényt szinte kivétel nélkül mindannyian szükségesnek ítélik meg, amelyben a befolyásolás tiltott és legális eszközei között éles határt húznak. Az ellenzők szerint a jelenlegi bűntető szabályozás elegendő, csak alkalmazni kellene, így a lobbitörvény önmagában nem jelentene megoldást. A lobbizás színvonala ugyanis a társadalom politikai-gazdasági kultúrájától függ. Az ellenőrzést a média, a közvélemény és a versenytársak végzik, illetve mindhárman együtt.

Abban viszont egyetértés van, hogy a politikusoknak, képviselőknek meg kell tiltani a lobbizást.

Hazánk lobbi kultúrájáról általános az a vélemény, hogy kialakulatlan, a média kevéssé ismeri, ezért gyakran a korrupcióval azonosítja éa kizárólag negatívan ítéli meg. Pedig a tiszta, szakszerű lobbi a jó döntések előkészítője.

A többség pesszimista: a korrupció szervesen integrálódott a közigazgatásba, bizonyos megrendelésekhez csak csúszópénzzel lehet hozzájutni.

Sokak szerint a politika túlzottan “rávetül” a gazdaságra, mivel egyre többször kell megkeresni és kiérdemelni a politika jóindulatát, hogy üzletet vagy egyenlő elbánást nyerjenek a még erős piaci szereplők is.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik