Belföld

Gundel

1146 Budapest Állatkerti körút 2. Telefon: 468-4040, 468-4041 Nyitvatartás: mindennap 12-15, 18.30-24

Gundel 1Közel tíz éve írtam először az éppen újjászülető Gundelról. A jófajta tradícióélesztés meg teremtés egyik rendszerváltozás utáni, nem lebecsülendő állomásáról, erről s kulináris emlékhelyről, melynek lényege, hogy a tradíciók őrzése mellett nem szabad muzeális emlékművé válnia, meg kell tölteni élettel. Megtörtént.

Elmúlt századvégünk nagy politikai váltásának máig legkényesebb dilemmája a két egymásnak feszülő ajánlat a jövendőre. Az ország alaposan elkésett modernizálását sürgető politikai törekvések egyfelől. Avagy a két világháború közötti Magyarország restaurációja másfelől. Ez utóbbi, sokszor leírtam már, muzeális törekvés egy múzeumba való országért, minthogy időközben hatalmasat fordult a világ azokban a boldogabb országokban is, ahol a modernizáció folyamatát nem törték meg archaikus kollektivista kísérletezgetések (némi vérrel öntözve). Ámde ez nem jelenti, hogy ne volnék szenvedélyes híve minden olyan törekvésnek, melynek célja nem egy ódon és felcifrázva is parlagi Magyarország rekonstrukciója, viszont felmutatja és őrzi a régi, óhatatlanul letűnt világ értékeit. A kommün évtizedeit és a mai “új ridegséget” ellentételező szépségnívót. E megőrzés profán templomai a többi között az olyan patinás intézmények, mint a Gundel. Mivelhogy a Gundel intézmény.

Ezt szolgálják az olyan hagyományt teremtő ötletek, hogy Balatonfüreden kívül legyen Pesti Anna Bál is. A Gundelékkal szövetkezett a Budapesti Operabál társasága, s megannyi támogató segítségével megszületett az első rendezvény. Sikeres indulásnak mondható, egy-két gyermekbetegséggel. (Például jobban kell tudatosítani, hogy a hangosítás művészete valóban művészet, érzékenyebben különbséget téve diskurálós háttérzene, a kiemelt produkciók, és a tánchoz szolgáló számok hangereje között.)

A bál rendezése színes volt és nagyvonalú. Sok minden történt, a több ízben zongorához is pattanó szép háziasszony, Szentpéteri Csilla, és a házigazda, Székhelyi József (na jó, legyen ő is szép) vezényletével. A bált védnöke, Jókai Anna nyitotta meg derűs beszédével. Következett egy impozáns, bár kissé túl historizáló ruhabemutató szép lányokkal, majd mókás operai potpourri, a szépségkirálynők megválasztása, éjfél felé pedig, ahogy illik, tombola. De persze ettünk is. Nézzük, mit nyújtott a Gundel az első Pesti Anna Bálon?

Az előétel-kompozíció abszolút császára a tokaji aszúban pácolt libamáj volt ezúttal is. Verhetetlen. És nem értem, miért nem árasztjuk el a világot ezzel a semmihez sem hasonlítható magyar finomsággal? De azért élveztük mellette a lazacot, a kardhalat, a rákfarkacskát, és később fölfedezvén az egyik büféasztalnál kedvencemet, a savanykás marinírozott halat is. Ezeknél a kertben szétszórt büféasztaloknál egyébként valósággal dúskálni lehetett, csak kellett volna hozzá egy hét, amíg az ember végigkóstolja a füstölt tonhalat, pisztrángot borókamártással, rózsás kacsamellet, halászlevet és birkagulyást, az erdélyi harcsát Kövi Pál módra, pörkölt káposztával (mesés!), a harcsa-lazacot nyárson, a bárányt és libát egészben sütve, a gombás gyöngytyúk-combokat (nagyon erotikus!), a háromféle házi húzott rétest kemencéből, fahéjmártással (még sosem próbáltam, nagyon illik a réteshez), a trüffel-féléket és a marcipánokat (habár a honi marcipán nem elég keserű, holott lényege éppen a karakteres keserűmandula íz).

Az új hagyományt teremtő első Pesti Anna Bál jól sikerült, remélhetően folyt. köv.

Stíl: elég annyi, hogy Gundel és Operabál?

Elég!

Ajánlott videó

Olvasói sztorik