A Merlot szeret Szekszárdon. Azelőtt a kadarka uralta a tájat, de újabban inkább a nagyobb termelésbiztonságú, kevésbé hisztis (többet termő, kevésbé fagyérzékeny, korábban érő) fajták terjednek a meleg völgykatlanokban, pedig állítólag a kadarka kiváltotta transzban írta Schubert a Pisztrángötöst.
Egyes feltételezések szerint a Bátaszék irányában 35 kilométer hosszan húzódó szép löszös meredélyes dombokon már Probus császár termesztetett kékszőlőt a III. században, egészen addig, amíg katonái kardélre nem hányták, mert elegük lett az állandó szőlőtermesztésből. Az alkohol egészségre gyakorolt hatásának ez a csúnya példája ne riasszon meg senkit, mert a vörösborban található antioxidáns polifenolok egyébként kitűnő hatást gyakorolnak a szív- és érrendszerre, sőt, az sem kizárt, hogy a bogyóhéjban feldúsuló rezveratrol akadályozza némely daganatos betegségek kialakulását is. Ezek a rómaiak egyébként hajlamosak voltak a túlkapásokra: a szűk évszázaddal később Balatonfüred környékén székelő Galerius például állítólag le akarta csapolni a Balatont, hogy szőlőt termeszthessen benne. Más források szerint a Mátyás király idején behozott kékfrankossal kezdődik a szekszárdi vörösbor-korszak. Annyi bizonyos, hogy a kadarkát és a héjon erjesztéses vörösbor-készítési technológiát a török elől menekülő rácoknak köszönhetjük.
Tegyünk meg mindent tehát egészségünk védelmében, és vegyünk be rendszeresen az ezeket a jótékony vegyületeket tartalmazó vörösborokból, így például a Heimann-féle Merlotból. A Merlot Bordeaux-ból származik, savakban szegény, azaz lágy, gömbölyű bort ad, melyet sokszor nőiesnek neveznek a borbarátok. Gyakran házasítják karakteresebb vörösökkel, legömbölyítendő azok fanyarságait. A magyar borászatban kicsit háttérbe szorult fajta ő, ritkán jelenik meg önálló entitásként, pedig képes nagy egyéniséggé válni.
A Heimannok több nemzedék óta borászkodnak Szekszárdon, 20 hektáros gazdaságuk szaktanácsadója az egri Gál Tibor. Ama sváb gyökerű borkultúra képviselői ők is, amelynek oly sokat köszönhet a magyar borászat, s amelyet talán a rendszeresség, tisztaság és perfekcionizmus szavakkal lehetne jellemezni. A Heimann-Merlot színe rubin, illata nem túl komplex, kicsit nyersnek tűnik, tiszta íze és extrakt-édessége szép aszaltgyümölcs- és meggy-asszociációkat kelt, elegáns, bár az alkohol, a fanyar tannin és a hangsúlyos savak még nem alkotnak tökéletes egyensúlyt benne.
Jó szívvel ajánlható például egészben vagy frissen sült marha- és/vagy ürühúshoz, edamihoz, juhsajthoz, lágy sajtokhoz általában, vörösborban főtt vaddisznóhoz, vörösborleveshez, boros káposztához, kacsamellhez merlot-mártással.
