Szigetcsépen a rendszerváltás a közoktatás súlyos hanyatlásával járt együtt. Azelőtt, ha az ember úgy döntött, ideje elmenni a kocsmába, csak annyit mondott otthon: “Megyek az egyetemre.” A kocsmák ugyanis a Kertészeti Egyetem közeli tangazdaságának borait mérték ki e kies Duna menti kis faluban, valamint a megye és a főváros több pontján. Az egy főre jutó italkimérések száma talán Pest megye eme térségében volt a legmagasabb, következőleg sehol ennyi ember Magyarországon nem járt az egyetemre, mint Szigetcsépen és a környező falvakban. A hajdani KEK emblémáját a kocsmárosok aztán a tangazdaság magánosítását követően is fennhagyták cégéreiken, mert afféle márkajelzésként működött: jelezte és jelzi, hogy itt jó minőségről, szőlőből, nem másból facsart borokról van szó.
Mert a kapitalizmus farkastörvényei a szellemi tőkék elé helyezték a pénztőkéket, amelyek privatizálták a tangazdaság szőlőtőkéit. A befektetők és a dolgozók által létrehozott kft., a Sziget-Vin pedig Szigetcsép kocsmáiból a szélesebb piacokra lépett ki tiszta, szép boraival, amelyek a főborász-ügyvezető Dignisz Éva keze munkáját dicsérik.
Szépség és tisztaság a kulcsszavai a szigeti boroknak, amelyek közül az igényesebb élelmiszerüzletek polcain 800 forint körüli áron kapható Rajnai Rizlinget ajánljuk a Figyelő borrovatát figyelőknek.
A rajnai rizling szőlőfajta azért is szereti a Duna-Duna közét, mármint a Duna és a Soroksári Duna által körülfolyt szigetet, mert afféle kemény teuton etnikumként jól tűri a fagyokat, s azok bizony előfordulnak a legnagyobb magyar borvidék, a mintegy 38 ezer hektáros Kunsági eme északi csücskének párás öntéstalaján. S mégis, az ilyen gyenge termelésbiztonságú helyekből is lehet szép borokat elővarázsolni. A sárgászöld szigetcsépi Rajnai Rizling szép tiszta zöld illata az érett szőlőt idézően mézes. Az illat nagyobb testet, savakat és szeszeket kínál, mint amit kapunk, afféle vékony, könnyű, nem túl hoszszú lecsengésű, nagyon tiszta képlettel van dolgunk, a Rajnai Rizling egy illatos Loreley-arcával, tüzes, 12,5 körüli alkohollal, lágy (literenként 6,4 gramm) savakkal.
A címke mintha az előző világkorszakot idézné, amikor még annyi egyetemista férfija volt Szigetcsépnek. Tiszta, ám kicsit korszerűtlen imázs, nem ér föl a bor szépségéhez. A boréhoz, mely alkalmazkodó generalistaként minden jóképű sülthöz, salátához, vékony zöld leveshez és fehér húshoz jó szívvel társul.
